Vonnegut pantomim térben a Tháliában - Villáminterjú Valcz Péterrel

Az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut című KOMA előadás, január 25-én és 26-án a Thália Színház, Arizóna stúdiójában lesz látható. Miért Vonnegut? Mi történt azóta, mióta bemutatták a darabot? Ezekre a kérdésekre válaszolt Valcz Péter, a darab rendezője, aki ezúttal játszik is az előadásban.

Körülbelül 2 éve volt az ősbemutató. Azóta történt változás a darab életében?

Rengeteg. Például fél órával rövidebb lett az előadás, és most már én is játszom benne, Fekete Zsolttal felváltva. Minden felújítópróba változás is egyben. Számunkra is akkor okoz örömet, ha folyamatosan fejlesztjük a darabot visszajelzések, érzések és a saját kíváncsiságunk alapján. Akkor, amikor bemutattuk, „Kim Dzsongun frissen megválasztott, elkényeztetett diktátor” volt, most már viszont rendesen beletanult. Ez is számít...

Az Áldja meg az Isten Mr. Vonnegut rendezésed óta mi történt veled? 

Németül játszom németeknek, Németországban. Pontosabban bajoroknak Bajorországban. A Duna partján. Ingolstadti Városi Színház. A KOMA koprodukált velük 2012-ben, majd Polgár Petivel visszahívtak minket, és ott ragadtunk. Jó szerepek és kedves emberek. Érdekes megtapasztalni ezt a hőn áhított jóléti rendszert, ami persze szintén ellentmondásos. De lassan visszacsorgok a Dunán Pestre. A jóléti színház tompítja a kreativitást.

Miért pont Kurt Vonnegut?

Színházi szüzessége és a humanizmusa miatt. Meg a rajongás miatt is persze. Eléggé berobbant Magyarországra. Fogékonyak vagyunk rá. Biztosan Örkény miatt. Nyugat-Európában messze nem ennyire ismert. Ők nem tudnak olyan kegyetlenül röhögni saját magukon. Izraelben még nagy divat. Így megy ez.

Hogy került a darab a Tháliába?

A Független Thália Projekten keresztül válogatták be az előadást. Nagyon jó fejek és jó ebben a színházban lenni. Ez már a második évad. Vonnegut jó húzónév. Csináltunk egy különleges előadást, amit olyan ritkán játszunk, hogy még mindig megtelnek az előadások.

Hogy összegeznéd, hogy miről szól a darab?

Az alkotó létrehoz egy előadást érdeklődésből, érzelmekből, ha jön a mondanivaló, akkor azt megpróbálja jól elrejteni benne, hogy a nézőnek jól essen megtalálni. Minél jobban elrejted, annál elvontabbá válik az előadásod. A gyerekdarabokban például tálcán kínálják a mondanivalót. Ebben a vonatkozásban a mi előadásunk fiatalkorú. Azt viszont elmondom, hogy mi ihlette az előadást. Nagyapám elég szűkszavúan beszélt a hadifogságról. Vonnegut meg egész életében, megállás nélkül ezt tette. Két valódi háborút megjárt túlélőtípus. A történet az agresszió kialakulásáról szól. A mai világ gyújtópontjai mentén.

Milyen színészi játékot kíván az előadás?

Az előadást egy pantomim térben játsszuk, ahol mindennek lehet hangja. Ez kemény kihívás. Rubik Ernő Zoltán csücsül a magasban és a hatalmas elektromos zongora effektekkel beprogramozott billentyűivel, élőben szinkronizálja az előadást. Vonnegut mesél - Vékes Csaba alakítja valódi bajusszal és valódi szarkazmussal. Liza és István pedig a két mesehős. Rabjai a pantomim térnek, a hangoknak és Vonnegutnak, aki rendesen szivatja őket. Koncentrált figyelem minden részről. Szabó Vera például nagyon jól csinálja. Valahogy ő érzett rá erre a pantomim térre közülünk leginkább. Fekete Zsolt és én felváltva játsszuk a rendszer és önmaga ellen lázongó férjet. Két teljesen különböző karakter két teljesen különböző előadást eredményez. Izgalmas mindkettő.

A Thália után hol lehet még találkozni a darabbal?

Az előadást tavaly már el akartuk temetni, mert mindannyian rendesen szétszóródtunk. De örültünk a lehetőségnek, hogy eljátszhatjuk még párszor. Az évad végéig további 6 előadást tervezünk, nyáron pedig szeretnénk elvinni pár fesztiválra. Jó lenne kiragadni a profi színházi térből és kipróbálni alternatív helyszíneken. A pantomim teherautóra fölpakoljuk a pantomim díszletet, meg a Rubikot és irány a turné.