A képzelt beteg - Mohácsi újra az Örkényben rendezett

A képzelt beteg címmel tartottak premiert az Örkény Színházban december 21-én, Mohácsi János rendezésében.

Vajon valóban lehet időt spórolni? Mert ha belegondolsz, az életed végén nem lesz meg az a sok megspórolt idő. Akkor már hiába mondod a kaszásnak, hogy „az irodában ebédeltem, nem mentem el a gyerek karatevizsgájára, a nyaralásunkkor is melóztam, kettő az egyben sampont használtam, az autóban raktam fel a rúzst, és nálunk mindig fél perc volt csak az előjáték! Halló, hol van az az idő?” De nincs meg. Az idő eltűnik, mi pedig ott maradunk holtan. (Jean-Baptiste Poquelin emlékiratai)

Ajánló a darab elé:

Minden szögekkel kivert út a gyógyászokhoz vezet. Ma még megmosolygod a biorezonanciás napsugármatracon fekvő aura-köpültet, de ha maholnap oly ajándékkal lep meg az Úr, amelynek láttán minden szakember csak együttérzőn tárja szét a kezét, akkor vajon nem fogod megadni azt a hátha esélyt? Mint ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé, rémülten kapkodunk bármi után, ami egy kicsit is lassíthatja azt a rohadt hátrelévő időt. Legyen az lézerpenge, csakrapióca, vagy üszögkalapács. A család pedig, mint a pokolba vezető út jószándékú hidegburkoló-brigádja, azt kívánja, hogy gyógyulj fel vagy dobd fel a pacskert, ahogy tetszik, de minél hamarabb.

Moliére és A Képzelt beteg:

Moliére tüdőbajban szenvedett, és élete végén már szinte állandóan köhögött. A Képzelt beteg negyedik előadásának napján annyira gyenge volt, hogy könyörögtek neki, hogy ne lépjen színpadra. „Hogy ne játsszanék”, mondta Moliere, „amikor olyan sok ember kenyere múlik rajta?” Négy órakor, amikor a közönség teljesen megtöltötte a színházat és kényelmesen elhelyezkedett, hogy jól szórakozzon az orvosokról írt új szatírán, Moliere, a címszerepben ismét megjelent a magas támlájú karosszékében. Ugyanúgy szórakoztatott, mint szokott – remekül hozta a hipochonder szerepét, aki azt hiszi magáról, hogy halálos beteg, majd aki a saját halálát is eljátssza. Aztán a darab végi őrült tánc közben köhögve és vért köpve összeesett a színpadon – de nevetést tettetett, és ragaszkodott az előadás befejezéséhez. Utána megint összeesett. Hazavitték, ahol pár óra múlva meghalt. Az utolsó kenetet nem kapta meg, mert két pap is megtagadta, hogy elmenjen hozzá, a harmadik pedig már későn érkezett. A belépő felesége és a pap már csak azt láthatta, hogy Moliere épp meghal két Irgalmas Nővér karjai közt, akik véletlenségből bekopogtattak az ajtaján. Mivel színész volt, az akkori francia törvények szerint nem temethették a temető szent földjébe. De a király külön engedélyével végül normális temetése volt – de csak éjjel, és a temetőnek abban részében, amit a megkereszteletlen csecsemők részére tartottak fönn.

A próbákról és az előadásról képekben:

Fotó: Gordon Eszter

A képzelt beteg

színmű 2 részben

Bemutató: 2013. december 21.

zene: Kovács Márton

szerző:Mohácsi János, Mohácsi István

asszisztens: Érdi Ariadné ügyelő: Sós Eszter

súgó: Horváth Éva jelmez: Remete Kriszta

díszlet: Fodor Viola

zenész: Kovács Márton, Rozs Tamás, Benkő Róbert

RENDEZŐ: MOHÁCSI JÁNOS