Szervét Tibor a Nők Lapja Café-nak mesélt arról, miért lenne jó bátrabban fogalmazni, hogyan múlik el a színház igazi varázsa, és mivé lett az egykori fiatalember, aki majd kiugrott a bőréből, hogy felvették a színművészetire. Lapszemle.
Az nlcafe.hu cikkéből:
"Sokkal bátrabban kellene fogalmazni, nagy vágyam olyan szakmai közegben dolgozni, ahol ezt lehet. Erre azonban kicsi az esély. Valamiért nálunk az az illendő, hogy végtelenül tapintatosnak kell lenni, ami elég baj, mert sokkal jobb eredményeink lennének, ha határozottan fogalmaznánk. De ennek nincs meg a nyelvezete. Nem tudunk úgy igazat mondani egymásnak, hogy az hasznos legyen" - hangsúlyozta Szervét Tibor.
A színész szerint talán a mi balsors verte történelmünk az oka, hogy mindig meg akarunk felelni valaminek. "Végül is átlagosan huszonöt évente kellett egy teljesen más struktúrához alkalmazkodnunk, a rendszerváltás óta pedig négyévente. Morálisan is, mentálisan is. Így aztán senki sem biztos abban, hogy van más útja a beszélgetésnek, mint az, hogy megfelelünk valamilyen főnök elvárásainak" - tette hozzá a Radnóti társulatának tagja.
Fotó: nlcafe.hu
"Néhány éve észrevettem, hogy az a fiatal pali, aki mind én voltam egykoron, aki majd kiugrott a bőréből, hogy felvették a színművészetire, egyszer csak eltűnt. Itt van helyette egy felnőttnek látszó ember, aki bejön, felveszi a jelmezt, lelkiismeretesen teljesít mindent, de! Hova lett a régi akarat, a régi tűz? Először is ezt kellett magamban tisztázni, hogy megvan-e vajon, vagy menthetetlenül elvesztett. Úgy találtam, hogy megvan az, csak a sok év alatt betemette mindenféle hordalék. Aztán megpróbáltam szétnézni, hogy az előadások, amik létrejönnek, hordozzák-e még azt az akaratot és energiát, ami a színház üzemanyaga" - vallotta az interjúban Szervét Tibor.
A színész szerint bár van tehetség és gondolat, az akarat hiányzik, sokszor a saját munkáiból is. "Tudom én, hogy a naponta játszó színházaknak nehéz ezt az ambíciót életben tartani, de ha nagyon nincs, elmúlik a színház igazi varázslata. Az, hogy általa rengeteg olyan világot átélhet a néző, ami más, mint az ő saját élete. És hogy a színház ebből a vágyból jöjjön létre. Hogy őket vigyük mindenféle emberi regényekbe, ahol sírnak, nevetnek, izgulnak, véleményt mondanak, ezer hatás alá kerülnek. Hogy nekik, a nézőknek szól minden történet, amit mesélünk. A történetek pedig csodálatosan koncentrált életek, és ha velünk jönnek, az igazi megváltás és felszabadító öröm tud lenni" - fogalmazott Szervét Tibor.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.