"Felmondási időm utolsó napjait töltöm" - Mohácsi János a kaposvári egyetemről

Mohácsi János többek közt a színházi szakma megosztottságáról, és a kaposvári színházi tanszékről való elbocsátásáról mesélt a HVG-nek. Lapszemle.

A HVG cikkéből:

"Tapasztalok egy olyanfajta sértettséget – nem a magam részéről – aminek a színházi életben és a magánéletben sincs helye. Amikor például Vidnyánszky Attila azt mondja, hogy őt kirekesztette a szakma, az nettó csúsztatás, mert az övé az egyik legsikeresebb pályafutás, és már 10 évvel ezelőtt is az volt. Onnantól kezdve, hogy kiderült, milyen remek színházat csinál Beregszászon, mindenki elismerte, bárhol rendezhetett. Az, hogy mit írnak róla a kritikusok, az a kritikusok magánügye. Én sem mindig török ki tomboló örömben a darabjaimról szóló kritikáktól. Mivel Vidnyánszky a regnáló politikai erő oldalára állt, most ő hozza a szabályokat, az ő emberei ülnek a bizottságokban, ezért, aki ma jelentőségteljes, békülékeny gesztusokat tudna tenni például a független társulatok felé, az ő. Tudok olyan megbeszélésekről, ahol állandóan arról beszélt Vidnyánszky, hogy mi meg ti, és akkor Schilling Árpád megkérdezte tőle, mi az, hogy mi meg ti, erre ő húzott egy vonalat az asztalon, és azt mondta, hogy mi meg ti. Szóval ott történt a szakma kettévágása, amiről sokszor könnyes szemmel és elhaló hangon nyilatkoznak pont azok, akik ezért felelősek" - fejtette ki az interjúban Mohácsi János.

A rendező felidézte pályája kezdeti, kaposvári éveit is. "Nagyon komoly színház volt Kaposváron. Sok időt töltöttem el ott, sokszor elégedetlenül is, mert nem tudtam mindig kibékülni azzal a minőséggel, ami egy ilyen gyakorló színházban törvényszerűen készül. Nem feltétlenül úgy futottak neki minden előadásnak, hogy az a legjobb legyen. Ettől függetlenül minden kaposvári előadásban borzalmasan erős kontroll működött a színészi munka fölött, és volt egy nagyfokú igényesség, ami sokszor alaposan átgondolt, komoly előadásokat hozott létre. A színészek, a társulat olyannyira erős volt, hogy képes volt átlendíteni az előadásokat az esetleges rendezői vagy más gyengeségeken. Kaposvár mint színházi műhely, és mint színház viszont ma már gyakorlatilag nem létezik: kiírta magát a magyar színházi életből, mert politikailag ki lett nyírva. Úgy döntött a város vezetése, hogy Kaposvár a legjobbat érdemli. Úgy tűnik, ez a legjobb, ami most ott van" - fogalmazott Mohácsi János.

A rendező a kaposvári egyetem színházi tanszékéről való távozásáról is mesélt: "Ősz elején rúgtak ki, amivel együtt megvonták a kaposvári egyetemi munkához való jogomat is. Most épp a felmondási időm utolsó napjait töltöm. Nem tudom pontosan, hogy mi folyik a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetében, de az biztos, hogy Vidnyánszky Attila kaposvári színészosztálya borzasztóan ki van stafírungozva: utazgatnak mindenfelé, például jártak Moszkvában, a Nemzeti Színház színészlakásaiban laknak, a többieknek pedig coki. Kocsis Pál például a saját zsebéből fizette az osztálya legutóbbi vizsgájának költségeit. Ez nem annyira meglepő, hiszen a mi időnkben is így volt. Amikor Csáki Judit volt a tanszékvezető, kénytelenek voltunk létrehozni egy alapítványt, ahonnan az osztályok vizsgaelőadásait finanszíroztuk. Miközben mindez az egyetem kötelessége lett volna."

Mohácsi hozzátette: tény, hogy a budapesti Színművészetin végzettek könnyebben bejutnak a fővárosi színházakba, mint a kaposváriak. Szerinte Vidnyánszky Attila nagy elképzelései közé tartozik, hogy a Színmű a budapesti színházaknak képzi az utánpótlást, Kaposvár pedig a vidéki színházaknak. "Ez ugyanolyan kifinomult gondolat, mintha azt mondanám, hogy a Pécsi Egyetem a délmagyarországi régiónak képez orvosokat. A színészet, csomó más szakmához hasonlóan ezen a nyelvterületen univerzális. Ma már minden átjárható: nagyon sok színész játszik egyszerre kőszínházi és alternatív társulatokban" - mondta Mohácsi János.

A teljes interjú itt olvasható.