Hosszú hónapok óta nem írtak ki új pályázatot az Operettszínház igazgatói székére, miután az előzőt eredménytelenné nyilvánították. Kerényi Miklós Gábor direktor a Népszavának elmondta: reméli, folytathatják a megkezdett utat. Lapszemle.
"Egy új pályázat eredményes befejezéséig szól a megbízásom. És szóban azzal bíztak meg, hogy hosszútávon intézzem a Budapesti Operettszínház ügyeit, hiszen világos, hogy egy ekkora színháznak a terveit elő kell készíteni" - kezdte Kerényi Miklós Gábor. A direktor szerint - bár a szakmai bizottság is mellett tette le a voksát - azért nyilvánították eredménytelennek az Operettszínház vezetésére kiírt pályázatot - és újat azóta se írtak ki -, mivel "a főváros és a minisztérium között nem tudott létrejönni pontos egyeztetés".
KERO rámutatott: a főváros úgy állapodott meg a magyar állammal, hogy bérleti díjat kap a színház épületéért és összes vagyontárgyáért, amely az önkormányzat tulajdonában maradt, miután január 1-től állami fenntartás alá került az intézmény.
"Sok-sok év óta hiszek abban, hogy az Operettszínház igazi jó, felelős gazdája a magyar állam, és a minisztérium lehet, ahol magas szinten megbecsülik a tevékenységünket. A főváros keretein belül nem volt könnyű helyzetünk, hiszen egy voltunk a többi teátrum között. De ugyanakkor nekünk van zenekarunk, énekkarunk, balettkarunk, tehát az egésznek olyan költségvonzata volt, ami a többi színházhoz képest állandóan plusz költségként jelentkezett" - hangsúlyozta az igazgató, és hozzátette: az operett nem egy "kitermelős" műfaj, és támogatásra szorul. Úgy véli, nem véletlen, hogy az egész világon alig van operettszínház, és kizárólag állami támogatással rendelkező német, osztrák, cseh, orosz, román színházak játszanak operettet.
Az Operettszínház vezetője nem ért egyet azzal, hogy az operettek, musicalek gyakran "csak a felszínt karistolják", és alapvetően könnyedén szórakoztatóak. "Ez vita kérdése, amit mindenki másképp értékelhet. De az, hogy ezt a közönség széles rétegei nézik örömmel, és hogy a nézők soraiban ugyanúgy vannak professzorok, mint takarító nénik, világosan mutatja, hogy egyszerre érjük el a szórakoztatás és az értékfelmutatás szintjét. Persze vannak kritikusok, akik ezt nem így gondolják" - jegyezte meg az igazgató. Szerinte a kritikusok jelentős része "a fától nem látja az erdőt", más típusú színházakat szeretnek, és nincs igazán érzékük a zenés színház iránt, "a szobaszínházakat kedvelve nem érzékenyek a nagy formátumú népszínházra".
Arra a kérdésre, miért nincs operett-musical szak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Kerényi Miklós Gábor így felelt: "Mert Novák Eszter és Ascher Tamás félreértik ennek a műfajnak a szerepét. Ők zenés színész szakot működtetnek, ami pedig szerintem nincs, mert minden színész zenés színész. Valamennyi színésznek kell tudnia bizonyos szinten énekelni. Az operett-musical szak pedig azért szükséges, mert azt csak azok képesek elvégezni, akiknek van olyan nagyságrendű és minőségű hangjuk, hogy a musicalt és az operettet el tudják énekelni. A jóisten ezt általában úgy osztja be, hogy akinek ilyen hangja van, az kicsit kevésbé tehetséges színészileg, aki meg nagyon tehetséges színészileg, annak rendszerint nincs annyi hangja. Ők nem akarják felvenni azokat, akiknek ugyan remek hangjuk van, de színészileg nekik nem elég jók. Ennek az ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt kilenc évben két osztálynyi színészt neveltek, és belőlük senki nem tudott beilleszkedni az Operettszínházba, de senki nem játszik a Madách Színházban se, és nagy musical szerepet a Vígben sem. Nem képesek igazán operett- és musical szerepeket magas színvonalon elénekelni. (...) Ha felsorolom az utolsó Kerényi Imre osztályt, akiket még erre a műfajra képeztek, akkor Balogh Anna, Peller Anna, Nádasi Veronika, Tompos Kátya, Dolhai Attila, Szemenyei János, Posta Viktor, Kerényi Miklós Máté, Nagy Sándor nevei világosan jelzik a különbséget. 9 olyan ember, akik a mai magyar zenés színház meghatározó személyiségei, egy osztályból!" (Kerényi Imre utolsó, hivatalosan zenés-színész osztályának tagjai Mózes Anita (győri színház), Hajdú Melinda (kecskeméti színház), Fekete Linda (szombathelyi színház), Trokán Anna (veszprémi színház), Molnár Gyöngyi (József Attila Színház, majd Madách Színház), Valentin Titánia (József Attila Színház), Gulyás Balázs (szabadúszó), Kiss Domokos Márk (váci színház, igazgató), Bakos-Kiss Gábor (debreceni színház), Horváth Andor (soproni színház), Fejszés Attila (Győri Nemzeti Színház), Csórics Balázs (József Attila Színház, majd szabadúszó). A szerk.)
A direktor úgy fogalmazott: a Színház- és Filmművészeti Egyetemet egyfajta "ízlésterror" alapján működtetik. "Valaha az egyetemen tanított Várkonyi Zoltán, Kazimir Károly, Ádám Ottó, Szinetár Miklós, Vámos László, Békés András, Major Tamás. Ők sem szerették egymást jobban, mint a mai színházigazgatók. Ennek ellenére a főiskolán együtt, bár különböző stílusban oktattak. Ma az egyetemen nagyjából egységes gondolkodás, stílus alapján tanítanak. Néhány embernek van csak megengedve, hogy másként gondolkodjon" - véli Kerényi Miklós Gábor.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.