Kovács Gerzson Péter koreográfus, a TranzDanz alapítója az egykori "folklórrendőrségről" és az "autentikus kánonról" is mesélt a Műút interjújában. Azt is elmondta, hogy szerinte a táncosoknak nincs igazi érdekképviseletük. Lapszemle.
"Pályám alakulását döntően befolyásolta, hogy néptáncosként indultam. A táncszakmát akkoriban erősen kodifikált, merev, hierarchikus rendszer jellemezte. A kiválasztott és felkent szakértők — volt köztük újságíró, lapszerkesztő, néprajzos, népzenész — valamilyen valódi vagy áltudományos, megragadható esztétikai alapot nélkülöző szemléletre hivatkozva, akár hittel, akár cinikusan, mindenesetre kitartóan és gőgösen kérték számon az előírásokat. Őket neveztük ironikusan folklórrendőröknek. Eszembe jut a marketing egyik alaptörvénye, miszerint azt kell fogyasztani, ami jó. De mi a jó? Az, amiről a szakértő azt mondja. És ki a szakértő? Akiről azt mondom, hogy szakértő. Nagyjából ilyen volt a helyzet a tánc területén, és voltaképpen a rendszer egészét ez jellemezte" - idézte fel pályája kezdetét Kovács Gerzson Péter.
A 80-as évek viszonyairól a társulatvezető elmondta: "Akkor jártál jó úton, ha együttesvezetőként valamelyik táborhoz tartoztál, és hibátlanul felmondtad a leckét, újra és újra reprodukáltad mindazt, amit a mesterek képviseltek. (...) Nem tagadom, hogy az egyik legnagyobb híve voltam az autentikus néptáncnak, gondolom, ezért is kaphattam együttesvezetői státuszokat. Egy idő után azonban elegem lett ebből, a szellemi fejlődés adott pontján bekövetkezett nálam a torzulás, és olyan produkciókat eredményezett, amelyek a minősítési fórumokon nem kaptak szabad jelzést."
Fotó: Hamarits Zsolt
"Akkoriban néprajz szakra jártam, nagy érdeklődéssel olvastam Diószegi Vilmos és Hoppál Mihály könyveit, és erősen foglalkoztatott a sámánizmus. Ez inspirálta Rejtezés című, a kor szokásainak megfelelően mindössze néhány perces etűdömet, melyben azt az állapotot próbáltam megragadni — a folklór ezt nevezi rejtezésnek —, amikor a sámán transzba esik, mialatt a földöntúli erőkkel kommunikál. A számot egyre eksztatikusabbá fokozódó tánccal indítottam, majd az utazás szakasza következett. Ökrös Csabával csináltuk a zenét, és egymás mellé helyeztünk egy máramarosi és egy székelyföldi anyagot, (...) ami a hivatalos kánon szerint szentségtörésnek számított. Az egyéb kifogások különben néprajzilag sem voltak megalapozottak, nemhogy esztétikai szempontból. Ekkor komolyan elgondolkodtam a történteken, és számos kérdés merült fel bennem. Kik ezek az emberek? Mit tettek le idáig az asztalra? Milyen alapon kritizálnak engem? Kitől kapták a felhatalmazást? Miféle autentikusságról beszélünk? Csak akkor lehetek autentikus a színpadon, ha önmagammal vagyok azonos, nem pedig azzal, amit mások tőlem elvárnak. Mindenesetre készültek újabb etűdök, amelyeket hasonlóképpen kifogásolt a folklórrendőrség. A kételkedés, az önállóság szorító vágya egyre nagyobb lett bennem, és rá kellett jönnöm, hogy a rendszer nem fog megváltozni, így nekem kell lépnem" - mesélte a TranzDanz alapítója.
A koreográfus úgy véli, hogy a táncosoknak nincs érdekképviselete, a Független Előadó-művészeti Szövetség az egyetlen olyan szervezet, ahol sajátos érdekeik megfogalmazódhatnának, de meglátása szerint a szervezet nem túl hatékony. Véleménye szerint a Táncművészek Szövetsége, a Koreográfusok Társasága és a FESZ egymással kell kooperáljon, felismerve a közös érdekeket ahhoz, hogy az adott esetben "ellenérdekelt politikára nyomást gyakorolva" jobbítani tudjanak helyzetükön.
"Sajnos jelenleg nem látom ezt a törekvést. A Táncművészek Szövetsége nem szemléli elég kritikusan mindazt, ami körülötte történik, és ez azért baj, mert a szervezetnek a tagság által biztosított felhatalmazással meg kellene szólítania a politikát, és a megfelelő fórumokon kellő vehemenciával képviselni a szakma érdekeit. Nem tapasztalom, hogy ezt kellő eréllyel megtenné. Talán éppen azért ideális beszélgetőpartnere a politikának, mert nem akar konfrontálódni. A táncos társadalom nagyon nehezen tudja artikulálni az igényeit, ami pedig nem csak verbális képességek kérdése. Úgy látom, nem ismerik föl a problémákat" - véli Kovács Gerzson Péter, a FESZ tevékénységével kapcsolatban pedig elmondta, inkább a konfrontáció volt a szervezet célja, semmint a párbeszéd kezdeményezése. "Anyázással, habveréssel is el lehet érni valamit, de hogy úgy mondjam, nem komilfó. Nem ártana tehát, ha az érdekképviseleti szervezetek le tudnák magukról lökni a politikai terheket, és valóban azzá válnának, amiknek lenniük kellene. Abban a pillanatban, ahogy a döntések és a megszólalások nem szakmai érvek mentén történnek, hanem politikai színezetet kapnak, a politikát támadóvá vagy azt szolgálóvá, nyomban elvész a szervezetek szakmai hitele" - szögezte le Kovács Gerzson Péter.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.