'Sziveri költészete beszippant' - Villáminterjú Bakos Árpád zeneszerzővel

Januárban ismét műsorra tűzi az Átrium Film-Színház Az ember komédiáját.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka a fiatalon elhunyt vajdasági költő, Sziveri János művészsorsát idézi meg. A groteszk hangvételű, mozgásszínházi elemekből építkező darabot Táborosi Margaréta, rendező-koreográfus állította színpadra. A produkció zeneszerzője Bakos Árpád. Vele beszélgetett Hegedűs Claudia.

Bakos Árpád, a kép forrása: Magyar Szó

Az előadásban nagy szerep jut a zenének. Mennyire volt nehéz vagy éppenséggel magától értetődő kapcsolódni Sziveri János életútjához?

Tulajdonképpen egy véletlen folytán kerültem bele a darabba. Maró (Táborosi Margaréta, a darab rendezője – a szerk.) elsőként másvalakit kért fel a zenei közreműködésre, ő azonban időközben visszalépett. Engem csak pár héttel a bemutató előtt hívott fel, hiszen korábban már dolgoztunk együtt, hogy volna-e kedvem elvállalni ezt a munkát. 

Az bizony nagyon kevés idő...

Tényleg kevés, de én mégis jó szívvel mondtam rá igent. Ennek személyes oka volt. A nyolcvanas években, amikor az újvidéki egyetemre jártam, személyesen is megismerkedtem Sziverivel, és régóta hordoztam magamban az ő történetét. A másik ok pedig, amiért elvállaltam a felkérést, hogy ’93-ban – ekkor Jancsi már nem élt – elkészült a Polányi Passió, amelynek társszerzője voltam. Mindig is úgy éreztem, hogy nemcsak értem és elfogadom, de szeretem is mindazt, amit Sziveri képviselt. Nos, ilyen előzményekkel mertem belevágni a dologba.

Feltételezem, a rendezőtől szabad kezet kaptál, mivel Sziveri János költeményei amúgy is kijelöltek számodra egy gondolati, zenei ívet.

Pontosan így van. Sziveri költészete már eleve behatárol egy utat, amit követni lehet, vagy inkább kell. Margaréta tényleg nem kötötte meg a kezem, csak röviden felvázolta, hogy szerinte egy adott jelenetet mikor kísérjen zene. Én pedig próbáltam megidézni annak a helynek a hangzását, ahol a Balkán és Közép-Európa találkozik, ahol Sziveri élt. Olyan meghatározó elemeket kerestem, amelyek lüktetésükben, ritmusukban végig jelen lehetnek az előadás zenéjében, éppen úgy, ahogy a versekben is jelen vannak visszatérő motívumok, életérzések. 

Mit követeltek meg zenei értelemben Sziveri versei?

Az például egyértelmű volt, hogy ezek a súlyos versek nem szólalhatnak meg egy szál gitárkísérettel. Számtalan ironikus, vidám megnyilvánulását fedeztük fel Sziverinek, ezekre a mozzanatokra is tekintettel kellett lennem, és mivel nem lehet csak az első olvasatra figyelni, mélyebbre is próbáltam tekinteni. Amikor Maró azt mondta, hogy a fináléban szeretné a Bábelt megszólaltatni, az bizony sok órányi munkát adott. A Bábel ugyanis nem csak egy nagyon jó vers, hanem hosszú is, és nyolc percbe kellett összesűríteni. Ez nem könnyű feladat. "Az éjben eső felesel, rólam locsog - járdára zuhog, csattog a mocsok. Lóg az orromból műanyag kábel; dühöng a szívem, dühöng e Bábel." Egyébként csak a bemutató után néztem meg azt a felvételt, amin maga Sziveri mondja el a Bábelt, és az volt benne a megrázó, hogy ő is ugyanabban a tempóban, páratlan ritmusban szavalta el, ahogy mi. Sziveri valóban fogta a kezünket, és vezetett minket. Az általa kijelölt útról egész egyszerűen nem lehetett letérni.

Mondják, hogy bármekkora súlyt is cipeljen valaki, ha megszólal benne egy dallam, ami továbbviszi, akkor könnyebbnek érzi a terhet. Nekem úgy tűnt, hogy még Sziveri János cseppet sem könnyű történetét is fel lehet oldani a zene erejével....

A következőt tudom erre mondani: szerintem, ha a Bábelt végigolvasom, akkor elnyerem a feloldozást, és megtapasztalom a legteljesebb katarzis-élményt, anélkül, hogy egyetlen hangszer is megszólalna. Nagyon bízom benne, hogy a versélményen nem rontottunk mi ott négyen a stúdióban azzal, hogy zenével kísérjük. (A zenei felvétel közreműködői: Jovančić Miroslav - hegedű, Ifj. Kucsera Géza - bariton szaxofon és billentyűs hangszerek, Pálfi Ervin – nagybőgő) Egyébként az a csodálatos Sziveri költészetében, hogy beszippantja az embert, régi emlékeket, erős érzéseket ébresztenek a mondatai. 

Amennyiben meg kellene határozni, hogy milyen zenét komponáltál ehhez az előadáshoz, mit mondanál?

Nem tudom kategorizálni.... De az biztos, hogy igyekeztem kiegészíteni a versek hangulatát, és nem megerőszakolni a szövegeket a saját zenei elképzeléseimmel. Remélem, ez sikerült. Úgy érzem, hogy a muzsikában éppúgy fellelhető a balkáni virtus, mint a közép-európai szomorúság, és ez a kettő feloldja egymást. 

Az interjút készítette: Hegedűs Claudia

U. sz.: Színház.hu

Sziveri János

Mikor látható az előadás?: