"Belesodródtunk egymás életébe" - Thuróczy Szabolcs a Pintér Béla és Társulatáról

A 15 éves Pintér Béla és Társulatának interjúsorozatában ezúttal az összes előadásban játszó alapító tag, Thuróczy Szabolcs válaszolt. Lapszemle.

A pbest.postr.hu cikkéből:

"Amikor eljöttem a szolnoki színházból, 1995-ben, Zsótér Sándor megrendezte a Szkénében Garaczi László Mizantróp-átiratát; Bélával ott találkoztunk először, színészpartnerekként. Később már együtt is voltak próbálkozásaink, ezek közül Dióssy Gábor Hófehérkéje volt meghatározó, amiben én voltam a gonosz mostoha, Béla meg Hófehérke – jó élmény volt ott hülyéskedni, mert az hülyéskedés volt, de a komoly fajtából. Aztán egyre többet voltunk együtt, élveztük egymás társaságát, megszerettük egymást" - mesélte Thuróczy Szabolcs.

A színész elárulta, Pintér Béla egy margitszigeti futás alatt vetette fel, hogy megrendezne egy darabot, van is víziója, látja az elejét, a közepét meg a végét. Ez volt a Népi Rablét. "Az minden nagyképűség nélkül látszott, hogy a humorhoz értünk, tudtuk, hogy ezzel nem lesz baj, a kérdés inkább az volt, hogy milyen formában tudjuk majd megfogalmazni, amit akarunk. De mivel annyira élveztük a munkafolyamatot és a játékot, jól sikerült az előadás: az akkori színházi viszonyok között egy elég hatásos felütésnek számított. Nem gondolkodtunk távlatokban, de egyik munka jött a másik után – belesodródtunk egymás életébe. Így kezdődött" - emlékezett Thuróczy Szabolcs.

Fotó: Puskel Zsolt

"Akkoriban még lehettünk felelőtlenek, mert nem volt senki, akiért aggódnunk kellett volna, csak értünk aggódhattak. Még nem volt családom, megtehettem, hogy reggel hat-hétkor indultam haza, átmentem a Lukács fürdőbe, aludtam, aztán amikor felkeltem, „reggelire” ettem egy gulyáslevest, és mentem a színházba. Nem azt mondom, hogy az volt a Kánaán, de az biztos, hogy mindent maximálisan kimerítettünk, ami ebbe belefért" - mesélte a színész.

"Én ez alatt a 15 év alatt nem is csak, hogy mindig úgy alakítottam az életemet, hogy ráérjek, hanem hogy magától értetődő legyen, hogy itt dolgozom. Talán azért alakult így, mert valahogy evidensen nagyon hasonlóakat gondolok én is a színházról, mint Béla, és olyan élvezettel veszek részt a munkában, hogy ez mind a mai napig magával ragad. Azt, hogy milyen bensőséges viszony van köztünk, soha nem kezdte ki a színház vagy a társulati létben való működés" - hangsúlyozta Thuróczy Szabolcs.

A teljes interjú itt olvasható.