Április 10-én és 11-én a világhírű francia koreográfus, Jérôme Bel tánctörténeti klasszikusát, a The Show Must Go On című előadást láthatják az érdeklődők a Trafóban.
A 2001-ben készült, felforgató erejű darab ismét turnéra indult, melynek egyik utolsó előadását láthatja a hazai közönség. A Trafó Kortárs Művészetek Háza harmadszorra hívta meg Belt. Tavaly a sérült előadókat foglalkoztató Disabled Theatre, két évvel ezelőtt pedig a Pitchet Klunchun and myself című előadásával szórakoztatta és provokálta a közönséget.
A darabról - A Trafó ajánlója:
A The Show Must Go Onban 18 különböző korú, nemű, alakú és méretű szereplő lép fel, amatőrök és profik egyaránt. Sokféleségüknek köszönhetően az előadás tükröt tart a nézők elé: a színpadon kedvenc dalukat hallgató előadókban felismerhetjük egymást és magunkat. Láthatjuk, hogy a popslágerek vagy a komolyzenei darabok hallatán milyen érzelmek keletkeznek egy-egy emberben, a milyen élményeket hoznak felszínre a mindenki által jól ismert dalok.
Jérôme Bel újra és újra felteszi magának és nekünk, nézőknek a kérdést: mi az a tánc, mi az az előadás? Munkáit látva elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, és újabb kérdéseket teszünk fel, nemcsak a műfajról, hanem önmagunkról is. A francia koreográfus nem csak szórakoztatni akarja a közönséget - a filozófia és a tánctörténet felől közelíti meg a koreográfia kérdését.
A 2001-ben készült The Show Must Go On nem egy letűnt kor dokumentuma: 2014-ben is aktuális, és mindannyiunk jelenéről beszél. Április 10-én és 11-én a Trafó székeiben helyet foglaló 299 néző jelenéről.
Jérôme Belről saját szavaival:
„Az a színház, amikor emberek az orrunk előtt, élőben produkálják magukat. Nem felvételről, nem úgy, mint egy hollywoodi filmben, de nem is úgy, mint amikor valaki az interneten kóborol. Ez a produkció nemcsak kérdéseket tesz fel a közönségnek, hanem kiprovokálja a gondolatokat – nem kíméli a nézőket egyetlen percig sem. Figyelünk rájuk, tudatában vagyunk jelenlétüknek, és a show is róluk szól. Tisztában vagyunk azzal, hogy a színházban nézők vannak és előadók, akik élő emberek, akiknek a produkcióját meghatározza a közönség reakciója. Ez a színház, ez az élő egyidejűség" - vallja Jérôme Bel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.