Rigoletto Győrben - Először rendezett operát Forgács Péter

A világ egyik legtöbbet játszott operáját mutatta be a Győri Nemzeti Színház szombaton.

Ajánló az opera elé:

Guiseppe Verdi 38 évesen írta meg háromfelvonásos operáját, és ezzel a Victor Hugo egykori botrányos színdarabja (A király mulat) alapján született remekművével egycsapásra megalapozta világhírét. Az 1851-es velencei bemutatót követően a mű a világ egyik legtöbbet játszott operája lett. A Rigoletto Itáliában játszódik az 1500-as évek derekán.

Címszereplője a mantovai herceg éles eszű udvari bolondja, aki lányát, a szépséges Gildát a világtól elzártan neveli. Nagyon félti, és mindenáron meg akar védeni a hercegi udvar ármányokkal teli, veszélyes világától, azon belül pedig mindenekelőtt a sármos, nőfaló hercegtől, aki azonban így is elcsábítja Gildát. Amikor mindez Rigoletto tudomására jut, a dühödt apa bosszút forral. Felfogadja Sparafucilét, a hidegvérű bérgyilkost a herceg megölésére, hiszen most már a család becsületének megmentése a tét...

Forgács Péter rendező-igazgató a darabról:

Forrás: Győr Plusz

"Nemzeti színház vagyunk, a kritériumnak megfelelően operát is kell játszanunk. Egy ekkora városban egyébként is fontos, hogy opera is kerüljön a repertoárra. (...) A darabban igen fontos a kapcsolatrendszer, azt szeretném láttatni, hogy az emberek miképp viszonyulnak egymáshoz, ezért lélekoperának is hívom. Történetét a "30-as évek Amerikájába tettem, nagyon izgalmassá vált így, a ruhák és a díszlet is Al Capone világát idézi. Sok újdonságot csempésztem még be, például Gilda halála egészen elképesztőre sikeredett. De az operákat főként a zenén keresztül kell megszerettetni a nézőkkel, a Rigolettoé pedig gyönyörű. (...)

Először nem akartam megrendezni a darabot, a karmesterem, Silló István beszélt rá, hogy próbáljam meg. Most már kezdem belátni, hogy igaza volt. Meg kellett szoknom az operisták színpadi létezését, egészen más műfaj, mint amiket eddig csináltam. Tudomásul kell venni nagyon sok dolgot: egész máshogy játszanak a színészek, más énektechnikát igényel, sokszor nem lehet úgy elénekelni, ahogy én gondoltam. Nem biztos, hogy életem nagy vágya lesz, hogy operákat rendezzek, de egyszer biztos, hogy még bele fogok vágni. (...)

Jó társaság jött össze, nagy sikerélményem van velük. Ők is élvezik a munkát, mert nem egy úgymond operarendezővel dolgoznak, ők is tanultak tőlem és én is sokat kaptam tőlük".