Az idei évadban még a Bárkán játszik, jövőre a tatabányai színház társulatának tagja lesz Szabó Emília. A fiatal színésznővel a Marie Claire készített interjút. Lapszemle.
Szabó Emília 2008-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában. "7 éves korom óta színésznő akartam lenni. Amikor ez a döntés megszületett bennem, onnantól nagyon tudatosan ezzel az elgondolással éltem, ez volt a hitem, a reménységem, minden ezért történt ezután az életemben. Mivel általában kevés az esély, hogy elsőre felvesznek, ezért a miskolci Bartók Béla konziba is jelentkeztem. Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak bekerültem elsőre. A kezdet azonban nehezebb volt, mint gondoltam. Tizennyolc évesen elég naiv voltam. Hatalmas volt bennem az akarás, a megfelelni vágyás, ami jó adag önbizalomhiánnyal is párosult; mindez görcsösséghez vezetett. A tanáraim állandóan tükröt tartottak elém, melynek az volt a célja, hogy minden sallangtól, rossz beidegződéstől megtisztítsanak. Folyamatos önismeret, önkeresés vette kezdetét, amely igaz, rengeteg nehézséggel és fájdalommal járt, de akkor is éreztem, és ma már biztosan tudom, hogy abszolút szükséges volt" - mesélte a színésznő.
A színésznő elmesélte, hogy az egyetem után négy évet töltött az egri Gárdonyi Géza Színházban, majd az igazgatóváltás után úgy döntött: szabadúszó lesz - játszott többek között a Tháliában, a Szputnyikban, a Bárkában és Székesfehérváron. "Megtanultam teljes mértékben felelősséget vállalni saját magamért. Sokszor van például önbizalomhiányom, ebben az időszakban mégis sikerült ezt leküzdenem: volt bátorságom felemelni a telefont, és felhívni szakmabelieket, hogy itt vagyok, ez és ez vagyok, szabad vagyok. Így kerültem a Bárka Színházhoz. El kellett kezdenem hinni abban, hogy ha van tehetségem, akkor megmaradok ezen a pályán. Ez alatt az egy év alatt, bár szakmailag jól alakult, kiderült számomra: a szabadúszás és én nem passzolunk össze. Számomra nagyon fontos, hogy tudjam, gondolkodnak bennem, és hogy én is lássam az évadomat, hogy hogyan osszam be az erőmet. Másrészt nagyon szeretem azt az összetartozást is, ami egy társulatban jelen van, hiszek a közösség teremtő erejében. Szóval megértettem magammal kapcsolatban azt, hogy ha biztos hátterem van, akkor szárnyakat kapok" - fogalmazott Szabó Emília, aki a jövő évadtól a tatabányai Jászai Mari Színházhoz szerződik.
Szabó Emília arról is beszélt, hogy úgy érzi, a mély, drámai karakterek állnak a leginkább közel a személyiségéhez. "(...) a drámai szerepek foglalkoztatnak leginkább, talán a lelki alkatomból adódóan is. A Közelebb! című darabban például olyan karaktert játszottam, ami lelkileg is iszonyatosan igénybe vett. Abban az időszakban ezzel a szereppel keltem és feküdtem, valamiféle meditatív állapotban voltam végig a próbák alatt. Egy ilyen mély előadás után a színpadról is egészen más érzés lejönni. Felemelő fáradtság."
"Elégedett vagyok, mert világéletemben színésznő akartam lenni, és ez az álmom valóra vált. Jó érzéssel tölt el, hogy rengeteg munka vár még rám (...) Az érem másik oldala viszont, hogy nekünk, fiatal színészeknek, alkotóknak nemcsak az önmegvalósításról, önkifejezésről szól a pályánk, hanem az életben maradásról is. Színházak kerülnek bizonytalan helyzetbe, társulatok szűnnek meg, ez személyekre lebontva is romboló hatású. De én hiszem azt, hogy a nehézségek is eszközök a célok eléréséhez. Nem szabad engedni, hogy a pillanatnyi rossz helyzet, a negatív lelkiállapot leblokkoljon, megbénítson. Ezért ha valami kevésbé jól, fájdalmasan, vagy rosszul alakul az életemben, akkor igyekszem nézőpontot váltani, vagy egy kicsit eltávolodni, és kívülről nézni az adott helyzetet, vagy problémát. Türelemmel elfogadni az esetleg meg nem változtathatót, szerintem nem jelent megalkuvást, mert utólag megláthatjuk a nehézségeink fontosságát és megérthetjük, miért történtek a dolgok úgy, ahogy. Szóval, nem is elégedett, inkább boldog vagyok, mert érzem és tudom, hogy vezetve vagyok" - mondta Szabó Emília.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.