Tomasz Man drámaíró: "Az a nemzet okos, amelyik olvas is"

Január 13-án a Jurányi Házban vendégszerepelt a kaposvári színház a 111 című előadással. Ennek aprópóján kérdezte a Magyar Nemzet a darab szerzőjét, Tomasz Man lengyel drámaírót. Lapszemle.

A Magyar Nemzet cikkéből:

A 111 című darab súlyos témát jár körül: egy család négy tagja - apa, anya, fiú, lány - meséli el, hogy a fiú hogyan jutott el odáig, hogy megölje a szüleit, majd magával is végezzen. "Nekem most a legfontosabb a család, ebben találom meg a szabadságot, a szerelmet és a kiteljesedést. Szerzőként is ez a legfontosabb téma számomra, például a 111-ben is erről írok. Arról, hogy ha nincs szeretet a családodban, akkor nincs más, csak a halál" - fogalmazott a drámaíró.

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

A kérdésre, miért ilyen fontos számára, hogy a családról, annak működésképtelenségéről írjon, Tomasz Man így válaszolt: "Lengyelországban a család jelenti az alapvető köteléket, a vallási tapasztalat, a nyelv, minden reakció és a viselkedés minden formája ebből indul ki. A jó és a rossz dolgok egyaránt. És ha a család működésében valamiféle zavar áll be, minden más is szétesik (...) Úgy gondolom, a családkultusz a mai napig nagyon fontos Lengyelországban. De nem csupán a patriarchális értelemben, hiszen a történelmünk úgy alakult, hogy a férfiak mindig elmentek harcolni, és az anyák gondoskodtak a gyerekeikről – innen származik a Lengyel Anya kultusza is. Így volt ez az én családomban is, ezért is akartam írni erről. Ma, a saját gyerekeimet nevelve, látom, mennyire nehéz összeegyeztetni a munkát az otthoni élettel, reagálni mindarra, ami otthon történik, miközben az ember fáradt, mert meg kell küzdenie a munkájáért, de nyugodtnak kell maradni, mert mégiscsak át kell adni a gyerekeknek egy erkölcsi »tízparancsolatot«. A fiam az iskolából ráadásul más viselkedésmintákat hoz haza. Például hogy a pénz, a versengés a legfontosabb, hogy szabad káromkodni, verekedni, vagy hogy az elsőáldozásra csak azért van szükség, mert ajándékot kapunk (...) Az a legfontosabb, hogy működjön az empátia, ami a darabban szereplő családban elveszett. Amikor például a fiú a zenekarában énekel és játszik, a szülei nem hallják, hogy a magányról énekel. Csak az tűnik fel nekik, hogy hangos a zene, és hogy túl hosszú a haja, de nem értik, mit fejez ki ezzel."

Az írót arról is kérdezték, értelmiségiként hogyan látja az utóbbi időben bekövetkezett társadalmi változásokat Lengyelországban, például a nagyobb jóléttel járó elkényelmesedést, vagy a növekvő nacionalizmust és radikalizmust. "Az általam a 111-ben bemutatott család alapvetően jobboldali beállítottságú, de a jobboldal kevéssé toleráns változatához kötődik, amit számos álértelmiségi allűr jellemez, amihez gyakran rasszizmus társul, ráadásul katolikusnak vallják magukat. Én személy szerint katolikus vagyok, de úgy gondolom, hogy az igazi katolikus mindenkit szeret, nem csupán a katolikusokat. (...) kétségkívül az ma a legnagyobb probléma Lengyelországban, hogy az emberek nem olvasnak többé. Legalábbis kevesen olvasnak. Márpedig az a nemzet okos, amelyik olvas is. A pénz nem azért van, hogy képezd, hanem hogy kiüsd magad. Ha egy hülyének adsz pénzt a kezébe, elmegy, és leissza magát. Csak az okos fog magának rajta egy jó lemezt vagy könyvet venni" - mondta Tomasz Man.

A teljes interjú itt olvasható.