Nyilvános M. Tóth Géza rektori pályázata

Nyilvánossá vált M. Tóth Géza pályázata - részleteket közlünk.

Ahogy arról beszámoltunk, M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas rendező kinevezését javasolja a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorának Balog Zoltán miniszter - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának kommunikációs főosztálya csütörtökön. A rendező pályázata már elérhető az szfe.hu oldalon.

Részletek a pályázatból:

Különleges intézmény, kivételes nemzeti érték 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem az ország legkisebb hallgatói létszámú állami egyeteme, mégis az egyik legnagyobb múltú és hírű ilyen intézménye. Az egyetem fennállása óta képzi a magyar színház- és közel hetven éve a filmművészet jelentős alkotóit, előadóit, szakembereit. Szakjaira kiemelkedően nagy, átlagban húsz-harmincszoros, de egyes szakok esetében akár a hatvanszorost is meghaladó túljelentkezés a jellemző. Ez az arány is jelzi azt a társadalmi és szakmai megbecsülést, rangot, tekintélyt, amelyet a SZFE másfél évszázad alatt kivívott magának. Az itt folyó művészi és oktató munka a kezdetektől fogva egyet jelent a kivételes képességű hallgatók képzésével. Az egyetem tanárainak többsége maga is aktív művész vagy valamely művészeti terület elméleti szakértője és a hazai és nemzetközi színházi és filmes szakma élvonalát képviselik.

Az új évezred szelleme

Egyetemünk képzési hagyományaiból adódik, hogy kevés hallgatóra nagy tanári figyelem koncentrálódik, meghatározó a mester-tanítvány viszony, az osztályfőnököknek a hallgatókkal való kapcsolata már a három-lépcsős felvételi vizsgától kezdve rendkívül intenzív és személyes. A koncentrált egymásra-figyelésen alapuló tanár-hallgató kapcsolat a gyakorlat-központú oktatási rendszer keretében sokat segít a hallgatók tehetségének, eredetiségének, autonómiájának, végső soron magának a személyiségnek a kibontásában. 

Az SZFE-n végzett tanári munkám évei alatt örömmel tapasztaltam, hogy az egyetemen általánosnak tekinthető oktatói szemlélet lényegét tekintve azonos azzal a – pedagógiai hitvallásomként is vállalt – programmal, amelyről „Az új évezred szelleme” című versében Weöres Sándor így ír:

Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet
akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert
olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy."
Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az
csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és
saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz."

(...)

Az alapfunkciókat veszélyeztető takarékoskodás: óriási pazarlás 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem az elmúlt öt évben a takarékoskodás jegyében folyamatosan átalakításokat hajtott végre: átszervezte szerkezeti struktúráját, csökkentette az oktatók és a kiszolgáló személyzet létszámát és a működési kiadásokat. Az átalakítások többsége kényszerűségből, bizonyos értelemben az oktatás minőségének rovására történt. Nyitva tartásunkat korlátoztuk. Már a 2011/12-es tanévben bevezettük a hathetes szénszünetet, emeltük az oktatók kötelező óraszámát, csökkentettük a béren kívüli juttatásokat, emeltük a szolgáltatások díját, csökkentettük az alkalmazotti létszámot. Megtettük azt a szakmailag alig és csak ideiglenesen vállalható lépést is, hogy csökkentettük a személyre szabott tehetséggondozásra fordított időt. Fejlesztésre, egyáltalán a technikai szinten tartásra, karbantartásra – az elvonás kigazdálkodása mellett – semmilyen forrás nem jutott.

2010-től, elsősorban a fizetős képzési kínálat bővítésével, megemeltük az intézmény saját bevételeit. További számottevő forrásbővítést elérni beruházás és technikai fejlesztés nélkül az egyetem nem képes, a jelenleg hatályos jogi szabályozási környezetben eljutottunk egyetemünk teljesítőképességének határához. Az intézmény az utolsó tartalékait is felélte, és az alapfeladatai ellátása is veszélybe került. 

Ráadásul ez a fajta takarékoskodás csak financiális oldalon látszik, valójában a képzési felületen mindez hatalmas pazarlásként jelenik meg. Tudjuk, hogy amikor néhány millió forint megtakarítása érdekében az egyetem másfél hónapos téli szénszünetre kényszerül, akkor saját hallgatóit zárja el a munkájuk végzéséhez elengedhetetlen technikai eszközöktől. A folyamatos műhelymunkában keletkező törés felbecsülhetetlen és helyrehozhatatlan károkat eredményez a hallgatók szakmai fejlődésében és motiváltságában. Sokmilliós technikai eszközöket nem tudunk működtetni, csak azért, mert spórolnunk kell a néhány tízezer forintos szervizelésen és alkatrészeken. A rövidített napi nyitva tartás következtében a hallgatóknak nem tudunk elegendő próbaidőt biztosítani, a csak az egyetemen hozzáférhető – még működő – technikai berendezésekkel egyre kisebb időtartamban tudnak dolgozni. 

A 2009-es állami támogatási szint visszaállítása mellett, racionális, önmérsékletet gyakorló működéssel az oktatás színvonala tartható lenne. A nyitva tartás korlátozása feloldható volna. A vizsgaprodukciók kivitelezhetőek, a meghirdetett szakok elindíthatóak lennének, bár eszközigényeik – a tartalékaink lemerülése miatt – nem biztosítottak teljes mértékben. Jelentős fejlesztésre még ebben az esetben sem gondolhatunk, de munkánk folytatásához, a magyar színház- és filmművészet hagyományának ápolásához és megújításához újra biztosíthatnánk a minimális feltételeket.  

A teljes pályaművet itt elérheti és elolvashatja.

Forrás: SzFE