Zenés szerepeikhez olyan művészek kérik rendszeresen a segítségét, mint Udvaros Dorottya, Feke Pál, Stohl András, Egyházi Géza. Károly Kati csak akkor jön zavarba, amikor saját pályafutásáról kérdezik.
Ám amikor arról van szó, hogyan lehet a maximumot kihozni a színészekből, énekesekből, magabiztossága megkérdőjelezhetetlen. A kecskeméti Katona József Színház zenei vezetőjét annak apropóján kérdeztük, hogy március 15-e alkalmából Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el eddigi tevékenységét.
Milyen változást hoztak a pályáján a kecskeméti évek?
Károly Kati: Az elmúlt öt évben megváltoztak a hangsúlyok. Az énekesi karrierem egyre inkább háttérbe szorult, és helyette egy-egy nagyszabású zenés produkció összefogása, megvalósítása került a középpontba. A legnagyobb erőpróba a 2010/11-es évad szuperprodukciója, A nyomorultak volt. Emberfeletti feladatot jelentett a színház egésze számára, technikailag, művészileg egyaránt. De azáltal, hogy mindannyiunk közös ügyévé vált, és mindenki maximális elhivatottsággal végezte a munkáját, sikerült egy olyan előadást létrehozni, amelynek csodájára jártak mindenfelől.
Lemondással járt ez a változás?
Károly Kati: Apróbb feladatokat a mai napig elvállalok. Fontos, hogy ne felejtsem el, milyen kiállni a színpadra, eljátszani egy szerepet, egyszóval előadóművésznek lenni. Meggyőződésem, hogy ennek a tudásnak, tapasztalatnak a birtokában jobban segíthetem a kollégáimat. Nem éltem meg nagy veszteségként a saját énekesi karrierem háttérbe szorulását. Számomra nagyobb kihívást jelent egy adott társulatból kihozni a legjobbat, mint kiállni a színpadra.
Erre példa a nagy sikerű Zenél az erkély sorozat is?
Károly Kati: Ahhoz, hogy prózai színészekkel operát, pontosabban opera keresztmetszeteket adhassunk elő, a lelkesedésemmel, hitemmel, szakmai felkészültségemmel a legjobbat kellett kihoznom a résztvevő kollégákból. Rá kellett jönnöm, hogy ez a legerősebb oldalam.
Van reménytelen eset?
Károly Kati: Szerintem nincs. Ha mindketten hiszünk abban, hogy képesek vagyunk az adott feladat megoldására, és mindent megteszünk érte, akkor működni fog a dolog.
Hogyan alakult ki a munkakapcsolat a Nemzeti Színház művészeivel?
Károly Kati: Éveken át az Operettszínház korrepetitora voltam, gyakorlatilag mindenkivel dolgoztam, aki az operett szakmában él és mozog. Az áttörést a Társulat című műsor hozta meg. A versenyzőket hétről-hétre egyre komolyabb feladatokra kellett felkészítenem, és ennek során sikerült látványos fejlődést elérnünk. Így amikor Alföldi Róbert a Nemzeti Színház élére került, azonnal hívott, hogy vegyek részt a művészeti munkában. Azóta nagyon sok prózai színésszel dolgoztam, sokan közülük egyéb feladataikhoz is a segítségemet kérik.
A következő öt évben milyen feladatokkal lenne elégedett?
Károly Kati: Szeretnék létrehozni kamaraoperákat Kecskeméten. A Zenél az erkély sorozat bebizonyította, hogy a közönség megszólítható, van fogadókészség az opera műfajra. Számunkra pedig olyan kihívást jelentene, amelyre méltán lehetnénk büszkék.
Forrás: Kecskeméti Katona József Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.