A Centrál Színházban megtartották Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című darabjának olvasópróbáját, amely a tavalyi színházi évad nagy szakmai és közönségsikere volt Londonban. Az előadás rendezőjével, Puskás Tamás igazgatóval olvashatnak rövid interjút.
A darabról:
Mark Haddon regénye a 2000-es évek elején nagy siker volt, majd kult-könyvvé vált. A történet középpontjában a 15 éves Christopher áll aki matekzseni, de különös és mások számára furcsának tűnő módon közlekedik a világban. Ám egy délután felfedezi, hogy a szomszédban lakó kiskutyát brutálisan megölik, és elhatározza, kinyomozza a tettest. A fiú nyomozás közben sokféle titokra jön rá, és ezek már messze túlmutatnak a szegény kutya különös esetén.
Villáminterjú:
Miért választottad ezt a darabot? Ilyen nagy hatással volt rád, hogy láttad a londoni Nemzeti Színház (National Theatre) előadásában?
Az eredeti regényt még azelőtt olvastam, hogy láttam volna a darabot, és inkább a könyv hatott rám - sokkal jobban, mint az előadás.
Puskás Tamás a darab olvasópróbáján
Az előadás tavaly az összes színházi díjat megnyerte, és Londonban hónapokig kell várni, amíg jegyhez jut az ember...
Ez nem véletlen. A londoni Nemzeti gyakran fog bele olyan projektekbe, amelyeket a megszokott próbaidőnél sokkal tovább próbálnak, így sikerül mélyebben belemenni egy-egy témába. Ott a National Theatre az egyetlen állami fenntartású színház, így van elég pénzük arra, hogy kísérletezzenek.
Angliában úgy gondolják, hogy a kísérletezés a Nemzeti feladata?
Igen. Színdarabokat fejlesztenenk, új színházi utakat keresnek, projektekben gondolkodnak és esélyt adnak a tévedésre is. Igaz, ritkán fognak mellé. Így jött létre A kutya kölönös esete az éjszakában című előadásuk is.
Kovács Krisztián az olvasópróbán
Mégis azt mondod, hogy az előadás nem fogott meg maradéktalanul.
A regényhez képest. Ott egészen elképesztőnek találtam a főszereplő fiú sajátos világát. Különös és idegen világ az övé, roppant idegesítő is. Nagyon nehezemre esett megérteni ezt az érzelmeket nélkülöző, praktikus gondolkodáson alapuló szemléletet, és először nagyon fel is zaklatott a könyv. Most viszont már minden idegenkedésem ellenére lebilincsel a folyamat, ahogy lassan megértem Christopher világát.
A könyv olvasása után nézted meg a darabot Londonban...
...és a díjesőben ázó előadásban a legfeltűnőbb az volt, hogy mennyi minden nem tetszik benne. Sem a díjnyertes díszlet, sem a szintén díjnyertes világítás, sem a rendezés, sem a főszereplő.
Szilágyi Csenge az olvasópróbán
Volt valami, ami mégis tetszett benne?
Az angolok szemlélete és szociális érzékenysége. Van itt egy gazdag ország, ahol nem mindegy, hogy mi történik a leszakadókkal, a szegényekkel, a fogyatékosokkal, a hátrányos helyzetűekkel. Mert a többségi társadalom átéli a saját felelősségét velük szemben. Itthon erről szó sincs, vagy csak alig. Aki ma nálunk a négymillió szegény közé születik, az ott is marad, nincs kitörési útvonal. Én úgy gondolom, nekünk is kezdenünk kéne ezzel a problémával valamit. Angliában, úgy tűnik, ez a kérdés foglalkoztatja az embereket - így került be a színházba, és így válhatott egy sikerdarab témájává. Másrészt úgy érzékelem, hogy a londoni nézőkben egy nagy adag kíváncsiság is van aziránt, hogy a színház mit akar nekik megmutatni, tehát ez egy oda-vissza ható folyamat: az ilyen témájú előadások "divatba hozzák" az érdeklődést, az érzékenységet a hátrányos helyzetű emberek iránt.
Úgy látod, Angliában "divatossá vált" az elfogadás?
Ők sem elfogadóbbak, mint bárki más. Éppen csak tudják, hogy egy jól működő társadalomban nem boldogulnak tolerancia nélkül.
Nem csapjuk be magunkat mégis? Az a réteg, amelyik meg tudja fizetni a színházjegyeket nem az, amelyik naponta ki van téve a megkünböztetésnek.
Igaz, hogy ez nem az ő problémájuk, de az élmény közelebb viszi hozzájuk, így az övékké is válik. Érzékenyítés a hivatalos neve ennek a folyamatnak, ami nem ismeretlen a hazai multicégeknél sem.
A könyvben nem mondja ki konkrétan Mark Haddon, hogy ez a fiú autista vagy Asperger-szindrómás - mégis ma már tudunk annyit az autizmusról, hogy a harmadik mondat után megértjük...
Engem nem az autizmus érdekel a legjobban ebben a műben, bár rengeteg új szempontot vet fel az autisták világának a megismeréséhez. A darabban ott lappang egy másik történet is, ami mindannyiunk számára ismerős, akár azért, mert túl vagyunk rajta, akár azért, mert még előttünk áll. Ez pedig a leválásról, az önállósodásról, a felnőtté válásról szól, tehét az életünk legfontosabb szakaszáról. Egy igazi felnőttéválás-történetet lehet felfedezni ebben a szövegben. Az angol előadás az autizmust emelte ki, számomra inkább az az út a fontos, amin Cristopher éppen úgy elindul, mint én indultam valaha, és amin most a gyerekeim járnak. A legfelnőtteb dolog felvállani a felelősséget a saját életünkért. Ez az, ami nagyon megfogott A kutya esete az éjszakában című darabban.
Kérdezett: Sándor Erzsi
U. sz: Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.