Pintér Bélát kérdezte a Vs.hu. Lapszemle.
A vs.hu cikkéből:
"A 2010-es választások előtt például a Jobbik előretörése ihlette a Szutyok című előadás vázát. A történet egy kevésbé szeretett gyermekről szól, aki ordas eszmék követője, gárdista lesz. Megpróbáltam egy hiteles verziót írni arra, milyen motiváció működtethet egy ilyen lelki folyamatot, fordulatot. A 2011-es Kaisers TV, Ungarn-t a fülkeforradalom inspirálta. Hogy a választások megnyerése után azt szajkózták, hogy forradalom történt. Felmerült bennem, mit szólna ehhez Petőfi Sándor, aki az életét áldozta a forradalomért. A 42. hétben pedig mellékszál, hogy a Boci nevű színész megkapja a Füst Milán Színházat, csak azért, mert együtt szokott focizni a srácokkal. A próbák során ez a mondat vita tárgya volt, de végül benne hagytuk. Ráadásul ez aztán végképp általános, oldalfüggetlen motívum, hiszen a politikusok balról-jobbról meghálálják, ha egy ismertebb művész kiáll mellettük a kampányban. A baj csak az, hogy a mostani kurzus végtelenül tehetségtelen embereket juttatott pozíciókba" - hangsúlyozta az interjúban Pintér Béla.
Úgy véli, társulata "egyfajta nemzeti színház, kortárs és magyar", ahová a produkció miatt járnak a bal- és jobboldali érzelmű nézők. A rendező elmondta, a színházban elég bátran fogalmaznak, azon kívül viszont ódzkodik bármiféle, szakmaiatlan megnyilvánulástól.
Fotó: Balkányi László, vs.hu
A kérdésre, miért sorolja a konzervatívnak nevezett sajtó mégis a liberálisokhoz, Pintér Béla így felelt: "A színház természeténél fogva liberális. Ez a világ a nyitottságról, az átlényegülésre való képességről szól. A hatás egyik lényege az azonosulás, ez szabadság, szabadelvűség nélkül nem megy. Persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy minden oldalon vannak idióták és a korrupció is pártsemleges. A Heti Válasz nemrégiben a politizáló színházakról értekezett, de a mi előadásainkat nem, csak azt a mondatomat idézték, miszerint az előző kormányzat pénzt adott a függetleneknek, a jelenlegi pedig témát. Kétségtelen, hogy bőven akad manapság téma, amit szerintem ki is kell használni. Nem mehetek el mellettük, csak azért mert félek a következményektől. A Szutyok című előadásunkat például épp baloldalról kritizálták, mert voltak, akik úgy értelmezték, mintha áldozatot csinálna a gárdistából. Holott ő maga feszíti túl a húrt, mint azt a jobbikos képviselő is tette a parlamentben, a zsidók megszámlálását követelve."
"Minden előadásunkban szabadon keverjük a stílusokat, hangnemeket, erős váltásokkal dolgozunk, de jó esetben végül egységes, csak ránk jellemző stílus alakul ki. A formabontás nem cél, mindig a történethez idomul a forma, ezért nem annyira kísérletezünk, inkább a klasszikus formákat, elemeket használjuk, alakítjuk a saját ízlésünk szerint. Ugyanakkor jobban szeretem a néző képzeletét megmozgató filmes vágásokat, mint azt a kőszínházakban ma is gyakran alkalmazott jelenetváltást, amikor elsötétedik a színpad, és a díszletesek átrendezik a színt. A nem feltétlenül lineáris, de mindenképp követhető történetmesélés az (élőbeszédszerű) szövegközpontúság is jellemző ránk. Van, aki arra sarkall, hogy kevésbé verbális előadásokat hozzak létre, mert azokat jobban lehetne utaztatni. A nemzetközi fesztiválpiacon kelendőbb a szavak nélküli színház, de a dolgok jelenlegi állása szerint, szükségem van a szavakra" - vallja Pintér Béla.
A teljes interjú itt olvasható.