Tomasz Man a Jurányi vendége lesz januárban

A kortárs lengyel dráma egyik legismertebb alakja, Tomasz Man drámaíró, színházi rendező január 13-án Budapestre látogat, a Jurányi Inkubátorházba, ahol a kaposvári színház a szerző 111 című drámáját játssza. Az előadás után Bérczes László beszélget Tomasz Mannal, Pászt Patrícia fordítóval és az előadás alkotóival.

A szerzőről:

Tomasz Man (1968) lengyel filológia és rendező szakon végzett. Drámái gyakran kerülnek bemutatásra a legfontosabb lengyel színpadokon. Legismertebb műve, ­a 111 − amelyet a varsói Nemzeti Színház is műsorára tűzött − Tadeusz Słobodzianek Dráma Laboratóriumában készült.

2003-2005 között a Teatr im. Wandy Siemaszkowej vezető dramaturgja volt Rzeszówban, 2004-2005 között a a częstochowai Teatr im. Adama Mickiewicza programtanácsadójaként dolgozott. 1997-2002 között számos írása megjelent a „Teatr”, „Dialog” és „Notatnik Teatralny” színházi folyóiratokban. Drámái gyakran kerülnek bemutatásra a legfontosabb lengyel színpadokon, sokszor a szerző saját rendezésében.

Rendezőként több díjban részesült, dolgozott többek között a białystoki Teatr Dramatyczny-ben, a wrocławi Teatr Polski-ban, a lódzi Teatr Powszechny-ben, a rzeszówi Teatr im. Wandy Siemaszkowej-ben, a varsói Teatr Studio-ban és varsói Teatr Narodowy-ban (Nemzeti Színház).

Drámái a Drámalaboratórium színpadi felolvasó estjein szerepeltek, a „Rendben” („Dobrze”) a szerző saját, a „Cut” („Cięcie”) Tomasz Gawron rendezésében. A „111” című darabot először Redbad Klynstra állította színpadra egy felolvasóest keretében, majd a mű bekerült a Lengyel Nemzeti Színház repertoárjába is (2004) és a Drámalaboratórium programjába is bekerült. 2007-ben a toruni Teatr im. Wilama Horzycy mutatta be a szerző rendezésében. Mindkét előadást a kritika és közönség élénk érdeklődése követte.

Tomasz Man önmagáról:

"A nevem Tomasz Man. Nem viccelek! Hegyvölgyben fekvő térségben születtem. A gyerekkorom szanatóriumi látogatásokkal, éjszakai ablakban ücsörgésekkel és tengernél eltöltött vakációkkal telt. Nem szerettem az iskolát, inkább csavarogtam, amíg apám egyszer rajta nem kapott, véget vetve magányos utazásaimnak. Magától értetődően életem hajnalától Tomasz Mann szelleme kísért, ezért tíz éves koromban rászántam magam, és elolvastam a Halál Velencébent, és azonnal megértettem, hogy Olaszországot nagy ívben el kell kerüljem, mert ott aztán mindenki belehal az öregségbe.

Az igazi áttörést 15. életévem hozta, amikor meghallottam Deep Purple „Smoke on the water” számát. Ettől a perctől fogva hosszú hajat növesztettem és rockegyüttesben játszottam. Szintén ez időszaktól datálódik szocialista rendszerrel szembeni egyenlőtlen harcom Lengyelországban, melyet úgy juttattam kifejezésre, hogy a háborús helyzet alatt lakótelepi háztömbünk homokozójába gázoló tankot kövekkel dobáltam. Nem érettségiztem le, mert Sartre, Camus, Mrożek és Kafka felforgató ideáit hangoztattam. Csodával határos, hogy elkerültem a katonaságot, mert eszembe jutott, hogy gyerekkoromban asztmás voltam. Végül az ódon hangulatú Wroclawban, Grotowski és Brahms városában érettségiztem le. Ezekben az években áldozott le a szürke szocializmus időszaka, melyet egy véget nem érő ivászattal ünnepeltünk.

Mihelyst kijózanodtam megkezdtem humán tanulmányaimat, és a maratonfutást. Az egyetem után tudós akartam lenni, de végül ahelyett, hogy könyvtárakban fingadozzak elutaztam Indiába. Mikor a harminc felé közeledtem, elfogott egy érzés, hogy az újjaim között szökik ki az idő, ezért beadtam a jelentkezésemet Varsóba, a rendező szakra. A főváros kiváló ugródeszkának ígérkezett, mert hamarosan a színházban landoltam. Néha sikerül valami épkézlábat alkossak, de nem könnyű, mert elolvastam a legjobbakat, és lelombozódtam. Életem csúcspontját jelneti feleségem, Aneczka iránti szerelemazelsőátásra, és gyermekeim világra jötte, kiknek köszönhetően derűs az életem. Most épp meleg padlásszobánkban ülök a hóval borított vidéken, és egy nagyon személyes életrajzot írok, mert csak ezt az egyet ismerem."

Csapó Virág és Kőrösi András a 111-ben (fotó: Memlaur Imre)