Az Isten Pénze után tavaly év végén újabb darabot állított színpadra a Csíki Játékszínben Somogyi Szilárd, a Budapesti Operettszínház rendezője. A nemrég bemutatott Viktória című operettről az Erdélyi Riportban jelent meg írás. Lapszemle.
A tavalyi évadban a Somogyi Szilárd rendezte Isten Pénze című musicalt választották meg a legjobb előadásnak a Csíki Játékszínben. A Budapesti Operettszínház rendezőjének legújabb darabja, a Viktória, Ábrahám Pál 1930-ban írt operettje, aminek ereje abbanr ejlik, hogy ma is aktuális. „Olyan problémákat feszeget, olyan megdöbbentő tényekre világít rá – helyenként erős öniróniával és kifinomult humorral –, amelyek napjainkra jellemzőek” – véli az Erdélyi Riport munkatársa, Szilágyi Katalin.
A darab aktualizálása mellett a Viktória megtartotta azt a hangsúlyos, romantikus, szerelmi vonalat, ami a műfaj sajátja. Az Erdélyi Riport szerzőjének véleménye szerint, a rendező megfelelően ötvözte a prózai és zenei részeket, illetve a koreográfiát is a prózai részek erősítéseként illetve a egy-egy cselekmény kihangsúlyozására alkalmazta, amivel az előadásnak egy plusztöltetet adott. Emellett „a szereplők mindvégig reflektálnak saját magukra és társaikra egyaránt. Az operetthez, mint műfajhoz gyakran előítéletekkel közeledünk, a probléma általában a prózai és zenés jelenetek váltakozásának az ok-okozati függőségének a hiányában rejlik. A rendező ebben az előadásban azonban mindvégig igyekszik beépíteni a táncokat a történetbe, kommunikációs eszközként használja a kialakuló pároknál”.
A darab erőségeként a cikk serzője kiemeli, hogy az előadás időnként reflektál a színházra, mint műfajra, illetve a szereplők karakterére. Az előadással Somogyi Szilárd „nem akarja elhitetni, hogy ez a „habos-babos” történet valóság, hanem felépít egy olyan stilizált világot, amelyben a színház eszközeivel tükröt állíthat saját gyarlóságainknak, hazugságainknak és gyengeségeinknek”. Ezt erősítik a minimalista díszletek is, amelyekben a gazdag jelmezek és a fénytechnika csempészi vissza az operettek pazar hangulatát, látványvilágát. „A rendező nem reális, konkrét helyszíneket épít fel, hanem az üres térben a legfontosabb, jelzésértékű elemeket jeleníti meg, amelyek használata nélkül nem működne az előadás” – véli az Erdélyi Riport szerzője, aki szerint a Csíki Játékszín Viktória előadásában minden néző ráismerhet saját történetére.
A teljes cikk ITT OLVASHATÓ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.