Cserhalmi György az idei évadban szerződött a Vörösmarty Színház társulatához. A Magyar Nemzet Online-nak nyilatkozott az évad eddigi történéseiről. Lapszemle.
"Valami épül Fehérváron, amiben jó részt vennem. Nem mindenütt választják ezt az irányt. Nem is biztos, hogy minden színháznak ugyanaz a recept való. Van, ahol a bohókásabb, úgynevezett nézőbarát előadásokat tartják kívánatosnak. Arról persze fogalmam sincs, mit jelent az, hogy nézőbarát. Ha valaki definiálná, transzparensre írnám. Amikor az »ántivilágban« megjelentünk a magyar színpadokon, filmvásznakon, szintén volt hasonló probléma. Erre megjelent Zsámbéki Gábor Kaposváron, Székely Gábor Szolnokon, Ruszt József Kecskeméten, és olyan színházat csináltak, ahová buszokkal jöttek az ország túlsó feléből is. Azt tapasztalom, hogy a néző nagyon szeret barátkozni, feltéve, ha minőséget kap. A minőség jó haver, nem hagy cserben, lehet rá támaszkodni" - fogalmazott a színész, aki novemberben a Lear király főszerepében mutatkozott be a székesfehérvári közönség előtt és jelenleg éppen David Pownall Mesterkurzus című darabját rendezi a színház stúdiószínpadán.
"Kuna Karcsi lesz Zsdanov. Erről a névről a mi nemzedékünknek még eszébe jut néhány dolog. Gáspár Sanyi játssza Sztálint, aki 53-ban halt meg. Ez pont 60 éve történt, ha jól számolom. Szerepel a darabban két zeneszerző: Sosztakovics, aki László Zsolt és Prokofjev, ő pedig Derzsi Jancsi. Tulajdonképpen azt döntik el, mi legyen a zenével a Szovjetunióban 1948 után. Benne van minden, ami időtlen idők óta, mióta hatalom és művész létezik, fennáll. Egymásnak udvarló, egymást fenyegető, túlélni vágyó viszonyok" - mesélte a színész-rendező, aki hozzátette: a sztálini Szovjetunióban játszódó történetet semmiképpen sem szeretné aktualizálni. "Amikor olvasgattuk a szöveget, azt gondoltam magamban, szólni kéne: semmi aktualizálás! Később ki is mondtam. Mindenki örült neki. Ráadásul nem szeretek divatos lenni, vagy, ami még rondább szó: korszerű. Valamilyen vagyok, de nem »szerű«. Divatos meg az, amin holnap röhögünk. Egyetlen fontos szempont van: érdekel, vagy nem érdekel. Ha érdekel, akkor talán mások számára is érdekes dolgot csinálhatunk belőle együtt" - mondta Cserhalmi György.
Az interjúban arról is kérdezték, szerinte a fehérvári színház újjászerveződött társulatával megismétlődhet-e az egykori szolnoki vagy kaposvári "csoda". A színész így felelt: "Más évszázadot írunk, más a berendezkedés, de igen, kívánnám magunknak. Vannak már apró jelek. Megy az ember az utcán és 100 méteren ötször-hatszor megállítják. Köszönnek, és azt mondják: láttam tegnap a feleségemmel, nagyon tetszett. Mondtam a sógoromnak is, hogy jöjjenek el! Az ember meg csak áll ott, idvezült mosollyal. Olyan, mintha berúgnál (...) Ma már tudom, szükségünk van arra, hogy néha leálljunk, beszélgessünk. Nemcsak annak, aki megállít, hanem nekem is. Öt-hat mondattal át lehet szelni áthatolhatatlannak tűnő távolságokat. Látom, sántít, elmondom, hogy én is átestem ilyesmin és így tovább. Másnap már előre köszönünk egymásnak. (...) Valahogy vidéken többet mosolyognak az emberek, pedig ott sem könnyebb az élet, mint a fővárosban."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.