Nehogy már túl romantikusak legyünk! - Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely válaszol

A Független Thália Projekt külön Szerelmi varázslat bérletet is kínál ebben az évadban, benne a Pelsőczy Réka rendezte Szeret...lek, és a Szentivánéj, amelyben Kocsis Gergely a partnere. A Katona két színészét színpadról és szerelemről is kérdeztük a produkciók és a közelgő Valentin-nap kapcsán. 

Villáminterjú:

Közös produkciótok, a Szentivánéj egy párkapcsolat kezdetét meséli el, sok humorral...

PR: Greig darabja tulajdonképp tipikusan mai történet. A főszereplők a harmincas éveik közepén járnak, és szembesülnek egy csomó jelenséggel, amivel ilyenkor szoktunk szembesülni, például azzal, hogy nehezebben megy a futás, hogy már vannak hülyeségeink, a kérdéssel, hogy mit tettünk le az asztalra, vagy hogy egyáltalán mi lesz velünk ezután.

Kinek ajánlanátok leginkább ezt a kamaradarabot?

KG A „romantikus komédiák szerelmeseinek”, minden élc nélkül, hiszen a darab elején nyilvánvaló, hogy ennek a két embernek semmi köze egymáshoz, mégis sejtjük, hogy lesz. Ez a romantikus műfaj sajátja: valami reménytelennek tűnő végül beteljesül.

PR Én úgy vettem észre, hogy a férfiak, párok is szeretik az előadást. Vannak benne kikacsintós, szövegelős részek, a sztorija a mai filmekét idézi, hiszen van benne krimiszál, éjaszakai buli. Olyan Tarantínós, vagy talán inkább olyan, mint a Blöff. Az előadás kartonból készített díszlete is egy képregénybéli világot idéz meg. Az egész előadás hangulata romantikus, és egyben kicsit ironikus.

Szerintetek vannak még nagy love storyk?

Egyszerre:  Persze, hogy vannak.

A színész vágyik szerepelni egy ilyen történetben?

KG Alapvetően nincsenek és soha nem is voltak szerepvágyaim, de mindig nagyon jólesik olyasmit játszani, amiben a szerelem, vagy egyáltalán a szenvedélyg felbukkan, mert az egyfajta trambulin, támasz: ha az eljátszandó figura szerelmes, az már valami. Minden színész szereti, ha történik vele valami a színpadon, de a feladatok többsége inkább az intellektuális közlésről szól, egyre kevesebb az átlényegülés. 

PR A néző azt hiheti, hogy egy színész gyakran játszik szerelmes szerepet, de valójában nem így van. Pedig jó dolog ezzel foglalkozni, a szerelemmel kapcsolatban fölidézni emlékeket. De a mai színházban nem feltétlenül az hat jobban, ha a színész tocsog a saját könnyeiben. Sokkal nagyobb ereje van annak, ha a nézőnek felmutatnak valamit, amit aztán ő egészíthet ki.

KG Tizenöt éve semmi probléma nem volt azzal, ha egy előadás fél 11-ig tartott, és óriási érzelmeket bontottunk ki, nagy szünetekkel. Ma ez kevésbé divatos.

Mi lehet ennek az oka?

KG A médiában is az számít igazán trendinek, ami egy kicsit ironikus. A fiatal művészek pedig általában inkább valami ellenében alkotnak, ettől értelemszerűen mindennek a fonákját mutatják. Így nehéz, vagy nem is lehet igazán szenvedélyes pillanatokat előállítani, elkapni. Az már-már „cikinek” számít a színházban.

PR Nagyon sok múlik a rendezőn. Ha heti ötöt játszom, nem akarok mindenáron meghalni a hatodik napon, valahol védekezik a lelkem. Ehhez kell sokszor az a közeg vagy az a rendező, aki ezt nem hagyja. Viszont az igaz, amit Gergő említ, hogy a fiatal rendezők inkább „trash” színházat csinálnak, ahol a drámai hatást egy hang vagy egy kép váltja ki, ezért az ő koncepciójukban ódivatúnak hatna, ha egy színész magas hőfokon játszana el egy szerepet.

Hogy látjátok, az életben is „ciki” érzelmesnek lenni?

KG Talán... A Szentivánéj is csodálatos példája annak, hogy két ember hogyan tartózkodik attól, hogy kiadja magát, hogyan védekezik valami ellen, amit az egyszerűség kedvéért nevezhetünk szenvedélynek. Amikor egymásra találnak végre, akkor is arra törekszenek, hogy csak intézzék szépen, egyszerűen. Nehogy már túl romantikusak legyünk! Nem az az ő történetük vége, hogy úgy döntenek, „akkor boldogan élünk, míg meg nem halunk”.

PR Az életünk során tanulnunk kell, hogyan legyünk igazán szenvedélyesek, idővel rájövünk, hogy többnyire csak magunkban lángolhatunk, esetleg egy jó barát, jó partner előtt. De alapvetően leplezzük azokat a belső tébolyokat, amik bennünk zajlanak. Ezt hitelesen megmutatni a színpadon nagyon összetett feladat...

A Független Thália Projekt műsorában szerepel egy másik szerelmes előadás is, ami Rékához kapcsolódik, méghozzá rendezőként...

PR Engem rendezőként az szokott érdekelni, hogy miért vonzódunk valakihez még akkor is, ha nem kéne, mi az az iszonyú erő bennünk, ami anélkül húz valaki felé, hogy  befolyásolni vagy uralni tudnánk. A Szeret...lek előkészítése során ezért is kérdeztem meg különböző embereket a párkapcsolatuk, viszonyuk kezdetéről.  Senki sem hagyta abba a mesélést, így egész történeteket kaptam, ezekből állt össze a darab. A Szeret...lek-ben a legjobban azt a történetet szeretem, amelyik arról szól, hogy egy idősebb nő tizennégy évet töltött a legnagyobb harmóniában a nála 17 évvel fiatalabb fiújával. Egyébként csak az választotta szét őket, hogy nem lehetett gyerekük, de azóta sem találtak jobb párt maguknak... 

https://www.facebook.com/fuggetlenthaliaprojekt

Játék!:

A Szentivánéj Edinburghban játszódik. Ha az FTP-től páros ajándék utazást nyernétek Valentin-napra, hova indulnátok?*

PR New York-ba. Az Ivanov vendégjátéka kapcsán voltunk ott egy hétig, és nagyon jó kisugárzása van a városnak.

KG Én annyi időt töltök Budapesten egy évadban, hogy már bármilyen vidéki városnak örülnék.

*Február 14-e a könyv napja is. Ennek kapcsán most egy Edinburgh városát bemutató, térképes pocket-guide-ot nyerhetsz, Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely jókívánságával. Ehhez nem kell mást tenned, mint lájkolni a Független Thália Projekt linkjét. A nyertest február 25-én, a következő Szentivánéj előadásának napján sorsolják ki.