Kerényi Miklós Gábor a Népszavában korábban úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években a Színművészeti Egyetemet egyfajta "ízlésterror" alapján működtették. Erre reagált Ascher Tamás, a nemrég leköszönt rektor. Kero újabb levelet írt.
Az előzményekről:
- A Budapesti Operettszínház direktora a Népszavának nyilatkozott: "Novák Eszter és Ascher Tamás félreértik ennek a műfajnak a szerepét. Ők zenés színész szakot működtetnek, ami pedig szerintem nincs, mert minden színész zenés színész. Valamennyi színésznek kell tudnia bizonyos szinten énekelni. Az operett-musical szak pedig azért szükséges, mert azt csak azok képesek elvégezni, akiknek van olyan nagyságrendű és minőségű hangjuk, hogy a musicalt és az operettet el tudják énekelni. A jóisten ezt általában úgy osztja be, hogy akinek ilyen hangja van, az kicsit kevésbé tehetséges színészileg, aki meg nagyon tehetséges színészileg, annak rendszerint nincs annyi hangja. Ők nem akarják felvenni azokat, akiknek ugyan remek hangjuk van, de színészileg nekik nem elég jók. Ennek az ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt kilenc évben két osztálynyi színészt neveltek, és belőlük senki nem tudott beilleszkedni az Operettszínházba, de senki nem játszik a Madách Színházban se, és nagy musical szerepet a Vígben sem. Nem képesek igazán operett- és musical szerepeket magas színvonalon elénekelni. (...) Ha felsorolom az utolsó Kerényi Imre osztályt, akiket még erre a műfajra képeztek, akkor Balogh Anna, Peller Anna, Nádasi Veronika, Tompos Kátya, Dolhai Attila, Szemenyei János, Posta Viktor, Kerényi Miklós Máté, Nagy Sándor nevei világosan jelzik a különbséget. 9 olyan ember, akik a mai magyar zenés színház meghatározó személyiségei, egy osztályból!"
- A Színház.hu az említettekhez kommentárt fűzött, pontatlanul írtuk szerkesztői megjegyzésként, hogy "Kerényi Imre utolsó, operett-musical osztályának tagjai: Mózes Anita (győri színház), Hajdú Melinda (kecskeméti színház), Fekete Linda (szombathelyi színház), Trokán Anna (veszprémi színház), Molnár Gyöngyi (József Attila Színház, majd Madách Színház), Valentin Titánia (József Attila Színház), Gulyás Balázs (szabadúszó), Kiss Domokos Márk (váci színház, igazgató), Bakos-Kiss Gábor (debreceni színház), Horváth Andor (soproni színház), Fejszés Attila (Győri Nemzeti Színház), Csórics Balázs (József Attila Színház, majd szabadúszó)". Ugyanis a fent említett színészek Kerényi Imre utolsó osztályában hivatalosan "zenés színészként" végeztek.
- Ascher Tamás a helyreigazítást úgy kommentálta: "A helyreigazításból egyértelműen következik, hogy Kero állítása szerint már Kerényi Imre utolsó osztályát is ízlésterror szerinti tanrend alapján képezték. Ezt talán beszéljék meg egymás között". A Népszavában pedig így reagált Kero szavaira: "Ízlésterror! Míly ismerősen cseng a kifejezés! Feljelentés, mint valamikor. Az egyetem művész tanárai változatos művészi világokat képviselnek, senki se mondaná Zsótért egy ízlésűnek Marton Lászlóval, vagy például Székely Gábort Bodóval, noha együtt vezetnek osztályt. Kerényinek azonban elsősorban Selmeczi Györgyöt kellett volna említenie fő esztétikai ellenlábasként, a zenés osztályok felvételi vizsgái, oktatási rendszere - elsőként az egyenlők közt - az ő szellemi terméke. Őt azonban Kerényi nem említi, egyrészt mert politikailag jobban fekszik, másrészt mert mindjárt bemutat tőle valamit a színházában. Mellesleg Kerényi állításai a zenés osztályban végzett színészekről ellentmondanak a tényeknek" - fogalmazott Ascher Tamás.
"Örülök, hogy Ascher Tamás reagál azokra a gondolatokra, amelyeket több éve próbálok megosztani Vele, munkatársaival, és a zenés-színházi szakmával, hiszen nagy tehetségű alkotónak és gondolkodónak tartom. Nem örülök, hogy reflexiói tele vannak csúsztatással, sőt politikai célzásokkal" - kezdi nyílt levelét a Budapesti Operettszínház igazgatója.
"Ascher szerint a zenés színész osztályokban végzettekkel kapcsolatos állításaim ellentmondanak a tényeknek. Ez nem igaz. Egymás mellé állítva az utolsó operett-musical szakon végzettek névsorát három osztálynyi zenés színésszel, világosan látszik, hogy a hangi teljesítmények terén igen nagy a különbség a Kerényi osztály javára! Ennek következménye nyomon követhető ismertségben és nagy zenés szerepek sorozatos eljátszásában egyaránt! Persze, lehet két - három ellenpéldát fölsorolni, pár komolyabb kirándulással példálódzni a Szegedi Szabadtéri Színpadon, de jelentős előadás számokat senki nem tudhat magáénak! Ugyanakkor szó nincs arról, hogy bárkit meg akarnék bántani, és ne értékeljem nagyra Polgár Csaba, Radnay Csilla, Szabó Kimmel Tamás és a többiek művészetét, - de nem véletlenül játszanak elsősorban prózai színházakban prózai szerepeket" - olvasható Kerényi Miklós Gábor levelében.
Kero írásában hangsúlyozza: egy színészképzést, amiben a zene fokozott jelentőséggel bír, csak helyeselni tudna, ám az, hogy ettől a 35 éve jól működő operett-musical képzés megszűnjön, "vezetői döntés és felelősség", ugyanis ezáltal megszűnt az operettet elénekelni tudó,és a "nagy musical szerepekkel megbirkózó jelentős hanggal rendelkező" - de esetleg gyengébb színészi képességeket mutató művészjelöltek többségének képzése. Ezt a képzést nem véletlenül indította el Vámos László 1970 körül - és szükségessége semmit sem csökkent, különös tekintettel a sok zenés bemutatóra - hangsúlyozza Kerényi Miklós Gábor.
Kero teljes levele itt olvasható.
Kapcsolódó anyagok:
- KERO: "A Színművészetit ízlésterror alapján működtetik"
- Ascher Tamás: "Semmilyen biztosíték nincs"
- Helyesbítést teszünk közzé - Kero nyilatkozata kapcsán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.