"Létezik egy másik dimenzió" - János vitéz a Nemzetiben

Március 7-én tartott bemutatót a Nemzeti Színház. A János vitézről Szász Zsolt dramaturg és Vidnyánszky Attila rendező gondolatait olvashatják.

fotók: Jókuti György

Szász Zsolt, a produkció dramaturgja a darabról:

"Ilyesmi, mint a János vitéz, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül” – írja Szerb Antal Petőfi emblematikus művéről, mellyel 1844-ben, huszonegy évesen berobbant az irodalmi életbe, és országosan egy csapásra ismert lett a szélesebb olvasó közönség köreiben.

Az irodalomtörténet a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon a János vitézt, de műfaját illetően a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az elbeszélő költeményt minek tekintsük; egy népmesei motívumokból építkező „műmesének” vagy egy naiv hőséneknek, mely az ókori eposzi hagyományt folytatja: a „magyar Odüsszeiának” – ahogyan Kosztolányi nevezte.

A János vitéz a bábszínházak állandó repertoár-darabja. Kacsóh Pongrác belőle készült dalműve a 20. század első éveiben műfajteremtő volt a magyar operett születésekor. Filmes feldolgozásai közül Jankovics Marcell 1973-ban készült rajzfilmje Petőfi nevét újra ismertté tette a nagyvilágban. Ez a mű továbbra is kötelező olvasmány az általános iskolában – ám Petőfi kultuszát az elmúlt negyven év során egyre kevésbé sikerült életben tartanunk – a színházi világban utoljára a Paál István által rendezett Petőfi-rock keltett országos és nemzetközi visszhangot a hetvenes években. Azóta generációk nőttek fel úgy, hogy a hősiesség és a Szerb Antal által emlegetett „magyar népjelleg” egyre inkább csak negatív értelemben volt szóba hozható.

Vidnyánszky Attila ezt a rendezését kettős értelemben is beavató színháznak szánja. Egyrészt mert a szereplők zöme kaposvári és budapesti színi növendék, akik számára ez lesz az első jelentős bemutatkozás. Másrészt mert a rendező egyfajta stáció-dramaturgiával közelíti meg a történetet, hogy a főszereplő próbatételes kalandsorát a mai gyermek-néző is a sajátjának, a hőssé válás hiteles példájának tekinthesse.

Vidnyánszky Attila rendező a darabról:

Az egyik első előadáscím, ami a Nemzeti új repertoárja kapcsán felröppent, a János vitéz volt. Végül egy másik üzenetes művel, a Tamási Áron Vitéz lélek című darabjával kezdődött az évad, de most eljött a János vitéz is…

– Már évekkel ezelőtt, Debrecenben színre akartam vinni a Kukorica Jancsi történetét. Szeretem a Kacsóh Pongrác féle daljátékot is, de engem Petőfi elbeszélő költeménye foglalkoztat már régóta, mert nagy mű, és mert fontos, felmutatandó számomra az üzenete. Petőfi azt sugallja, hogy egy tisztességes, hűséges tett sor végén egy lélek jutalmul megkapja élete szerelmét, a tiszta Iluskát. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Tündérország a szülőfalujában van, mint Kacsóh Pongrácnál – nekem egyébként tetszik ez a megoldás –, vagy egy mesés helyen, vagy akár egy szigeten. Az irodalmi alapanyagokkal gyakorlatilag bármit megtehet a rendező – én is nagyon szabadon kezelem őket –, de üzeneteket nem szabad megváltoztatni, hűnek kell maradni a szerző szándékához. „És amerre mentek, s beszállásozának, / Induláskor gyakran sírtak a leányok” – írja Petőfi János vitézről, aki azonban mindvégig ellenáll a csábításnak. Még a francia király ajánlatát is visszautasítja, mert a szívében ott van Iluska. Ezek után – ha hűek vagyunk a mese szelleméhez –, jutalom jár neki.

A konkrét eseménysor részletezése nélkül segítsen elképzelni a méltó lezárást.Petőfi költői topográfiával dolgozik, emiatt fordulhat elő, hogy „Taljánországban örökös tél vagyon”, vagy hogy „Franciaország és India határos”. Ebben a mesés földrajzban hol van Tündérország?

– Létezik egy másik dimenzió, és nem kell rakétára ülni hozzá, hogy átlépjünk egy másik világba. A János vitéz szerkezete ennek kifejezésében különben segítségünkre van ebben: azt lehet mondani, hogy amolyan kétkörös költemény. Petőfi először addig írta meg a történetet, hogy Kukorica János ráborul Iluska sírjára. Ha figyelmesen olvassuk a művet, rájövünk, hogy ami ezután következik, a második kör a halál birodalma. Ebből a szemszögből olvasva igazi egzisztencialista alkotás. Lenyűgöző mű, talán túl hamar tanuljuk az iskolában, s hamar elfelejtjük, pedig egy gyönyörű beavatási szertartás.

Meghatározó rendezései között többségben vannak a versben megformált alapanyagok. Miért dolgozik előszeretettel költői szövegekkel?

– Mert szerintem ez hiányzik a leginkább a mai színházból: a költészet. Fájóan ismétlem mindig, hogy világbajnok a magyar költészet, de költőink munkássága valamiért nem tudott hatni a színpadra. Prózában létezünk. Ha költői mű kerül színpadra, arra hivatkozva, hogy személyes legyen a megszólalás, hogy „őszintének hasson”, még azt is prózásítjuk, „költészettelenítjük”. Évtizedes trend, hogy ha Antigonét játszunk, vagy éppen egy Corneille-, Racine- vagy Shakespeare-darabot, mintha prózában beszélnének a szereplők. Félünk a költői nyelv megszólaltatásától. Az én rendezői törekvéseimnek ez az egyik fő iránya: hogyan tudunk hitelesen megszólalni versben úgy, hogy nem prózásítva adjuk elő. Mi mindenestre a János vitéz után, az évad végén Weöres Sándor Psychéjét adjuk majd elő.

Ez alighanem próbára teszi a színészek képességeit is. Visszatérve a János vitéz költői szövegére: hogyan választotta ki az előadás szereplőit?

– Abban már kezdettől biztos voltam, hogy a címszerepet Mátray Lászlóra, a szepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészére bízom. Az ő hőskarakterét több előadásban is láthattam: Hamletként és Bánk bánként is remekelt már. Ahogy kimondja, hogy „Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”, lúdbőrös lesz tőle az ember. Mellette és a felnőtt színészeken kívül gyerekek és színművészetis hallgatók is játszanak majd az előadásban. A próbák során úgy tapasztaltam, nem jelent számukra gondot a költői szöveg. Petőfi ütemhangsúlyos verselése képes magával ragadni az embert.

Lukácsy György
A teljes interjút keresse a Nemzeti Magazinban.

Mikor lesz látható az előadás?

2014. március 18.

2014. március 19.

2014. március 20.

2014. március 21.