Jordán Tamást, a Weöres Sándor Színház igazgatóját kérdezte a teátrum élén eltöltött évek tapasztalatairól az Alon.hu. Lapszemle.
"1961-ben voltam 18 éves, akkor kerültem az egyetemi színpadra. Az egész életemre hatással volt az, hogy a színházat úgy ismertem meg, hogy az egy hely. Nem csak előadások vannak benne, hanem borzasztó fontos, szellemi éhséget kielégítő találkozások fóruma is. Agóra. Közben futottam a magam pályáját - amiben rengeteg szerencse volt, sokszor voltam jókor jó helyen -, és eljutottam a Nemzeti Színház igazgatói székébe. Innen már nem lehet feljebb kerülni, hacsak az ember nem akar miniszter lenni. Ekkor arra gondoltam, hogy én mást szeretnék csinálni" - mondta Jordán Tamás.
A direktor azt is elárulta, Szombathellyel nagyon régi a kapcsolata. "A Weöres Sándor Színház új épületének átadásakor rendeztünk egy kiállítást, annak kapcsán találkoztam azzal a plakáttal, ami egy 1969-es előadást hirdetett a Művelődési és Sportházban. Az egyetemi színpad Universitas Együttesének vendégjátékáról szólt: Piszkos Fred, a kapitány címmel, rendező: Fodor Tamás és „Pofa Jenő” azaz Jordán Tamás. Később kaposvári színész koromban jártam ide játszani, az igazán szoros kapcsolat valójában abban az időszakban indult. Aztán amikor 2001-ben felélesztette a város a Savaria Történelmi Karnevált - amelynek része lett a karneválszínház és a felvonulás -, újra jártam Szombathelyre. Megismerkedtem a lakókkal, és megismertem vágyukat a színházra" - mesélte Jordán Tamás.
Fotó: Pászti, veol.hu
A kérdésre, miben változott az elmúlt 6 évben, amióta a szombathelyi színházat vezeti, Jordán Tamás így felelt: "Sok mindent tanultam. Magamról nehezen tudok mérleget csinálni, annyi minden történt. Nagy dolognak tartom, hogy létrejött a színház. Valahányszor belépek ebbe az épületbe, körülnézek és elcsodálkozom. Örülök annak, amikor tele van emberrel, és sikereink vannak. Ez a hat év tapasztalatokban és életkorban is sokat számít. Sok mindent tudomásul kellett vennem. Főleg azt, hogy lassabb ütemben megy végbe a változás, mint ahogy én terveztem."
"A színháznak sokkal kisebb szerepe van most, mint amilyen a rendszerváltás előtt volt. Akkor a színház, mint tényező volt jelen, ahol a színészek magas művészi színvonalon dolgoztak, és a politika nem volt elsődleges. A darabok arról szóltak, ami a világban problémának számított. Az emberek pedig elsősorban azért mentek el a színházba, mert vágytak arra, hogy kimondják helyettük azokat a gondolatokat, érzéseket, amik ott voltak kimondatlanul a fejükben és a lelkükben. Amikor a demokrácia és szólásszabadság beköszöntött, a színház elvesztette ezt a szerepét, egyre inkább a szórakoztatást kapja feladatául. Az emberek nehezen élnek, rosszkedvűek, a színház funkciója az, hogy örömet okozzon és felvidítsa nézőit. És itt van egy nagy ellentmondás a Weöres Sándor Színház működésében: igényes színészeink és rendezőink vannak, akik szeretnék a saját művészi pályájukat építeni, hogy ők maguk is többé váljanak, komoly problémákkal foglalkozzanak, és ne csak szórakoztassanak. Persze mindig vannak olyan nézők is, akik azt mondják: 'Igenis, én gondolkodni akarok!'. Ők erkölcsi tanulságot várnak, szeretnének meghatódni. De ez a kisebbség" - mutatott rá Jordán Tamás.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.