"A hatalom nem szűnő felelősség" - Schilling Árpád új rendezéséről

Schilling Árpádot kérdezte az Index a Krétakör legújabb, A Párt című bemutatója kapcsán.

 

„Hogy minden azoké legyen, akik bánni tudnak vele.” (B. B.)

 

Ajánló az előadás elé:

 

Schilling Árpád új produkciója a közélet újragondolására szólítja fel a jelenlegi rendszer kritikusait, de azokat is, akik szerint minden a legnagyobb rendben. A párt jelenetsorait a magyar és európai közélet inspirálta.

 

Mentor és tanítvány: az elismert iskolaigazgató és a sikeres vállalkozó, akik jó barátok voltak, de mára közéjük állt a Párt. Egy kis magyarországi városban ízlelgetik a demokráciát. A két család kapcsolata elmérgesedik, amelynek szörnyű következményei lesznek. 

 

A Krétakör előadásában színház, koncert, film és cirkusz keveredik egymással. 

 

Részlet az Index.hu cikkéből:

 

Már csak pár nap van az új krétakörös rendezésed, A Párt premierjéig. Az írtátok az előadásról, hogy a közélet újragondolását várjátok a nézőktől, a jeleneteket a magyar és az európai közélet inspirálta. Miért pont ez érdekelt?

 

2008-ban volt a váltás a Krétakörben, amelynek az volt a célja, hogy direktebben foglalkozzunk közéleti kérdésekkel. Eltelt azóta öt év, ez az előadás egy összegzés is, összegyűjtöttük azokat a formai és tartalmi kérdéseket, illetve állításokat, amelyeket fontosnak tartunk. Van egy önéletrajzi vonulata is. Negyvenéves koromra összefoglalom, mit kaptam, mire jutottam eddig.

 

schilling

Fotó: Ajpek Orsi, index.hu

 

Milyen témákat jár körbe A Párt?

 

Az egyik, ahogy a címben is szerepel, hogy maga a párt, mint politikai képződmény, hogyan viszonyul a társadalomhoz. Két olyan párt van a magyar közéletben, ami története és súlya okán eléggé adja magát egy ilyen tanulmány elkészítéséhez: a Fidesz és az MSZP. Elsősorban ez a két szervezet tematizálta Magyarország elmúlt 24-25 évét. Ennek a két pártnak a története megannyi kérdést vet fel nemcsak önmagukra, hanem mindannyiunkra vonatkozóan. A pártok a társadalomból nőnek ki, annak lenyomatai, a normáik pedig visszahatnak rá; ez egy oda-vissza játék. A mi értelmezésünkben, ha a pártpolitikai élet a társadalom tükre, akkor akár korrupcióról, akár a demokratikus gyakorlatok kialakulatlanságáról vagy elsatnyulásáról, akár a fokozódó verbális és fizikai agresszióról, akár a komplex helyzetek szándékolt leegyszerűsítéséről beszélünk, nagy baj van. Az előadásunk egyik legfontosabb kérdése: valóban ez a legjobb módja a demokráciának? Mi azok közé tartozunk, akik több részvételt szeretnének, valahogyan elmozdítani a képviseleti demokráciát a részvételi demokrácia irányába.

 

Fontos témának tartjuk a közéleti anomáliák családi viszonyokra gyakorolt hatását. Az autokratikus szokásrendre, a kooperáció hiányára, a bizalmatlanságra, a bosszúvágyra, a kontrollálatlan dühre épülő világban a szülők és a gyerekek közötti viszonyok is torzulnak. Hiába is próbáljuk szétválasztani a magánéletet a közélettől, nem fog sikerülni. Mondhatjuk azt természetesen, hogy ahol ember van, ott bűn is van, de számomra relevánsabb állítás az, hogy ahol a politikai elit nem képes az önkorlátozásra, ott a polgárok sem boldogulnak az önreflexióval. A hatalom nem egy lehetőség a személyes ambíciók realizálására, hanem a soha nem szűnő felelősség mindenki iránt. Legalábbis egy demokrata számára.

 

Érdekes továbbá, hogy amikor ma Magyarországon a szélsőjobboldali veszélyről beszélünk, akkor a Magyar Gárda és a hozzá hasonló agresszív szélsőségesség szintjén ragadjuk meg a problémát. Számomra sokkal veszélyesebb, mert kevésbé nyilvánvaló, az intellektuális fasizmus, ami nem gondolja magát fasizmusnak, ki is kéri magának ezt a minősítést, de ha az ember szétszálazza a mondanivalót, akkor a mélyén súlyosan megbélyegző és kirekesztő gondolkodásmódot talál. Komoly kihívást jelent leleplezni ezt az egyébként rendkívül művelt beszédmodort. Aztán az sem mellékes, hogy a miénk is egy alapvetően férfidominanciával átitatott közélet. Bizonyos értelemben tehát a férfiak csődjéről beszélünk, amikor leleplezzük, hogy a töméntelen erőszakosság mögött gyenge, szerepzavaros csődörök állnak. (...) 

Folytatást az Index.hu-n talál.

 

 

 

 

Schilling Árpád / KRÉTAKÖR: A Párt

 

Trafó, 2014. március 27-28-29. 19h

 

Szereplők: Matthieu Gary, Fragan Gehlker, Kiss-Végh Emőke, Nagy Zsolt, Juliette Navis, Ördög Tamás, Sárosdi Lilla, Szalontay Tünde, Vasil Tasevski, Terhes Sándor, Marc Vittecoq 

 

Zene: Lawrence Williams & Bozsóki Imre
Zenészek: The Party Band: Bozsóki Imre, Boross Levente, Hock Ernő, Mészáros Ádám, Lawrence Williams

A dalokat fordította: Závada Péter

Jelmez: Nagy Fruzsina

Jelmeztervező asszisztens: Pattantyús Dóra

Film: Nagy Zágon, Tóth-Ridovics Máté

Animáció: Ásmány Zoltán, Sánta Balázs

Grafikus: Sánta Dániel, Turai Balázs

Dramaturg: Bíró Bence

Rendezőasszisztens: Salamon Eszter

Író, rendező: Schilling Árpád

Produkciós vezetők: Schőn Edina, Gulyás Márton
Kommunikáció: Potyondi Linda, Polgár Móni

Műszaki vezető / Fénytervező: Éltető András
Hangtechnikus: Belényesi Zoltán

A Krétakör Szabadiskola diákjai: Dohy Balázs, Fundelius Anna, Kertész Ajna, Komán Attila, Márton Ágnes, Nagy Kristóf, Oláh Alexandra, Schultz Nóra, Seres Donát
Krétakör Szabadiskola koordinátora, dráma tanár: Juhász Bálint

Krétakör Szabadiskola közreműködők: Bethlenfalvy Ádám, Szilágyi Sára

Filmes stáb: Benyusz Bence, Boross Mari, Fekete Xénia, Gáspár Szabolcs, Hidas Kornél, Kovács Attila, Kővári Kata, Krámli Ferenc, Levendel Sára, Lukács Péter, Mecseki Csaba, Nemes-Jeles Veronika, Mona Zsolt, Simon József, Tálas Zsófia, Tóth Csaba

Köszönet Ágh Mártonnak


Produkciós partnerek: 

Trafó House of Contemporary Art, Budapest, Hungary

Theatre National de Bordeaux Aquitaine, France

Kunstenfestivaldesarts, Brussels, Belgium

Steirischer Herbst, Graz, Austria


Támogatók: Szélkerék Ltd., Open Society Foundation 

Partnerek: Bakelit Multi Art Center, Vision Team

 

 

 

 

süti beállítások módosítása