A Pesti Színházban január 10-én tartják Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékának premierjét. A Marton László rendezte előadásban a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói és a Vígszínház művészei játszanak majd együtt. Bata Éva és ifjabb Vidnyánszky Attila mesélt a próbafolyamatról.
Különleges próbafolyamat ez. Visszaidézi az egyetemista éveket?
Bata Éva: Remek dolog az egyetemistákkal próbálni, mert fantasztikusan aktívak, és nagyon összetartó csapatot alkotnak. És ez minket is motivál: Mészáros Mátét, Telekes Pepét, Fesztbaum Bélát meg engem – vagyis az „öregeket”. A diákok annyira pörögnek, olyan találó, igazi színházi ötleteik vannak, hogy néha mi is csak kapkodjuk a fejünket.
Ifj. Vidnyánszky Attila: Nekünk is nagyon izgalmas együtt dolgozni Éváékkal. Rengeteget tanulunk tőlük. A Vízkereszt féléves mesterségvizsgánk volt az egyetemen, reggeltől késő estig, gyakran éjszakáig próbáltuk. Most egy másik helyzetbe csöppentünk. Egyrészt nem „magunkban” vagyunk egy szűk próbateremben, hanem egy nagyszínházban; ami egészen más munkamódszert és még maximálisabb koncentrációt követel. Másrészt 10-től 2-ig próbálunk, azaz ebbe a négy órába kell „belesűríteni” azt a tartalmat, amit az egyetemen több időnk volt kibontani. Nyilván ezért is érzi Vica ezt a pörgést.
Zoltán Áron és ifj. Vidnyánszky Attila a próbán. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Kevesebb a rendelkezésre álló idő, de azért az alkotói szabadságotok nem csorbul…
Ifj. Vidnyánszky Attila: Sőt, éppen arról van szó, hogy az ember egy ilyen nagyszínházi helyzetben még jobban szabadjára engedi a fantáziáját! Ráadásul Marton tanár úr engedi, sőt, kéri is ezt az aktivitást. És ez fantasztikus érzés. Megőrizhetjük a zabolátlanságunkat, de „le kell fordítanunk” azt a profi színház nyelvére.
Bata Éva: Nagyon gazdag, egyszerre érzékeny és szórakoztató előadás készül. Egyetlen szituációra egy csomó különböző utat ki tudunk próbálni, ráadásul úgy, hogy tényleg mindenen átsugárzik a játék öröme.
Ifj. Vidnyánszky Attila: Mi meg a gyakorlatról és a színházi merészségről tanulunk sokat tőletek. Hogy hogyan is kell próbálni. Tulajdonképpen ti is hasonlóan dolgoztok, mégis kicsit másképp. Rajtunk még „meglátszik”, ha színpadra lépünk, ti már bátran léptek be. Nekünk afféle dobbantó ez az előadás: az első nagyszínházi szereplésünk. Én például nagyon zavarban voltam a legelső próbán.
Bata Éva: Mert egy csomóan voltak a nézőtéren…
Ifj. Vidnyánszky Attila: Azért ez nem ugyanaz, mint egy sötét teremben, tanúk nélkül… Egyébként épp ezért idézi az előadás koncepciója egy szűk tér érzetét, ahol tizenhárom ember van összezárva.
Mészáros Máté, Bata Éva, Telekes Péter. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
És ahol az „összezárt” embereket egy játékmester irányítja, az általad alakított Bolond.
Ifj. Vidnyánszky Attila: Az udvari Bolond nálunk a játékmester. Egy kísérletezgető vagány. És ez abszolút újdonság. Még az egyetemi próbákon alakult így; mindannyian több karaktert játszottunk, aztán mindenkinek lett egy kedvence, nekem a Bolond. Egyébként Marton tanár úr ebben is nagyon nyitott volt, senkire sem kényszerített rá semmit, csak finoman terelgetett minket, hogy mindenki eljusson a legtesthezállóbb figurájához.
Bata Éva: És még számos más újdonság is lesz, amit korábbi Vízkereszt-előadásokon nemigen lehetett látni. Az máris világos, hogy egy egészen egyedi forma és színpadi világ kezd összeállni.
Elárulsz valamit erről a különleges színpadi világról?
Bata Éva: Most csak annyit, hogy a nézők ébresszék fel a legélénkebb játékkedvüket, és nyissák ki a fantáziájukat. Ha velünk jönnek, azt hiszem, jól fognak szórakozni!
Fesztbaum Béla, Bata Éva, ifj. Vidnyánszky Attila, Telekes Péter, Mészáros Máré Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Te Máriát, Olivia grófnő szolgálóját játszod...
Bata Éva: Mária nagyon talpraesett, életigenlő, ösztönös nő. Valami nyers vitalitás van benne. Legközelebbi kollégája a grófnő házában Malvolio, az udvarmester, akinek Mária – finoman fogalmazva – keresztbe tesz, mégpedig a szerelme, Böffen Tóbiás segítségével. De Mária nemcsak a hecc kedvéért cselez. A természetes igazságérzete mondatja vele, hogy ki kell babrálni ezzel a savanyú alakkal.
Ifj. Vidnyánszky Attila: Azt hiszem, a darab címe fejezi ki a legjobban azt, amivel kísérletezünk. Vízkereszt, vagy amit akartok...
Bata Éva: ...és ebbe az „amit akartok”-ba foglalt szabadságot, Shakespeare varázslatos gazdagságát próbáljuk még tovább fokozni.
Forrás: Vígszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.