Eszenyi Enikő azt mondja, nehézséget okoz, hogy bizonytalan a Vígszínház jövője, de abban bízik, csak az elért eredmények számítanak majd az igazgatói pályázatról való döntésnél. Lapszemle.
A Vasárnap Reggel interjújából:
A kérdésre, megviselték-e az elmúlt hónapok, Eszenyi Enikő úgy felelt: "Igyekszem a munkára koncentrálni, és lehetőleg kizárni mindent, ami a figyelmemet ettől elvonja. Szeptember óta nyolc bemutatót tartottunk, nagy sikerrel. Ez másként nem is sikerülhetett volna. (…) Nehézséget jelent, hogy ilyen bizonytalan a jövőnk, hisz sok tehetséges, érzékeny ember munkáját kell összehangolni a közös cél, a jó minőségű előadások létrehozása érdekében. Már most egyeztetjük a következő évadot, alkotótársakkal, rendezőkkel tárgyalunk. Az új műsort, ahogy mindig, a Vígszínház májusi születésnapján jelentjük be".
Az igazgató arról számolt be, nagyon hálás a kollégáinak, akik végig fegyelmezetten, odaadással és alázattal dolgoztak. "Az elkötelezettségem változatlan. Sok közös tervünk van a jövőre, az elkövetkező öt évre. (…) Bízom abban, hogy a Vígszínházzal kapcsolatos döntésekben az elvégzett munka és az elért eredmények játszanak majd meghatározó szerepet" - tette hozzá Eszenyi Enikő, aki arról számolt be, úgy érzi, a Vígszínház megőrizte értékes hagyományait, ugyanakkor képes volt folyamatosan megújulni, és új, ismeretlen arcait is megmutatni közönségének, és a nézőszám a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem csökkent, inkább emelkedett.
"Bár sok kihívással kellett szembenéznem, az elmúlt öt év inkább megerősített: most, hogy jobban ismerem a korlátainkat és lehetőségeinket, úgy érzem, megfontoltabban, kiegyensúlyozottabban tudom a színházat vezetni. (…) Ahogy elődeim, én is szeretném megőrizni ezt a színházat az igényes prózai művek számára. A Vígszínház tradícióiból számomra kiemelkedően fontos elem a nyitottság. Az érték és a népszerűség kettős célkitűzése. A piaci kényszerek és társadalmi felelősségünk egyaránt a legjobb értelemben vett népszínházi profilt jelöli ki számunkra" - fejtette ki Eszenyi Enikő.
Arról, érezte-e valaha, hogy túl sokat adott és áldozott az életéből a színházért, úgy nyilatkozott: "Minden alkotói életforma teljes odaadást kíván. A kérdésben megfogalmazott mérlegelésre nem ad lehetőséget a színház. Nekem ez az életem".
A teljes írást a Vasárnap reggelben olvashatja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.