Borgula András arról mesélt a Magyar Narancsnak, miért alapította meg a Gólem Színházat, hogyan sikerült tavaly megháromszorozni a támogatásukat, és miért ábrázolják Magyarországon a zsidókat szinte mindig áldozatként. Lapszemle.
A Magyar Narancs cikkéből:
Borgula András szerint a zsidó színháznak három fő áramlata van. Az egyik a közösségi színház, amikor a zsidó közösség tagjai játszanak - általában szintén a közösség tagjainak. A másik az államilag támogatott verzió, amikor „egy vígszínháznyi épületben százéves múltra visszatekintő társulat játszik jiddis nyelven“, a harmadik pedig a művészszínház, ebbe tartozik a Gólem is.
„Ez zsidó színház, de nem a zsidók színháza. Elsősorban színház, és csak másodsorban zsidó, jelentsen ez bármit: vallást, sorsközösséget, kultúrát, törzset. Egy biztos, hogy nem vallásos színház vagyunk, és nem elsősorban a közösség tagjainak játszunk. Ha felkérek egy színészt, soha nem azt nézem, hogy zsidó-e, hanem hogy jó-e a feladatra“ – hangsúlyozta Borgula András. Hozzátette: amikor a rendeződiploma megszerzése után hazajött Tel-Avivból, szeretett volna egy helyet, ahol ezt vállalni lehet, de mindenütt azt érezte, a zsidókról se jót, se rosszat nem lehet mondani. Ezért alakult meg a Gólem.
Fotó: Kallos Bea, MTI
„Amikor először megírtam a Színház.hu-n, hogy létrehoznék egy zsidó színházat, az első komment az volt, hogy minek: mindegyik az. Egy velem készült online interjú alatt azt kérdezték az olvasóktól, hogy mit várnak egy zsidó színháztól. A harmadik vagy negyedik ember azt írta, hogy zárjon be. Én mindig azt szerettem volna, ha van zsidó színház, de nem fontos, hogy van. Azt szeretném, hogy az előadásainkkal úgy lehessen beszélni a zsidóságról, hogy sem nem veregetjük meg egymás hátát, se nem bújunk barikád mögé - mert a zsidóság se nem jó, se nem rossz dolog“ - fogalmazott a Gólem alapítója.
„Nyugodtan mondhatom, hogy mi vagyunk az államilag legkevésbé támogatott társulat: tavalyelőtt, amikor 1 millió forint volt a megítélhető legalacsonyabb támogatás, akkor annyit kaptunk, aztán amikor tavaly ezt a minimumküszöböt hárommillióra emelték, annyit ítéltek meg nekünk. Szoktam is nyilatkozni, főleg, ha jobboldali olvasókat is bosszanthatok vele, hogy egyedül a zsidó színház tudta megháromszorozni a támogatását a tavalyi évben“ - mesélte Borgula András.
A Gólem Színház vezetője elmondta, egy francia professzor EU-s tanulmánya szerint 70 évvel a II. világháború után már mindenütt akárhogyan lehet ábrázolni a zsidókat - kivéve Magyarországon, ahol nagyrészt csak áldozatként jelennek meg, valószínűleg a holokauszt feldolgozatlansága miatt. „Szinte kizárólag a Nemzeti Színház elmúlt éveiben láttam példát az ellenkezőjére; egyedül ott mondták azt, amit én is gondolok: hogy a zsidókon lehet nevetni is. Ez nem szentségtörés; az én családomat is érintette a holokauszt, mégsem lehet mindennap - hogy egy jó kis képzavarral éljek - egy kereszttel a hátunkon mászkálni. Legyen már humorérzékünk!“ - mondta Borgula András.
A teljes interjú a Magyar Narancs nyomtatott számában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.