"Én összenövök a játszótársaimmal" - Szakály Márta 80 éves

A Budapest Bábszínház Jászai Mari- és Kossuth-díjjal, valamint érdemes művész kitüntetéssel elismert művésze március 31-én ünnepli 80. születésnapját.

Szakály Márta pályájáról:

Szakály Márta 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Győri Kisfaludy Színházhoz szerződött, és bekapcsolódott az ottani bábszínház munkájába is. Egy interjúban úgy nyilatkozott, ebben az időszakban oldódott föl benne valami, majd a Szentivánéji álom Helénája győzte meg őt végleg a pályáról: „Akkor éreztem először, hogy a bábu valami pluszt ad, lebegő volt, szinte engem is vitt magával" – idézte fel a műfajhoz fűződő szoros kötelék kezdeteit egy interjúban.

Szakály Márta 1962 óta az Állami, illetve a jogutód Budapest Bábszínház tagja. Munkáját 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1988-ban érdemes művész kitüntetéssel, 1999-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Tanított a színház bábszínészképző tanfolyamán és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is.

„A bábu betöretlen csikó, mindegyik más. Sok munka van abban, amíg ez az élettelen test azt csinálja, amit én akarok, le kell faragnom a sutaságát. Én összenövök a játszótársaimmal" – vallott munkájáról.

Pályája során alakított hősnőket, naivákat, később karakterszerepeket. Játszott számtalan gyermekelőadásban, de az ő nevéhez fűződnek az Állami Bábszínház világjáró, zenetörténetileg is revelációként értékelt Bartók-produkcióinak (A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin) női főszerepei.

Egy alkalommal így vallott a bábszínházról, a bábszínész és a nézők viszonyáról: „Kezdetben egy kicsit valóban tartottam attól, hogy a paraván elválaszt a közönségtől. Hogy nem lesz meg az a kapcsolat, ami más színházakban természetes. Aztán rájöttem, hogy a paraván nem választ el. Ha az ember jól játssza szerepét, mint a felnőtt, mind a gyermekközönséggel eleven kontaktust tud tartani."

Szakály Mártát jelenleg is láthatjuk a színpadon: a Misi mókus vándorúton Muci mókusát évtizedek óta hatalmas sikerrel eleveníti meg – ezt az előadást e napon is játssza –, és a Minden egér szereti a sajtot Lidi mamájaként is a közönség szeretetének örvend.

Interjúrészlet Szakály Mártával:

Olvastam, hogy Győrben voltál színésznő. Úgy kerültél bábszínház közelébe, hogy alakult Győrben egy bábszínház?

– Nem így történt. 1953-ban engem – elég undorító körülmények között – a harmadév végén azzal tanácsoltak el a főiskoláról, hogy alkatilag nem felelek meg, nincs szüksége rám a magyar színháznak. Ezt mondta Olthy Magda.

– Úrinő kinézeted van mind a mai napig. Ezzel volt baj?

– Pontosan erről volt szó. Azt mondta Olthy, hogy ilyen típus nemkívánatos. De azért a főiskola kicsi lelkifurdalást érzett. És miután teljesen váratlanul kiraktak, pedig előtte jeles és jó osztályzataim voltak a szakmából, Hévízre, ahol születtem és ahol laktam, küldtek egy levelet, hogy az Állami Bábszínház felvételiztet, színészeket keres. Életemben nem voltam a bábszínházban. De volt egy bölcs édesapám, aki azt mondta: „Ide figyelj, kislányom! Fölmész, ez is színház, és majd onnan startolsz. Menjél, csináld!" Csala Zsuzsát, akivel nagyon jóban voltam, az előző félévben ugyancsak ilyen alkati indokokkal tették ki a főiskoláról, pedig harmadévben már nincs rostavizsga. Mondtam neki, hogy jöjjön el velem a bábszínházba felvételizni. Nagy röhögősök voltunk, imádtam a humorát.

Eljött velem, és a bábszínház előtt olyan röhögőgörcsöt kaptunk, hogy azt mondta: „Ide figyelj, én ide nem tudok bemenni, mert végigröhögöm az egészet. Menjél be egyedül, mert nem lesz jó, ha együtt megyünk!". Így egyedül mentem be. Egy Lope de Vega-nagymonológot adtam elő teljes harckészültséggel, a drámai vénámat fitogtatva. Erre megkérdezték, hogy bábozni tudok-e. Azt feleltem, hogy fogalmam sincs róla. Bod László igazgató nagyon édes volt, azt felelte: „Na, nem baj, majd megtanítjuk." De 1953 végén már nem volt státus. Mondta, hogy 1954-ben majd lesz, és így is lett. Ott voltam 1957-ig.

Folytatást a pepitamagazin.com oldalon talál.