Utolsó próbaszakához ért a Titánium 2013 Tehetségkutató Platformon egyedüli erdélyi produkcióként díjazott Száraz című előadás. A közel egy éve tartó munkafolyamat végeredményét március 8-án és 9-én 20 órától tekinthetik meg az érdeklődők a Jurányi kamaratermében.
Az alkotók ajánlója:
Estefelé volt már az idő, mikor még a cseresznyefák is tűzpirosra nyíltak. Akkortájt én is szabadabbnak és bölcsebbnek gondoltam magam a világnál, a világot magamnál. Estefelé volt már az idő, mikor az odvaskérgű utcasarkon átszaladtam anyám elől a sötétségbe. (Ördög)
Iar când mă voi dezbrăca, azaz mikor levetkőzök, vagyishogy de crăpături, azaz kivetkőzök a mocsokból voi face parte, része leszek a din colonia îngerilor beţivi de treabă, asta ar vine a belevaló részeges angyalok hadseregének, vagy valami ilyesmi. Értesz engem? (Maria Popescu)
Mit jelent huszonévesen Transzilvániában élni?
Bartha Lóránd rendező egy olyan előadást visz színpadra, melynek központi kérdése a produkcióban résztvevő kilenc színészhez közel áll: hogyan érezheti magát napjainkban egy huszonéves fiatal Erdélyben? A három országból (Románia, Magyarország, Szlovákia) érkező színészek közel egyéves munkafolyamat után mutatják be a közösen létrehozott előadást március 8-án.
A Radina Kortárs Művészeti Akció ad-hoc művészeti csoportosulás, amely Erdélyben és Magyarországon szervez színházi, pedagógiai, irodalmi, képzőművészeti és zenei eseményeket. A Száraz című előadás a Radina KMA | Bartha Lóránd, az Orlai Produkciós Iroda és a Füge közös produkciója, a Titánium Tehetségkutató Platform egyik díjazottja.
Bartha Lóránd
Villáminterjú Bartha Lóránddal:
Március 8-án kerül bemutatásra a Titánium Színházi Pályázaton díjazott Száraz című előadásotok. Mesélnél a csapatról?
Két éve találtam ki, hogy legyen egy olyan csoportosulás, amely összekapcsol fiatal művészeket és így jött létre a Radina Kortárs Művészeti Akció. Van köztünk színész, pedagógus, költő, filmrendező, zenész, újságíró, és azt hiszem az a közös bennünk, hogy mindannyiunkat felzaklat a mai valóság, például a kijevi mészárlás. A radina szó a székely nyelvjárásban az újszülöttel való első találkozást jelenti. A társaság tagjai közül mindenki máshoz ért, így szerencsésen kiegészítjük egymást. A színház egy csapatsport: csak itt nem gólok, hanem az emberség a közös cél...
Mennyiben és miben változott meg az előadás a pályázatra benyújtott tervhez képest?
Ahogy elkezdtünk dolgozni a csapattal, az alapgondolaton kívül szinte minden megváltozott. A pályázatot például Kutyák munkacímmel adtuk be: akkor úgy gondoltam, hogy már a címadásnak is elidegenítő hatása lesz, de azt hiszem, hogy most radikálisabb eszközöket használunk, mint ahogy azt egy éve elterveztük.
Milyen központi kérdésekkel foglalkozik a Száraz?
Milyen Erdélyben élni? Miért érzem úgy 24 évesen, hogy a környezetemben – így a családomban is – a múlt feldolgozatlansága vesz körül? Miért számít Európában a kisebbségi lét még mindig patetikus és demagóg helyzetnek? Hová vezet a kisebbségi érzésből születő agresszió? Miért feledkeztek meg az emberek a transzcendens világról; miért van az az érzésem, hogy Erdély mintha be lenne fedve, miközben hegyei az ég felé törnek? Miért nem reagálnak egy erdélyi kisváros lakói arra, hogy tíz éven keresztül egy pedofil zongoratanár foglalkozik a gyerekekkel? Mi lehet az a teher, ami miatt ennyire nehéz kommunikálni? A történeteinken belül azt próbáljuk felfedezni, miért nem szeretünk mi fiatalok Erdélyben élni, miért vágyódunk el.
Az előadásban erdélyi, pesti és szlovák színészek is részt vesznek. Hogyan nézett ki a munkafolyamat?
Nyáron kimentünk a hegyek közé és összegyűltünk Szárazmogyoróson, egy táborban. Igazából ez buli volt, sok színházzal meg a határaink feszegetésével. Születtek izgalmas, de az előadás szempontjából használhatatlan jelenetek. Az elsődleges célom az volt, hogy összeszokjon a csapat és kialakuljon az összhang. A tábor résztvevői közül végül hat emberrel kezdtünk el dolgozni, akikhez később csatlakozott két pesti színész. A kialakult alkotótársasággal aztán ellátogattunk egy misztikus, Árpád-kori faluba, Gyantára, majd Kolozsvárra és idén januárban Gyimesbe. Az egész félév tehát a barátkozásról szólt, miközben színházról gondolkodtunk. Született egy szöveg, amin egy ideje már dolgozunk a Jurányiban.
Milyen térben képzeltétek el az előadást?
A tér egy középkori, misztériumjátékra emlékeztető színpadból áll, mely a folytatásos drámák egyik állomásaként is értelmezhető. Ez egy egyszerű, ide-odamozgatható deszkaszínpad, ezen játszunk el egy történetet. Ebben az előadásban a néző és a magunk képzeletét is szeretnénk megmozgatni.
Szerző: Antal Klaudia
Jászay Tamás kritikus a Titániumról:
"A TITÁNiumot az különbözteti meg a többi fesztiváltól, hogy ez egy tehetségkutató színházi szemle. A programból is látszik, hogy elsősorban a (remélhetőleg) hosszú-hosszú pályájuk elején álló fiatalok kerülnek a középpontba. Kritikusként azért tartom ezt fontosnak, mert ők azok, akik a pesti vagy a kaposvári egyetemet elvégezve, esetleg a diákszínjátszó múltjukból felnőve elkezdenek önállóan, mestereik nélkül színházat csinálni. Tehát ők az utánpótlás. Kis túlzással: ha ők nem teszik a dolgukat, akkor a magyar színház néhány évtized múlva nem fog létezni. Egy ilyen szemlének pedig, mint a TITÁNium, ami négy nap alatt hét, fiatalok által létrehozott előadást kapcsol egybe, az az értelme, hogy koncentráltan megmutassa azt a tehetséget, ami megvan ebben a generációban.
(...) Nagyon különböző színházi nyelveket beszélő fiatal alkotók kerültek egymás mellé: van olyan, aki inkább a filmes nyelvben mozog otthonosan, van olyan, aki ragaszkodik ahhoz, hogy legyen a kezében egy irodalmi alap és abból indul ki, de látunk itt olyan előadást is, ahol történelmi dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel dolgoztak. Nagyon nehéz köztük egységet feltételezni. Talán a koruk, a fiatalságuk, s ebből következően a bátorságuk, a radikalizmusuk az, ami egységbe foglalhatja őket." (A teljes interjú itt olvasható.)
Száraz
Hős, Bödők Zsiga fia – Bödők Zsigmond
Bohóc, Schön Magdolna – Müller Henrietta
Őrült, Bogdan Mijatovich – Mijátovits György
Áldozat, Maria Popescu – Papp Andrea
Ördög – Bartha Lóránd
Szonja – Jéger Zsombor
Idegen, Adam – Varga Bence
Berta Bianka – Moldován Blanka
Barát, Dávid Sándor – Molnár Bence
Fotó: Fazakas Nonó
Film: Stanik Bence, Bán József, Visky Ábel
Rendező munkatársai: Fodor Réka, Bordás Attila, Kovács Tímea
Dramaturg: Lovassy Cseh Tamás
Zene: Jéger Zsombor, Csángálló Zenekar
Producer: Orlai Tibor
Írta és rendezte: Bartha Lóránd
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.