Az Oscar-díjra is esélyes Szász János-film, A nagy füzet nagymamáját alakító Molnár Piroska, a Nemzet Színésze mesélt a Magyar Hírlapnak. Lapszemle.
A Magyar Hírlap cikkéből:
"Színésznő vagyok, az a dolgom, hogy azt jelenítsem meg, amit kérnek. Nem kell ahhoz egy öregasszonyt megfigyelni, hogy az ember megtudja, milyen A nagy füzet nagymamájánál tapasztalható bezárkózottság, egyedüllét vagy a "mindenen túl vagyok" érzése. És felfedezhető benne a túlélni akarás is, eszerint él, ezt próbálja a két unokának a maga módján megtanítani" - mondta az interjúban Molnár Piroska.
A főszereplő gyerekekkel - Gyémánt László és Gyémánt András - való munkakapcsolatról a színésznő így mesélt: "Ők nem színészek, és mindenekelőtt a rendező feladata, hogy olyan helyzetbe hozza a gyerekeket, hogy az elvárás szerint reagáljanak. Az én feladatom annyiban volt nehéz, hogy nem volt szabad rajtakapniuk engem bármiféle játékon. Úgy kellett viselkedni, mintha ez igazából történne, hiszen ők még nem képesek elvonatkoztatni és ki-be lépni a szerepbe. Szóval el kellett hinniük, hogy ezek a borzalmak, a háború emberekben látható kegyetlenségei valóban megtörténnek."
A kérdésre, mennyire szokta érezni, hogy a játéka ennyire jól sikerült lesz, Molnár Piroska elmondta, az ember ezt nem érzi, mert amikor benne van, akkor csak a feladatra koncentrál. A színésznő elárulta, nem nagyon szereti magát visszanézni, inkább csak "ellenőrzésként", hogy tudja, mit hagyott meg a rendező.
"Engem egészen fiatalkoromtól kezdve mindenféle műfajba hívtak, már Kaposváron, amely az ország vezető színháza volt akkoriban, évi nyolc-tíz főszerepet játszottam. Természetesen akkor onnan nem tudtunk filmezni, ezért az a népszerűségi hullám, amely az utóbbi időben 'pofon ütött', nem kísérte a pályám kezdetét. De az is lehet, hogy akkor a nyugodtabb körülmények között könnyebb volt dolgozni" - mutatott rá Molnár Piroska.
A színésznő szerint van egy-két nagyon erős, összetartó közösség Budapesten is, például a Katona vagy a Vígszínház társulata. "Én társulathívő vagyok, és világéletemben tartoztam valahová. Már nyugdíjas vagyok, könnyen lehettem volna szabadúszó, amikor eljöttem a Nemzetiből, de a Tháliába már régóta hívtak, így megint a társulati létet választottam" - tette hozzá Molnár Piroska.
A teljes interjú a Magyar Hírlapban olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.