"Egy régimódi vígjáték" - A Te csak pipálj, Ladányi! alkotói meséltek

Február 14-én mutatta be a Karinthy Színház Csathó Kálmán Te csak pipálj, Ladányi! című regényének színpadi változatát Kőváry Katalin rendezésében. Az alkotók meséltek arról, hogy a való életben mennyire áll közel hozzájuk a darab.

Mikó István:

Ladányi Miskához hasonlóan érdeklődik a gazdálkodás, a vidéki élet iránt?

El tudom képzelni az életemet vidéken. Szeretem a természetet, szeretek kint lenni, de lusta vagyok a nagy sétákra az erdőben.

A valóságban is annyira szereti a hasát, mint Miska, akinek az élete az étkezések körül forog?

Igen, nagyon szeretek enni. Szenvedek is emiatt, mert figyelnem kell a súlyomra. Sajnos a munkámból adódó rendszertelen élet nem tesz jót az alakomnak.

Ön is meg tudná enni ezt a sok fogást, amit itt a darabban a vendégek elé tálalnak?

Most már nem. "Fénykoromban" még meg tudtam enni ezt a mennyiséget. Most már legfeljebb belekóstolnék mindenbe, és abból ennék, ami a legjobban ízlik.

Ladányi rajong a vendégekért. A hétköznapjaiban is szereti, ha meglátogatja néhány vendég?

A túl nagy társaságot nem szeretem, mert nehéz mindenkire figyelni, de alapvetően szeretem a vendégeket, a társaságot.

A darab központi motívuma, hogy Ladányi folyton pipál. Mikó István is szokott pipázni?

Tizenkilenc éves korom óta pipálok. Sajnálom is, hogy a színházból ki van tiltva a pipa. Így a darabban csak imitálva fogok pipálni. Igazából a pipa nem társasági dolog, hanem magányos kikapcsolódás. Folyamatosan szívni kell, különben elalszik, nem úgy mint a cigaretta. Nincs idő közben hosszas beszélgetésre. Otthon saját "pipatóriumom", negyven-ötven pipám van. Bárhol járok a világban, veszek egyet.

A színpadon mindig önnél van egy kis füzet. Mit rejt a tartalma?

A darab szövegét tartalmazza. Már a főiskolás koromban is mindig kitírtam a szövegkönyvet. Így jobb, mert elfér a zsebemben, szinte kabalaként van velem az előadásokon is. Bár most nem volt a zsebemben, mert ezúttal a darabban is van egy füzetem, és féltem, hogy összekeverem.

Mennyiben segíti ez a tanulást?

Azért jó, mert formailag is megjegyzem a szöveget, kiemelem azt, amire jobban kell figyelni, ami nehezebben megy, vagy ami kulcsfontosságú.

Zsurzs Kati:

 
Nehéz volt megtanulnia ezt a sok menüt, amit fel kell sorolnia a darabban?

Nem, mert régről ismertem ezeket az ételkifejezéseket. Ma már nem mondjuk azt, hogy disznó karmonádli, így sokan nem ismerik. Jó, hogy ezeket a darab visszahozza, mert szerintem nem szabadna hagyni, hogy kivesszenek a nyelvből.

Linkaként nagy háztartást vezet. A valóéletben mennyire jut ideje a háziasszonyi feladatokra?

Ó, én igazi háziasszony vagyok, régen otthon is nagy háztartást vezettem, most már nem akkorát, de minden nap főzök.

Minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll - tartja a mondás. Mit gondol, Linka ereje miben nyilvánul meg?

Linka egy olyan személyiség, egy olyan nő, aki át tudja fordítani a rossz helyzetet - ő veszi kezébe az irányítást, amikor a férje meggyengül. A patriarchális társadalomban nem a nő hordta a nadrágot. Linka azonban erőrelépett, amikor Ladányinak szüksége volt rá.

Kőváry Katalinnal régóta barátok. Ez könnyíti vagy nehezíti a munkát?

Könnyíti, mert mindketten tudjuk, hogyan kell kezelni a másikat, hogyan reagál a másik egy-egy helyzetre. Ismerjük egymás szokásait.

Végh Judit:

A darabban kész feláldozni a jövőjét és boldogságát a családért, a nagyszüleiért. A való életben is képes lenne ilyen döntést hozni?

Szerencsére még nem állított ilyen helyzet elé az élet. Van egy kisfiam, az ő nevelése, boldogsága áldozatokkal jár. Nem tudom, hasonló helyzetben mit tennék. Katica helyében nem így döntöttem volna. Szeretem az izgalmas fiúkat, szerintem Vincze Józsi férfiasabb férfi, karakánabb. Olyan ember vagyok, aki minden izgalmas dologra kapható, mindenben benne vagyok.

Katica ötletével megmenekül a család vagyona. Ön is követi az álmait vagy jellemzőbb a beletörődés?

Az álmaimat követem, de kompromisszumkész ember vagyok, nem vagyok önző. Sajnos nem csinálok mindent végig, így vannak be nem teljesített álmaim.

Megijedt, amikor a rendező azt mondta magassarkú cipőben kell lennie, mint Katica. Nem szereti a magas sarkút?

Nem, magamtól sosem veszek fel magas sarkút. Csak rendezvényeken és színpadon viselem.

A televízióban minden este láthatjuk, színpadon azonban nem gyakran. Mi ennek az oka?

Még tanultam az akadémián, amikor megkerestek a Jóban rosszban sorozattól, hogy van egy szerepük számomra. Dilemma volt számomra, hogy elvállaljam-e. Sajnos a színházban nem kedvelik ezeket a sorozatokat, és a benne játszó színészeket. Örülök, ha tudok dolgozni. Biztonságot ad nekem a sorozat, de szorongással jár, mert megbélyegezve érzem magam miatta.

Mennyire tudott beilleszkedni a csapatba és a színházi munkafolyamatokba?

Nem idegen tőlem a színház, tizenhét éves korom óta színházközelben vagyok, úgyhogy könnyen beilleszkedtem. Könnyen össze tudtam egyeztetni a munkámat a forgatásokkal, de azért voltak nehezebb napok, amikor többször rohannom kellett egyik helyről a másikra.

Vertig Tímea:

Milyennek gondolja Zsuzsi, a cselédlány karakterét?

Szereti a házigazdákat, mindent megtenne értük, ám cserfes, szókimondó, nem rejti véka alá a véleményét. Kedves, bájos lány, de igen határozott.

A darabban finomabbnál finomabb ételeket készít. Az életben is szeret a konyhában sürgölődni?

Igen, nagyon házias vagyok. Szeretek főzni, de muszáj is, mert egyedül nevelem a három lányomat, akiket el kell látnom.

Milyennek élte meg a próbafolyamatot?

Még sosem volt ilyen nehéz szerepem. Huszonháromszor jövök be a színpadra, és alig egy-egy perceket töltök bent. Hihetetlenül nagy koncentrációt igényel a szerep. Ezért is volt, hogy lekéstem a próbákon a bejövetelt.

Már a próbák korai szakaszában letette a példányt. Könnyű volt az Ön számára a szövegtanulás?

Igen, könnyen tanultam. Teljes egészében a próbák alatt sajátítottam el a szöveget. Az első pár nap után már minden a fejemben volt. Inkább azt kellett megjegyeznem, hogy mihez kötődik a szövegem, végszavakhoz, cselekvéshez, mozgáshoz.

Kőváry Katalin, rendező:

Hogyan készül a próbákra?

A darabra jóval az olvasópróba előtt elkezdek felkészülni. Deres Péter dramaturggal már nyáron dolgoztunk az előadás szövegkönyvén. Az olvasópróbára teljesen megismerem a történetet, kialakul a fejemben egy elképzelés arról, hogyan akarom színpadra vinni. A próbafolyamatok kezdetétől ez már egy társasjátékká változik, amire én már csak reagálok.

A premier elérkezett és kikerült a darab az Ön kezéből. Teljesítette a feladatát, és sikerre vitte a darabot...

Úgy gondolom, sikerült mindent kihoznom az előadásból, amit lehetett. Elvégeztem a feladatomat, itt már minden a színészeken múlik. Akkor is megy az előadás, ha én nem vagyok ott. Természetesen pozitívan állok a darabhoz, de nem tudom megjósolni, sikeres lesz-e. Ha ezt bárki tudná, csak olyan darabokat játszanának a színházak, ami biztos kasszasiker.

A Te csak pipálj, Ladányi! története egy úri család életét mutatja be, a dzsentrik korának változásaival, az úri norma szabályaival, a családi összetartással, az emberi jellemekkel. Ám felmerül a kérdés, megállja-e a helyét a történet a Karinthy Színház repertoárjában, sőt egyáltalán a XXI. század korában?

Illeszkedik a Karinthy Színház arculatához - ez egy régimódi vígjáték, amely mindenki számára érthető, fogyasztható. Aktuális ebben a korban is, hiszen a Ladányi család életében van egy változás, ami mindent felforgat, sok szereplő lába alól kicsúszik a talaj. Ez a mai világban is így van. Az emberek élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozhat.

Az interjúkat készítette: Vértes Zsuzsanna