A Párnaember próbái már novemberben megkezdődtek, a munka a két ünnep között is folyt a Jurányiban, hogy minden elkészüljön a január 11-i Szputnyik bemutatóra, amelyről Jankovics Péter mesélt Rácz Annának.
Ajánló a Párnaember elé:
Két gyerek holttestét találták meg. Egy eltűnt néma kislányé még nem került elő. Katurian, egy író az elsőszámú gyanúsított. A történetei és a gyilkosságok között egyértelmű az összefüggés azonban a kihallgatás során egyre kevesebb kérdés tisztázódik.
A történet egy elképzelt diktatúra, egy elképzelt városában játszódik. A szabályokat lépten-nyomon felrúgó nyomozók hidegvérrel játszadoznak a gyanúsított idegeivel, de a folyamatos lelki és fizikai kínzás ellenére sem érnek el sikert. Katurian nem tesz vallomást.
A darab nem csak egy kihallgatószobában, hanem az író történeteinek világában is játszódik. A különböző meséken keresztül ismerjük meg Katurian és testvére múltját, a novellák mentén derül ki szépen lassan az igazság a gyilkosságokról.
Villáminterjú Jankovics Péterrel:
Ismerted korábban Martin McDonagh Párnaember című drámáját?
Láttam Egerben Dömötör András rendezésében. Nagyon megfogott az az előadás. Ma már nem mindenre emlékszem belőle, csak a hangulatára. Most, hogy ezzel a darabbal foglalkozunk, a történetnek teljesen új rétegei rajzolódtak ki előttem. Szerintem dramaturgiailag nagyon pontos ez a mű, nem nagyon találok benne fölösleges mondatot, elvarratlan szálat. Mindennek következménye van, minden megszólalás utal valamire. Van, hogy egy kérdésre csak két felvonás múlva kapunk választ. Igazi krimi.
A te szereped az íróé, Katuriané. Milyen figura ő?
"Olyan jó beszari és alázatos egyfelől, de szarkasztikus és provokatív másfelől. " (Idézet az előadásból. A Szerk.)
Katuriannak van egy bátyja is. Milyen viszonyban vannak?
Igazi tesókapcsolatban. Az egyik pillanatban rajongva kapaszkodnak egymásba, a következő percben pedig mindkettő ki tudná kaparni a másik szemét. Közben pedig csak ők vannak egymásnak. Egy kívülállónak nehéz megértenie ezt.
Fotó: Nagy Gergő, szputnyik.com
Foglalkozol a karakter felépítésével a próbákon kívül is?
Igen, próbálom felidézni azokat az eseteket, amikor hasonló helyzetbe kerültem, mint Katurian. Egyszer Lengyelországban bevittek az örsre késői utcazenélés miatt. Először félelmetesnek tűnt a dolog, de aztán viszonylag könnyen megúsztam… Szóval egy olyan attitűdöt keresek, ami korábban engem is jellemzett, és az egykori érzéseimet próbálom újra megtapasztalni. Illetve megsokszorozni, hiszen itt nem bolti lopásról van szó.
Két órán keresztül folyamatosan a színpadon leszel... Fel kell készülnöd fizikailag?
Bármikor előfordulhat, hogy az ember lemegy a boltba és véletlenül szemtanúja lesz egy balesetnek. A következő pillanatban már kihallgatják, függetlenül attól, hogy elkövetett-e valamit. Erre nem lehet felkészülni. Ez a történet persze teljesen másról szól, csak szeretném, ha engem is minden este váratlanul tudna érni az, ami a darabban történik velem. Egyébként alapvetően fontosnak tartom a testi-lelki tréninget. Ez egy keményebb menet lesz, fizikailag tényleg rendben kell lenni.
Milyen Radnai Márkkal dolgozni? Ez előtt volt már közös munkátok?
Egyszer a Bárkában már találkoztunk. Beugrottam a Kutyaszorítóbban című előadásba, a rendőr szerepébe. Mint minden beugrásnál, itt is a túlélés volt a cél. Sajnos keveset játszottam a darabból ahhoz, hogy igazán élvezzem is. Egyik alkalommal a művér, amiben feküdtem, befolyt a kontaktlencsém alá. A végén úgy néztem ki, mint egy nyúl. Egyébként nem maradt túl sok idő próbálni, így elég szabadon bánhattam a figurával. Ez tetszett. A közös élményeink alapján már vártam az újabb közös munkát.
Mi jellemzi Márk rendezői stílusát?
Márk a próbák alatt olyan játékokat talál ki ráhangolódásképpen, amelyek aztán észrevétlenül is beleolvadnak a jelenetekbe, és megsegítetik a mozgást egy-egy helyzetben. Mi most egy mikrotérben próbálunk, ő pedig minden rezdülésünket két méterről figyeli, és folyamatosan tükröt tart, mert egyből tud reagálni. Így mi is hamar tudunk bármin változtatni.
Mi van még hátra a munkából a bemutatóig?
Például nagyon várjuk a díszletet. Ha bekerülünk abba a nyomasztó térbe, ahol zajlanak az események, biztosan közelebb kerülünk az igazsághoz.
Az interjút készítette: Rácz Anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.