Három művésze, Bánsági Ildikó, Nagy Mari, Schnell Ádám történeteivel kíván békés, boldog ünnepet a Nemzeti Színház!
Váratlan ajándék
Volt egy karácsonyunk, amikor nem nagyon volt pénzünk. A férjemnek nem volt állása, nekem is csak csurrant-cseppent egy kis munka, a fiam még kicsi volt. Éppen annyink volt, hogy vettünk egy libát. Azért libát, mert a liba nagy, és sokféleképpen felhasználható. Készíthetünk belőle finom levest, megsüthetjük a húsát, lesz belőle töpörtyű, a libazsír is finom. No, hát megvettük a libát az utolsó kevéske pénzünkön, és amikor hozzáláttunk a feldolgozásához, észrevettük, hogy benne maradt a mája, talán figyelmetlen volt a hentes, és benne felejtette. Ekkor ettünk életünkben először libamájat! Így lett szegénységünkben ilyen „gazdag” az a karácsonyunk…
- Nagy Mari -
Létkérdés
Amikor lenézek a színpadról, és azt látom, hogy tiszta szeretettel mosolyognak a nézők, akár könnyel a szemükben, örömmel megyek haza. Örülök, ha az, amit tőlünk, tőlem kapnak, legalább pár percre boldoggá teszi őket. A művészetnek szerintem dolga segíteni abban, hogy az emberek mindenféle előítéletektől mentesen, tiszta szeretettel tudjanak egymás szemébe nézni. Nekem, színésznek létkérdés, hogy a fontos pillanatok megszületéséért jöjjek be estéről-estére a színházba, amitől feltöltődve, gazdagabban, talán boldogabban térhetnek haza a nézők. Mindezzel szeretném, ha azt a sok rosszat, gondot, méltánytalanságot, ami nap mint nap éri az embereket, kis időre elfelejtenék.
- Bánsági Ildikó -
Családi kirándulás
Kisgyerekkorom óta az a szokás nálunk, hogy december 24én kirándulni megyünk a bátyámmal, édesapámmal, aki most 84 éves, így már én viszem őt, s mióta megszülettek a gyerekeim, ők is jönnek velünk… Voltunk már a Mátrában, a Börzsönyben, Tatán, néhány éve már mindig a Balaton az úti cél. Sétálunk, betlehemes játékot nézünk, megebédelünk, Almádiban van egy sírhely, amelyet minden alkalommal megkoszorúzunk, megállunk Tihanyban, és megemlékezünk egy barátomról… Az ünnepi kirándulás után rendszerint késő délután érünk haza, ahol vár minket a család többi tagja, a feldíszített fa és az ajándékok. Az évek múltával olyan sok minden változott körülöttünk, de ez a tradíció megmaradt mint karácsonyaink nélkülözhetetlen része.
- Schnell Ádám -
További ajándék-történetek a Nemzeti Magazinban Bodrogi Gyulától, Blaskó Pétertől, Farkas Dénestől.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.