Április 17-én mutatja be a Vádli Alkalmi Színházi Társulás Harold Pinter Az utolsó pohár című darabját a Stúdió K-ban.
Ajánló az előadás elé:
Valahol, valamikor - sem a helyszín, sem az idő nincs tisztázva -, egy értelmiségi házaspárt letartóztatnak, feldúlják a lakásukat, még a gyermeket is elviszik. Isten nevében. A haza nevében. Nem tudni, mit akarnak, és azt sem tudni, hogy miért akarják - csak azt, hogy bármit megtehetnek, és meg is teszik. Összegyűjtik az ellenzékieket, mert aki ellenük szól, azt hazaárulónak bélyegzik. Aki másként gondolkodik: hazaáruló. Istentelen.
"... Pinter elmesélte, hogy a chilei Allende-kormány politikai és részben fizikai likvidálása után egyre jobban foglalkoztatta a politika, és hogy, a darab közvetlen előzménye két török lánnyal való találkozása volt, akik bebörtönzött értelmiségiekről beszéltek közömbös hangon, s az ő felháborodására csak azt mondták : »Ó, magának akkora képzelőereje van, bizonyára azért tartja olyan nagy dolognak, hogy valakit megkínoznak.«"
"Nicolas: Ki szeretne lenni inkább? Maga vagy én?
szünet
Nicolas: Én inkább én szeretnék lenni a maga helyében.Csak az a baj magával, noha aláírom, vannak értékes tulajdonságai, hogy beszorult a kapu elé, én meg tisztán állok a tizenegyes pontnál. Ért engem, ugye? Istenem, hadd tegyek magának egy vallomást, hadd valljak be magának valamit. Soha nem voltam annyira meghatva, soha életemben, mint amikor – épp a minap, múlt pénteken, azt hiszem – az az ember, aki ezt az országot irányítja, bejelentette az országnak: mindnyájan hazafiak vagyunk, egy emberként állunk a gáton, egy tőről fakadunk. Magát kivéve, nyilvánvalóan."
Szikszai Rémusz, rendező az előadásról - Részlet a dívány.hu interjújából:
Miért pont Harold Pinter: Az utolsó pohár című művét állítod színpadra a jövő hónapban?
Ez a darab a Nagyvilágban jelent meg valamikor, nem adták ki külön, hiszen nagyon rövid. Voltaképpen olyan hat oldal volt, de az én példányom például 16 oldalas. Még egyfelvonásosnak is csak becézni lehet, mégis egy kerek egész. Nagypál Gábor fogalmazta ezt jól meg, aki azt mondta, olyan, mintha Pinter már eleve a húzott anyagot adta volna oda. Nem ad lehetőséget a rövidítésre. Ez egy végtelenül szomorú családi történet: három kihallgatásból áll, a férjéből, a feleségéből, és a gyerekéből. Nálunk a gyerek nem - azaz csak hangfelvételen - jelenik meg, mint a félelemkeltés eszköze. Nehezen tudok elképzelni annál durvábbat, minthogy meghallgattatják veled a saját gyermeked kihallgatását. Erről szól, meg a csendekről, meg arról a sötétről, amit képtelen a természet előhozni, amilyet csak az ember tud. Igazi kegyetlenségre vagy a gonoszra nem képes a természet. Ez a történet a csöndről szól, a félelemről és arról a sötétről amit a természet nem, csak az ember tud létrehozni.
(...)
A főiskola óta foglakoztat a Pinter darab, mégis ez lesz a hatodik rendezésed. Most jött el az ideje?
Most közeleg az, ami ebben a darabban benne van. Nagyon közelinek érzem azt az időpontot, amikor eljöhet, hogy ha valaki neked útban van, akkor azt el lehet tenni onnan. Valahogy megint errefelé halad a világ. Mindig van a tágulás és a szűkülés időszaka. Azzal, hogy 2001 szeptember tizenegyedikén berepült az a gép a World Trade Centerbe, elkezdődött valami, másnaptól már máshogy engedtek fel a repülőgépre. A szabadságérzeted hétfőn még megvolt, most kedden meg a cipődet is levetetik. Ha az én pofámmal megállok a becsekkoláskor, rólam mindent levesznek. Ha ezt beszűkítjük, ugyanez történik a világgal. Volt egy időszak, amikor a szabadság felé tágult a világ, mit tudom én, például a rendszerváltás után azt éreztük, hogy ez most tök baba lesz, amerikai cigaretta lesz a zsebünkben és beutazzuk a világot. Majd egyszercsak kiderült, hogy frászt, mert ha nem lesz pénzed rá, akkor ugyanúgy beszorulsz a kis tócsányi mélybe, ami a saját életed. És megint minden szűkülni kezdett. Át kellett értékelni, hogy mi az, hogy szabadság, hiszen mindeközben csak arra vágyunk, hogy legyen meg a biztonságérzetünk.
A teljes interjú itt olvasható.
A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a FÜGE és a Stúdió K bemutatja:
Harold Pinter:
Az utolsó pohár
Nicolas: Nagypál Gábor
Victor: Kovács Krisztián
Gila: Parti Nóra
Fordította: Bátki Mihály
Díszlet: Varga Járó Ilona
Jelmez: Kiss Julcsi
Rendező: Szikszai Rémusz
bemutató: 2014. április 17. 19.30, Stúdió K