Februárban Kiss Márton Csöngő című darabját mutatja be a Kolibri Színház a szerző rendezésében.
A közelmúltban történt brutális kamaszgyilkosság „ihlette” darab kíméletlen őszinteséggel keresi a választ arra a kérdésre, hogy napjainkban, mikor az erőszak népszerűsége a Facebook-éval vetekszik, miként lesz valakiből gyilkos, másból pedig (talán nem is egészen ártatlan) áldozat az elit gimnáziumba járó tinédzserek közt. Az alkotók annak is utánajárnak, van-e felelőse a tragédiáknak – rajtunk kívül?
A 14-18 éves korosztálynak szánt produkció a színház Platform 11 + drámapályázatának díjnyertes alkotásából készül, és drámafoglalkozás kíséri majd.
Az előadásban színre lép Alexics Rita, Mészáros Tamás, Mult István, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, a látványért Polgár Péter, a zenéért Lázár Zsigmond felel, a dramaturg Horváth Péter, az asszisztens Tóth-Gábor Anna.
A rendező a darabról:
“A Csöngő az első olyan színdarabom, melynek története valós eseményeken alapszik, de nem célom, hogy dokumentarista drámát állítsak színpadra. A megtörtént eset kiindulási pontként szolgál a rendezéshez, amely egy fiktív történeten keresztül kíván mesélni a mai tizenévesekről, tizenéveseknek.
Bizonyára sokan emlékeznek a 2008-as kaposvári diákgyilkosságra, arra, amikor két kamasz fiú megölte egy társát. Akkoriban mindenkit megrázott ez az esemény, mert nem volt semmiféle racionális magyarázat arra, hogy miért tették ezt a fiatalok. A bulvár média felfújta az ügyet, és vadabbnál vadabb magyarázatokkal állt elő. Maga a nyomozás és a vallomások viszont azt az abszurd tényt erősítették meg, hogy a fiúk csak azért öltek, mert „egyszerűen idegesítőnek vélték” egykori barátjukat és osztálytársukat.
Olvasva az internetes kommenteket megdöbbentett, hogy magukat józannak és megfontoltnak tartó állampolgárokból milyen perverz indulatokat képes kihozni egy ilyen kegyetlen gyilkosság, hogy a halálbüntetés állandó felemlegetése mellett mennyire kegyetlen büntetésformákat javasolnak. Mintha az ötleteken keresztül ugyanaz a mélyen jelen lévő agresszió mutatkozott volna meg, amelynek áldozatává vált a megölt fiú és a két gyilkos is. Ez a felismerés volt az, ami miatt érdekelni kezdett a történet.”
Forrás: Kolibri Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.