T - Tantermi előadást rendezett Scherer Péter

A T című tantermi projekt műhelybemutatóját tartotta decemberben a Bartók Kamaraszínház. A FÜGE Produkcióval közösen, Scherer Péter rendezésében készült darab további előadásait iskolák, kollégiumok termeiben játsszák.

Fotó: Gál Tamás

A Bartók ajánlója:

T
Tóth
Tőkés
Tanuló
Time
A múlt idő jele

Közérzet-játék

Nem találod a helyed?
Nem tudod, mit kezdj magaddal?
Nincsenek céljaid?
Alkalmatlan vagy az emberi kapcsolatokra?
Másmilyen vagy mint a többiek?
Vagy éppen hogy átlagos?
Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Főhősünk bármelyikünk lehet, és mégis valaki. Egyedi és általános. Ahogy a problémái is azok. Egy huszonéves srác mesél az életéről, s közben fel-feltűnnek a környezetéből, kapcsolataiból villanások: kapaszkodások, vonzódások és taszítások. Megfelelés vagy éppen nem-megfelelés? Mennyivel jobb rendet rakni a fejünkben, mint megpróbálni elpusztítani minden ott találhatót? Hősünk gondolkodik, érez, leporol, kiürít, helyrerak, kitisztít, rendszerez. Rájön, hogy nem mondhatja meg neki más, hogy mit kezdjen az életével. Nem élheti más elképzelését. De mindeközben mit tehet a másik? Aki mindezt végignézi, hallgatja, éli. Tehet-e bármit? A külvilág: a tanárnő, a barátnő, a nővér részese lehet-e egy önmagával bajban levő ember útkeresésének. Miként vagyunk képesek fogódzót találni ebben az őrült centrifugális körforgásban? Honnan tudhatjuk meg, mit is akarunk igazából kezdeni önmagunkkal? Van-e bármilyen bizonyosság?

 Fotó: Rusznyák Csaba, gyulaihirlap.hu

Scherer Péter rendező az előadásról:

"Ezeket a darabokat Gyulay Eszter dramaturggal közösen hozzuk létre. Klamm háborúja címmel ment egy monodrámám, amit nagyon sokat játszottam iskolákban. Később, drogos témában született meg az A gyáva című előadásunk. Esztert nagyon izgatta a vakok élete, integrációja. Ebből jött a Vakság, egy megrendítő erejű monodráma. A T pedig úgy szüketett, hogy Dobák Lívia, a Bartók művészeti vezetője megkeresett engem. Látta ezeket a darabokat, és tetszett neki. Szerette volna, ha Dunaújvárosban is megvalósul egy ifjúsági történet. Mivel Tóth János Gergely, aki a fiút játssza, a tanítványom volt, és Eszter is megismerte, úgy gondoltuk, olyat csinálunk, ami passzol rá. Akkor találtuk ki ezt a tinédzser fiút, aki picit a drogos történet előtt van még valamivel, még nem jutott el oda, hogy rágyújtson az első füves cigire, vagy netán valami keményebb cuccot kipróbáljon. Ez tetszett a Bartókosoknak is. Tőkés Niki a fiú nagyon nehezen működtethető kapcsolatait játssza: a tanárnőt, a volt barátnőt, a testvért és a szomszédasszonyt. (...)

Én nagyon megszerettem ezt a műfajt. Egyáltalán azt, hogy fiatalokkal dolgozhatok együtt. Nagyon tetszik a gondolkodásmódjuk, az a nyitottság és bátorság, ami a tinédzsereket jellemzi. Ahogy megpróbálják feldolgozni a világot. Úgy vettem észre - ez most nyilván álszerénységnek hangzik, - hogy ezek a darabok nagyon is jól megmozgatják és beindítják a fantáziájukat. Hol a családi viszonyokra lehet reflektálni, hol a drogra, hol a másság elfogadására, hol egyszerűen csak két költőt lehet másképp látni. Minden előadás után van egy beszélgetés is. Az egyiknél addiktológus, a másiknál egy látássérült, a harmadiknál egy kortárs költő a vendég. Ez egy komplex program. Ehhez a darabhoz egy pszichológust fogunk hívni. A feldolgozás lehetőségeit is szeretnénk megmutatni, nem csak a kiúttalanságot. (...)

Én háromgyermekes apa vagyok és szerintem ez életem legnagyobb feladata. Hogy jól lássam el, hogy se túl megengedő, se túl szigorú ne legyek. Észre kell venni, hogy ő ki, hogy mit akar, mi jön belőle, de ugyanakkor mindent ne engedjek meg neki. Ez rettenetesen nehéz. Hogy ne az legyen benne, hogy "na a fater már megint jön, mondja a magáét", hanem hogy tényleg meghalljon. Egy jó szülő-gyerek kapcsolatot semmi nem tud pótolni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy gyerek sokszor menekül akkor is a szüleitől, amikor nem kellene, mert a szülei jófejek, normálisak, csak egyszerűen unja őket. Tehát ezek az inspirációk, a baráti kör, egy jó tanár, egy jó pedagógus, egy színházi élmény az iskolában igenis adhatnak lendületet (...)" /Forrás: duol.hu/

Fotó: Gál Tamás

Forrás: Duol.hu, Bartók Kamaraszínház