Ascher Tamás: "Semmilyen biztosíték nincs"

Ascher Tamást, a Katona József Színház főrendezőjét, a Színház- és Filmművészeti Egyetem leköszönt rektorát kérdezte a Népszava.

A Népszava cikkéből:

Ascher Tamás az interjúban hangsúlyozta: a rektori posztról való leköszönését nem nevezné búcsúnak. hiszen továbbra is az egyetemen tanít, ahogy a rektorsága előtt tette. Ennek kapcsán itt olvashatják interjúnkat.

"Személy szerint én kicsit se búsulok, hogy abbahagyhatom. Büszke vagyok rá, hogy sok művészi tervet félretéve, az elmúlt félévet arra szántam. hogy módszeresen megvizsgáljuk, mi az, ami működőképes az egyetemen és mi az, ami átalakításra szorul. Csak azt tartottam szem előtt, hogy szakmailag és emberileg támadhatatlan utódot találjak, és megteremtsem számára a lehetőséget, hogy világosan lássa az oktatás, a működés minden kérdését, hogy legjobb belátása szerint őrizhesse vagy formálhassa a rábízott értéket" - hangsúlyozta Ascher Tamás.

A leköszönő rektor rámutatott: az elmúlt 2 évben az egész magyar felsőoktatás borzalmas anyagi helyzetbe került, és csak azok az egyetemek úszták meg, amelyek valamiféle külön kormányzati "kegy" jóvoltából pótláshoz jutottak. A Színművészeti nem tartozik az említett "kiváltságos" intézmények körébe. Arra a felvetésre, hogy a Színművészetit egyesek a "liberális szervezkedés egyik fellegvárának" tartják, Ascher Tamás elmondta, a legtöbb egyetemmel a "bolondját járatták" hosszú hónapokig, és úgy véli, az intézmény diákjai a magyar egyetemi átlaghoz képest "bámulatra méltóan apolitikusak".


Kerényi Miklós Gábor nemrég ízlésterrorral vádolta a Színművészetit, főként a zenés osztály tanárait, Novák Esztert és Ascher Tamást. "Ízlésterror! Míly ismerősen cseng a kifejezés! Feljelentés, mint valamikor. Az egyetem művész tanárai változatos művészi világokat képviselnek, senki se mondaná Zsótért egy ízlésűnek Marton Lászlóval, vagy például Székely Gábort Bodóval, noha együtt vezetnek osztályt. Kerényinek azonban elsősorban Selmeczi Györgyöt kellett volna említenie fő esztétikai ellenlábasként, a zenés osztályok felvételi vizsgái, oktatási rendszere - elsőként az egyenlők közt - az ő szellemi terméke. Őt azonban Kerényi nem említi, egyrészt mert politikailag jobban fekszik, másrészt mert mindjárt bemutat tőle valamit a színházában. Mellesleg Kerényi állításai a zenés osztályban végzett színészekről ellentmondanak a tényeknek" - mondta Ascher Tamás.

A rendező annak kapcsán, hogy Fényevők című rendezését beválogatták a POSZT-ra, elmondta, az idei válogatás nem elfogadhatatlan, de részrehajló, látható a törekvés, hogy az ideológiai és az esztétikai szempontok közt egyensúlyozzanak. "A Katona kritikai szellemű előadásai közül nagyon helye lett volna A nép ellenségének, vagy akár az Illabereknek, de persze nem bánom a Gorkij-előadás meghívását sem" - mondta Ascher Tamás. (A POSZT-válogatókkal készült interjúnkat itt olvashatják.)

Arra a kérdésre, áldozátul eshetnek-e a Magyar Teátrumi Társaság és Vidnyánszky Attila  "térfoglalásának" az olyan művész színházak, mint a Katona, a Radnóti, vagy az Örkény Színház, Ascher Tamás így felelt: "Erre nincs egyértelmű válaszom. Vidnyánszky Attilát nem sorolnám a fentebb említett pitiáner irigykedők közé, akik gyakran az ő védőszárnyai alól acsarkodnak elő, de nem tudok mit kezdeni politikai-esztétikai nyilatkozataival, amelyben némely állítások erős ismerethiányról árulkodnak. Hiába cáfolnám, mert nem kell igazak legyenek, elég, ha feljelentésnek jók és ideológiai alapot nyújtanak az agresszív területfoglalásnak. A Magyar Teátrumi Társaságba belépni ma politikai hűségnyilatkozatnak számít - mint a sztálinista művészeti szövetségek létrehozása idején. Az egész folyamat a Fidesz háborús retorikájának a színházi életre való megfeleltetése kívánna lenni. A színházi szervezetek ideológiai különválasztása a jobboldal találmánya. Művészi alkotásokat ideológiai alapon megítélni tökéletes tévedés. Mint ahogy az is vétek, hogy a kritika-mentességet megpróbálják esztétikai értéknek feltüntetni, ezért papolnak szívesen például a szeretet színházáról; ez nem más, mint ideológiai kívánalmak álságos művészeti köntösbe való bújtatása. Ez az ötvenes évek alattvalói szellemét idézi és egy olyan kultúrpolitikai személetet, amelyről azt hittük soha nem tér már vissza. (...) A választások pillanatnyilag békülékennyé tették a kormányzatot, de arra, hogy egy biztonságos győzelem birtokában nem folytatják-e a rombolást, semmilyen biztosíték nincs."

A teljes interjú itt olvasható.