Bűn és bűnhődés egyetlen nézővel - Licit indult egy előadásért!

A Jurányi Ház műsorára tűzi Fehér Balázs Benő ötödéves színészhallgató rendezését, a Bűn és bűnhődést. Az előadás különlegessége, hogy licitálni lehet a megtekintésére, ugyanis egyszerre csak egyetlen néző láthatja, aki Raszkolnyikov szemszögéből követheti végig az eseményeket, és akár be is kapcsolódhat a játékba. 

Fehér Balázs Benő rendező a darabról:

Antal Klaudia interjúja

Usz.: Színház.hu

Fekete Ádám (az előadás dramaturgja) azt nyilatkozta, hogy a gólyatáborban egyszer csak odaültél mellé és elkezdtél neki beszélni a Bűn és bűnhődésről.

Szerintem azon az estén sok mindenkihez odamentem ezzel. (Nevet.) Korábban már az egyik osztálytársam, Rada Bálint említette, hogy van egy srác, aki nagyon jól ír, akit még a gimnáziumból ismer, és most felvették a Színművészetire. A gólyatáborban odakeveredtem Ádám mellé, és elkezdtünk arról beszélgetni, hogy kit mi érdekel. Osztályfőnököm, Zsótér Sándor pedig később ajánlotta, hogy nyáron olvassam el az Ördögöket és gondoltam, előtte újra kezembe veszem a Bűn és bűnhődést.

Miért pont a Bűn és bűnhődést?

A gimnáziumban voltak kényszerképzeteim, de szerencsére ahogy felvettek az egyetemre, ezek elmúltak... A régi élmények lezárásaképpen gondoltam, jó lenne, ha elkezdenék a Bűn és bűnhődés témájával és a regénnyel foglalkozni.

Az előadás egyik különlegessége, hogy egyszerre csupán egy nézőnek játsszátok. Honnan jött az ötlet?

Nyáron zenehallgatás közben beugrott egy ötlet, és elhatároztam, hogy megvalósítom az osztállyal. Ádámmal konzultáltam róla, egy kb. nyolc perces jelenetet terveztünk, melyben a Bűn és bűnhődés inspirálta szürreális képek jelentek meg, de nem feltétlenül a regény szereplőivel. Úgy képzeltem, hogy a két osztályfőnököm külön-külön fogja megnézi, és ezzel tudunk játszani. Ekkor merült fel az az ötlet, mi lenne, ha tényleg csupán egyetlen néző maradna, és az egész művet dramatizálnánk. Egy éven keresztül dolgoztunk a szövegen, és végül az ötlet egy előadássá nőtte ki magát. A bűn elkövetése után Raszkolnyikovnak lényegében nincs döntési lehetősége. Passzív résztvevő, a többi karakter meséli el helyette a történetét, ami pedig a bűnhődéssel való tehetetlen küzdelméről szól. Mindig nagyon érdekelt, hogyan lehet a nézőt izgalmas helyzetbe hozni - remélem, hogy ez most sikerült. A mi feldolgozásunkban a néző az előadás motorjává válik, befolyásolja a színészeket, hiszen teljesen más Molnár Piroskának, Zsótér Sándornak vagy egy ismeretlennek játszani.

Hogyan tud hatni egy néző az előadásra?

Mivel minden néző más jelenléttel követi a történéseket, nagyon kell rá figyelni: pontosan lehet követni, hogy mikor sikerül bevonni, mikor színészkedik, és mikor vesz fel részt egyszerű megfigyelőként. A nézőt nem kényszerítjük arra, hogy egy bizonyos attitűdöt képviseljen, választhat aközött, hogy megmarad külső szemlélőnek vagy színészként képviseli Raszkolnyikovot, egy lehetséges viselkedésformát. Az eddigi tapasztalato szerint a nézői döntés gyakran az előadás közben is változik.

Azok számára is érthető a darab, akik nem olvasták a regényt?

Igen, mert egyrészt pozícionáljuk az elején a nézőt, hogy ki is lesz ő a történetben. Másrészt a regény ismerete nélkül is meg lehet érteni, milyen helyzetbe van belekényszerítve az az ember, akivel a néző azonosul.... 

Nem nehezedik túl nagy teher a néző vállára?

Érződik, hogy kire mennyi terhet rakhatunk. Nem célunk, hogy a néző rossz érzéssel távozzon: ha elkezdi kínosan érezni magát, akkor lazítunk a dolgon. Akkor is működik az előadás, ha beleszól, és akkor is, ha nem. Minden eshetőségre fel vagyunk készülve... Nem. A Hitgyógyász című darabunknál azt tapasztaltuk, hogy akad, akit már az is megijeszt, ha a színész szemtől szembe beszél hozzá, ha tudomásul veszi a jelenlétét. A magyar közönség nincs hozzászokva, hogy megszólítsák, esetleg véleményt kelljen nyilvánítania...

Mi foglalkoztat ebben a kísérletben a leginkább?

Ebben az esetben engem leginkább a színész érdekel. A Bűn és bűnhődésben szinte filmes játékmód szükséges. Az előadás nagy része egy tizenhat négyzetméteres fehér szobában játszódik, ahol nem működnek a jól bevált trükkök, minden hazugság látható. Emellett Raszkolnyikov szemszögéből láttatjuk a történéseket, aki hektikus, szellemileg és lelkileg túlhajszolt állapotban van, ezért lehetőségünk nyílik arra, hogy elrajzolt gesztusokkal játsszunk.

Ki látta eddig a produkciót?

Először olyan embereknek mutattuk meg az előadást, akik szakmailag hozzá tudtak szólni. Többek között játszottuk Zsámbéki Gábornak, Zsótér Sándornak, Láng Annamáriának, Máté Gábornak és Vajdai Vilmosnak is, aki megemlítette, hogy ezt el tudná képzelni a TÁP Színházban. Egy évvel később, amikor elkészült a Jurányiban a TÁP Terem, újra megkeresett, ezért áthoztuk a Jurányiba az előadást.

Ötödéves színészhallgatóként kik azok a rendezők, akikkel szívesen dolgoznál együtt a jövőben?

Azt hiszem, eddig Zsótér Sándorral tudtam a legjobban dolgozni. Nagyon kevés olyan rendezőt ismerek, aki valóban színészközpontú. Zsótér minden rezdülésével a szereplőire figyel. Olyan légkört teremt, amiben ha én is akarom, megtudok valamit magamról a szerepen keresztül. Amikor rendezek, nekem is ez a célom.