Hosszú út az éjszakába - Ismét Kecskeméten rendezett Zsótér Sándor

Február 14-én mutatta be a kecskeméti színház Eugene O'Neill Hosszú út az éjszakába című drámáját Zsótér Sándor rendezésében.

A kecskeméti színház ajánlója:

"Drágám, átadom neked, ennek a régi bánatról könnyel és vérrel írt színdarabnak eredeti kéziratát. (…) E darabban szeretetednek és gyengédségednek adózom, amely megerősítette bennem a szerelembe vetett hitet, és amely képessé tett rá, hogy végre szembenézzek halottaimmal, és megírjam ezt a művet – mély szánalommal, megértéssel és megbocsátással, mind a négy kísértet üldözte Tyrone iránt..." – írja O'Neill a feleségének.

A Tyrone-család egy napja. Reggel, amikor meglátjuk őket, egy eszményi család képét mutatják: egymást harmincvalahány évi házasság után is szerelemmel szerető anyát-apát, két egymást játékosan ugrató, szüleit szerető felnőtt fiút. De az idilli kép nagyon hamar repedezni kezd, és a nap végére ripityára törik. Az anya morfinista. A fiatalabb fiú tüdőbajos. Ma válik bizonyossá. Az idősebb az apja nyomdokain jár, gyengébb kiadásban. Örökös harcban áll vele. Az öccse tehetségére féltékeny. Alkohollal kúrálja magát. Az apa színész, nagy tehetségnek indult, de aprópénzre váltotta, zsigeri félelem él benne, hogy szegényházban végzi, és ezért betegesen fösvény. Nem főbenjáró bűn, mégis nyomorúságuk egyik forrása. Azt mondják, a szeretet mindent legyőz. Nem, nem mindent. Nem akarnak tudomást venni róla, hogy Edmund tüdőbajos, nem akarnak tudomást venni róla, hogy Mary gyógyíthatatlan. Nem akarnak fájdalmat okozni a másiknak, hazudoznak. Tehetetlenségükben gyilkolják egymást. Az okokat keresik. Hol, mikor siklik ki egy élet, melyik az a pillanat? És ha tudnánk, hogy ez az a pillanat, másképp csinálnánk?

Fotó: Walter Péter

Villáminterjú Zsótér Sándorral:

- Az első O’Neill-rendezése. Miért a Hosszú út az éjszakába mellett döntött?

- Tavaly Kecskeméten rendeztem Brecht Angliai második Edward élete című drámáját, és szerettem volna újra együtt dolgozni Porogi Ádámmal, Orth Petivel, Trokán Nórával, Kertész Katával. Kifejezetten miattuk választottam.

- O’Neill a saját családját tette színpadra ebben a darabban. Mi teszi őket érdekessé?

- Szerintem bármelyik ember élete érdekes. Nincs olyan család, amelyikben ne történt volna betegség, szomorúság, szegénység, szerencse. Ha lefegyverzően őszintén beszélnének az életükről, egy sem lenne, amelyiket érdektelennek gondolnánk. 

- Általában a boldogtalan családról szóló amerikai drámák közé sorolják a Hosszú út-at. Tévedés lenne?

- Kategorizálás. Olyan, mint stigmatizálni egy gyereket azzal, hogy hátrányos helyzetűnek nyilvánítják. Igen és nem. Tyroneék nem boldogtalan család. Olyan, mint bármelyik. Azzal terhelve, hogy az egyik családtag talán gyógyíthatatlan beteg, akinek dönteni kell, hogy meg akar-e gyógyulni. Nincs sok esélye, de nincs minden veszve. Az anya morfinista. Nem idegen helyzet ez sem: akinek van gyereke, vagy fiatalokkal foglalkozik, az óhatatlanul találkozik a kábítószer-fogyasztás valamilyen formájával. Nem dughatja homokba a fejét, el kell dönteni, hogy lehet ezzel együttműködni/létezni/tudomásul venni/segíteni/nem segíteni. Ezek hétköznapi ügyek. Az élet egyszerű dolgokból áll… meg persze költészetből, szerelemből, meg egy csomó másból. De az egyszerű dolgok is része az életünknek, és sok súrlódást okoznak. Akkor is, ha a családtagok, ahogy ebben a darabban is, nagyon szeretik egymást.

- Ez egy boldog család?

- Ezt nem tudjuk. A boldogságnak sok formája van. Ha valakit mély szeretet kapcsol az apjához vagy az anyjához, az nem zárja ki, hogy sok a súrlódás köztük. 

- Milyen munka zajlott a darabválasztás és az első próba között?

- Speciális helyzet volt, mert engedélyt kértem a színháztól, hogy lefordíthassuk a darabot Ambrus Máriával, a díszlettervezőmmel.

- Mindig újra kell fordítani? Az értelmezési folyamat része?

- Egyrészt. Másrészt azt gondolom, hogy 40 évenként változik annyit a nyelv, hogy érdemes új fordítást készíteni. És ez most kegyetlenül nehéz volt. Végigrágcsáltunk mindent ötször. A színészek szájra akartam tenni a szöveget. Van, ami sikerült, van, ami kevésbé, volt, amit nagyon megszerettem - ettől aztán rettentő lassan haladtam.

- Érték közben meglepetések?

- Először nem értettem, miért szedik elő ugyanazt a problémát újra meg újra. Aztán rájöttem, hogy tényleg így zajlik a dolog: húszszor elmondjuk ugyanazt az anyánknak, százszor a gyerekünknek. Újra és újra előrángatjuk ugyanazt.

- A napokban az augsburgi Brecht Fesztiválon mutatták be az Angliai második Edward életét, amelyet a tavalyi évadban rendezett Kecskeméten. Itt a Kamaraszínházban játszották, kint a legnagyobb városi színpadot kapták meg. Sokat kellett változtatni az előadáson?

- Rosszul voltam attól a gigaszínháztól... Ha lett volna egy egész napom, mint ahogy nem volt, biztos, hogy ráveszek mindenkit, hogy valami egészen új dolgot csináljunk. De ezt egy német színházban, az ő szakszervezeti rendszerükkel, ilyen rövid idő alatt, lehetetlen volt megtenni. Kecske meg káposzta helyzet volt. A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt, én meg szomorkodtam.

További képek az előadásból:

Fotók: Walter Péter, MTI

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Forrás: Kecskeméti Katona József Színház