Nagy Ervin többek között a legutóbbi munkáiról és a színház feladatáról nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek. Lapszemle.
Nagy Ervin jelenleg Gorkij Fényevők (eredeti címén: A nap fiai) című darabját próbálja a Katonában. "Először játszom gúnyos, szarkasztikus figurát. Csepurnoj egy paraszti sorból felkapaszkodott állatorvos, aki egyébként angolul olvas újságokat. Paraszti ésszel megáldva mond ki igazságokat, kicsit bumfordian fejezi ki magát, ami velem is elő szokott fordulni. Örülök ennek a szerepnek, mert nagyon hasonlít rám, hiszen én is alulról kezdtem, nem pesti értelmiségi családból származom" - mesélte a színész, aki szerint Gorkij drámája ma különösen aktuális mondanivalóval bír.
"Gorkij Oroszország legsötétebb szegleteiről ír. Ez a darabja (...) arról a társadalmi feszültségről szól, ami aktuális napjainkban a meglehetősen kettészakadt Magyarországon.(...) A színháznak mindig szólnia kell a társadalom perifériáján élőket ért igazságtalanságról.(...) Manapság is nagy a sötétség. A nincstelenség, az iskolázatlanság ostoba előítéleteket szül. A döntéshozók felelőssége ott kezdődik, hogy azokat, akik nem jutnak javakhoz, akik a társadalom perifériáján vannak, magukra hagyják-e. Mert őket könnyű használni, irányítani, befolyásolni, akár jobbikos propagandával. Akiknek nincs semmije, azok szinte menthetetlenné válnak, vagy az előítéleteik által meglelik a bűnöst a zsidókban, a cigányokban, a melegekben. Ha ezt az értelmiség nem veszi észre, netán cinikusan elfordul, akkor ugyanolyan meglepetten bámul majd, mint ebben a színdarabban száz éve Oroszországban" - fogalmazott Nagy Ervin.
Nagy Ervin az Erkel Színházban, a Mario és a varázsló című operaelőadásban is látható, Mario szerepében. A színész elmondta, hogy -Thomas Mann eredeti művétől eltérően - az előadásban nem egy 18 éves, szexusában még kissé bizonytalan fiút, hanem egy kiforrott férfiembet csábít el Cipolla, a varázsló. A darab témája kapcsán a színész így nyilatkozott: "Thomas Mann korában egyértelmű volt a mű üzenete arról, hogy miként kerül egy eszme uszályába egy nép, Európa, a fél világ. (...) Az emberek nagyon szeretnének hinni. Ki vagyunk éhezve arra, hogy valakinek odaadhassuk magunkat, hogy egy apa gondoskodjon rólunk, hogy ne kelljen egyik napról a másikra állandóan kétségek között őrlődnünk. A több száz éves polgári kultúrákban nincsenek magabiztosságra kiéhezve az emberek. Kelet-Európában, ha jön egy tökösebb politikus, mindegy, hogy mit mond, elhiszik neki. Ez a környék teljes identitászavarban szenved. Az én generációm dolga is, hogy elkezdjük a »bozótharcot«."
A színészt nemrégiben Mundruczó Kornél Demencia című, nemzetközi koprodukcióban megvalósult előadásában is láthatta a közönség. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy otthagyja a Katona József Színház társulatát, Nagy Ervin így válaszolt: "Nem tudom, hány szíve van az embernek művészileg. A társulati létet nagyon szeretem, ez a fajta üzemszerű családi létezés egy életforma, amiben felnőttem. A színésszé válásom helyszínét nagyon nehezen engedem el, viszont a színházcsinálásról alkotott véleményem már néha eltér az ottanitól. Mundruczónál találkoztam egy olyan erős szemszöggel, nyers artikulációval az igazság és a modernség felé, ami nagyon komoly hatással volt rám. Ettől zavarban is vagyok művészileg."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.