Fodor Tamás: "Az alkalmazkodási kényszer a félelemnél is rosszabb"

November 27-én mutatta be a Szkénében a Vádli Alkalmi Színházi Társulás Paul Foster I. Erzsébet című darabját, Szikszai Rémusz rendezésében. A darab címszerepét Fodor Tamás alakítja. A Stúdió K alapítójával az előadás apropóján készített interjút a 168 óra. Lapszemle.

A 168 óra cikkéből:

Az I. Erzsébet című darab egyszerre mutatja be egy középkori angol színtársulat viszonyait és a korszak hatalmi játszmáit. A darabbeli Erzsébet egy elszánt, a hatalomért mindenre képes, zsarnoki figura. Fodor Tamás ennek kapcsán beszélt arról, hogy a darabbeli alakításához, és magához az előadáshoz is felhasználtak mintákat a jelenkor magyar közéletéből. "Női figurákban nincs, de extrém karakterekben van gyakorlatom. Utóbbi lényege, hogy a játszott alakot eltávolítjuk a közvetlen hétköznapiságtól. Persze van véleményem a jelen hasonló figuráiról is, ezért jártam be több utat a szerep végső megformálásáig. Erzsébet szónoklatát az állam vezetőjének felelősségéről például megpróbáltam Orbán Viktor stílusában is elmondani. Fals lett. (...) Elvesztek volna az előadás drámai ellentmondásai (...) A világpolitikai kontextus ma is legalább annyira izgalmas, mint a darab megidézte korban, s ugyancsak vannak rokon vonásai Erzsébet taktikus, olykor törvénytelenségeket is felkaroló politikájával" - fogalmazott Fodor Tamás.

            Jelenet az I. Erzsébet c. előadásból - Tóth József, Bercsényi Péter, Fodor Tamás, Kaszás Gergő
 Fotó: Mészáros Csaba

Az interjúban többek között a Nemzeti Színházban történt igazgatóváltásról is kikérték a véleményét. "Nem igazán látok bele a mostani Nemzeti Színház világába. Annyit tudok: már szó sincs az Alföldi-korszak nézőszámairól, a színészek akkori leterheltségéről. Ha egy színház nem harap bele a világba, vagy dramatizált erkölcstanórákat tart, akkor a néző elkerüli. De ez a hatalmat nem nagyon zavarja. A kőszínházi világban, a függetlenek pályázati rendszerében is érezhető, hogy a mostani kormányzatnak nem fontos a kultúra. Intézését középkáderekre bízza. Kerényi Imrére, Fekete Györgyre és a hatalomhoz dörgölődző, vagy az onnan morzsákat remélő »fogadott család« tagjaira" - vélte Fodor Tamás.

"A középszer azért tűnik olyan erősnek, mert a szellemi elit jelentős része az elmúlt két évtizedben hátrébb lépett a politikától. Igyekszik megőrizni a maga individuális szabadságát. Művelik a maguk kertjeit. De vannak pillanatok, amikor fel kellene függeszteni a háztáji gyomirtást, metszést" - tette hozzá.

"Magyarországon egyre szélesebb rétegeket érint az elszegényedés. Sokakat éppen azért, mert nem voltak hajlandók alkalmazkodni a hatalom elvárásaihoz. A szellemi életben, még konkrétabban a színház világában például ahhoz, amit a »remény színháza« címszó alatt elgondolt giccs jelent. Ebben a helyzetben viszont előbb-utóbb óhatatlanul elkezdődik az alkalmazkodás kényszere, ami a félelemnél is rosszabb. Az érintettek önmagukat próbálják meggyőzni, hogy nem olyan nagy a baj, hiszen a rendszerváltás előtt is kihúztunk pár évtizedet. Vegyük észre: a kultúráért felelős miniszter szűk körében - a »bennfentes« középszer mellett - olyan tanácsadót is találunk, aki korábban a független színházi szcéna meghatározó alakja volt. Tragikus, ha a végletesen alkalmazkodó ember azt hiszi, hogy él, holott szellemi értelemben csak vegetál. Olyan ez, mint amikor megszállnak egy országot, és csak néhány embert kell kivégezni, aztán a többi már önként lesz része a rendszernek" - fogalmazott Fodor Tamás.

A kérdésre, saját helyzete miatt aggódik-e, Fodor Tamás így felelt: "Ironikusan szólva: nyugdíjasként egyike vagyok annak a hárommilliónak, akiktől »a Párt« voksot remél, tehát igyekszik békén hagyni. Nem gyűjtök semmire, a napi kosztom megvan. Mert azt se felejtsük el: volt már hasonló helyzet a világtörténelemben, el is múlt."

A teljes cikk a 168 órában olvasható.