Goldoni A kávéház című vígjátékát állította színpadra a Veszprémi Petőfi Színházban Valló Péter. A rendezőt ennek kapcsán kérdezte a Veol.hu.
"Goldoni az egyik kedvenc íróm. Kortárs szerző volt, darabjai a korabeli olasz, a velencei társadalom anomáliáit ostorozták. Mintha egy kortárs darab lenne, ebben a felfogásban rendezem. Goldoni darabjai arról szólnak, hogyan lehet egy fajta erkölcsi minimumot számon kérni a társadalom egyedein, ez mennyire sikerül és mennyire nem" - mesélte Valló Péter. A rendező szerint a kis "stiklik" eltakargatásáról szól a darab, Magyarországon pedig különösen élő jelenség, hogy apró stiklikkel, csúsztatásokkal kell a dolgokat elintézni, azokhoz hozzájutni. "Ez egy örökség, amit le kellene vetkőzni, hogy egy modern állammá, modern közösséggé váljunk" - fogalmazott.
Valló Péter az interjúban azt is elárulta, milyen gondjai voltak a férfi főszereplő kiválasztásánál. "Az embernek van egy elképzelése arról, milyen a fiatal férfi színész. A mai fiatalemberek nagy része kifejezetten lányos alkatú - ez társadalmi jelenség -, az érzékeny és túlzottan femininné vált fiatalemberek nehezen beültethetők ezeknek a színdaraboknak a zömében - nem azt mondom, hogy macsós, de - nagyon maszkulin férfi hőseibe. Ez a probléma egyik része. A másik, hogy a színházi szakma folyamatosan átértékelődik, nem olyan vonzó egy fiatal férfi számára, mint amilyen akkor volt, amikor én a pályára keveredtem. Ha belegondolunk, a kereskedelmi televíziók, azok sorozatai hány fiatal arcot 'vesznek fel', hány fiatalember van, aki megelégszik ezzel, mert ad egy országos ismertséget, viszonylag kényelmes egzisztenciát néhány éven keresztül. Ezek a fiatalemberek hiányoznak a színházművészetből, a kettő nagyon nehezen egyeztethető össze" - mutatott rá a rendező.
Fotó: wssz.hu
"A színházművészet két és félezer éve létezik Európában, ez idő alatt hullámhegyeket és -völgyeket élt át, a mostaninál lényegesen nagyobb hullámvölgyeket, ennél sokkal rosszabb időket a középkorban. Tudomásul kell venni, hogy a világ kifejezésének sok problémával terhelt ága a színház. A világ nagy sebességgel változik, a színház erre meglehetősen lassan reagál. Van egy jelenség, meg kell várni, amíg erről ír valaki egy színdarabot, azt el kell juttatni egy színházhoz, a színháznak igent kell mondania, a darabot elkezdik próbálni. Ez a folyamat gyakran évekig eltarthat, a jelenség addigra megszűnik, átalakul. Furcsa módon ez a fiatal férfiaknál csapódik le a legjobban. Mi találtunk egy egészen különleges fiatal férfi színészt, Haumann Máté személyében, nagyon meggyőző, amit produkál. Remélem, a veszprémiek is megszeretik" - mondta Valló Péter.
"Az embernek kötelessége, hogy elvárja azokat a szakmai minimumokat, amit ő a színházról gondol. A színház létrehozásában mostanában van valami gyári jelleg, az előadásokat meglehetősen feszített munkával le kell gyártani. Az előadásoknak szórakoztatónak kell lenniük, kevesebb idő van arra, hogy a rendező az emberábrázolási minimumokat számon kérje, azoknak technikai feltételeit a színészekkel átbeszélje. Én úgy érzem, nekem ez a dolgom. A hozzám hasonlóak - nincs belőlük nagyon sok - szintén így tesznek és kell is, hogy tegyék, mert egyébként csak 'favágás' lesz az egész. Sokat kivesz az emberből, ha színházat csinál. Egy színházi embernek szinte nincs a színházon kívüli élete, a nyári szünetet kivéve ez egész napos elfoglaltság. Nagyon nehéz pótolni azokat a belső tartalmakat, amiket az ember kiad magából. Amikor rendezek, én erre is törekszem" - vallja Valló Péter.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.