Lüszisztraté - Főszerepben Téby Zita Kecskeméten

Arisztophanész Lüszisztraté című darabjából tart premiert a kecskeméti színház Szabó K. István rendezésében, április 11-én. A címszerepben Téby Zita látható.

Fotók: Walter Péter

Ajánló az előadás elé:

Napfényes reggel Görögországban: ez a nap is egy átlagos hétköznapnak tűnik Athén életében. Az agorán folyik a kereskedelem, a fellegvárban égnek az isteneknek szóló tüzek, és férfiak megint csak háborúznak valami távoli földrészen. Lüszisztraté és asszonybarátai élete unalmasan, lassan és férfiölelés nélkül telnek. Se a politikába, se a háborúba nincs beleszólásuk, a feladatuk annyi, hogy hazatérő uruk kedvéért szépek maradjanak, akik aztán egyet fordulnak ágyukban, és máris mennek vissza, hogy további férjeket gyilkoljanak le. Lüszisztraté úgy dönt, ebből elég: éjszaka összehívja a görög és az ellenséges spártai asszonyokat, hogy a gyűlésen meggyőzze őket: a háborúnak véget kell vetni, és erre az egyetlen, ámde leginkább kézenfekvő megoldás, ha megvonják hazatérő férjeiktől a forró hitvesi ágyat, így kényszerítve térdre a férfiakat.

A terv (elméletben) remekül működik, azonban a gyakorlatban hamar kiderül, hogy az asszonyok sem tűrik olyan jól az önmegtartóztatást. A rend hazája a felfordulás otthonává változik: bujkálás, szökés, cselek, számtalan kiskapu – a férfiak pedig tétlenül állnak az események középpontjában. A nézők pedig izgatottan leshetik, hogy vajon sikerül-e a görög nőknek véghezvinni az első feminista forradalmat? Most végre kiderül, hogy a férfiaknak mi a fontosabb: a háború vagy a szerelem mellett döntenek?

Villáminterjú Szabó K. István rendezővel:

- Háborúról vagy békéről szól a kecskeméti Lüszisztrate?

A megbékélésről, arról a naiv helyzetről, hogy némi fondorlattal, női praktikával fogást lehet találni a férfiak által generált értelmetlen agresszión, és visszafordítható a háborús érdekek okozta társadalmi torzulás.

- Mennyiben más a Lüszisztrate Zalán Tibor által "szétírt" szövege? Arany János fordítása ma már nem működik?

Arany János fordítása a korabeli magyar közönség ízlésének megfelelő átirat, mely helyenként megfosztja Arisztophanész művét verbális spontaneitásától, de talán annál is inkább kifordítja azt ritmusából, életszerűségéből. Zalán Tibor átírata, miközben alig távolodik el az eredeti dramaturgiától, arra törekszik, hogy gördülékenyebbé, közérthetőbbé tegye a mára már nehezen értelmezhető példázatokat, közelebb hozza nyelvezetében Arisztophanész szándékait a mai nézőhöz.

- Mivel tudja megszólítani a mai nézőket ez a több mint 2 ezer éves darab?

Sajnos, mit sem veszít aktualitásából. Háborúk voltak, vannak és lesznek, s ez áldozatokkal, özvegyekkel, árvákkal jár. A kecskeméti adaptáció tágítja az értelmezés lehetőségét, egy általánosabb békétlenkedésről szól, a mindennapi harcainkról, vélt és valós igényeinkről, hiányainkról, amikor a pénz, a politika, az önzés ördöge elvakít, miközben megfeledkezünk a természetes emberi gesztusokról, az együttlét öröméről, végső soron, a szabadság ízéről. A felszabadulás érzését próbáljuk megidézni, egy látványos, és reménykedem benne, erőteljes kompozicióban.

- Miért kapott az előadás 16-os karikát?

Ennek az oka a drámai anyag témájában és nyelvezetében kereshető, bár azt hiszem, hogy a mai tizenhatosok már régen túl vannak mindazon, amivel mi meglephetnénk őket. Az ókomédia egyik lényegi sajátossága az emberi dolgok helyükön kezelése és azoknak nevükön nevezése. Így van ez a szexualitással is, ami a későbbi keresztény kultúrában erkölcsileg kifogásolható, vagy egyenesen tabu kategóriába sorolt megnyilvánulássá vált, az az ókori görögöknél nem okozott különösebb zavart, mindenféle gátlás nélkül, nyíltan vállalt aspektusa volt a mindennapi életnek. Arisztophanész komédiái ezekhez a közösségi sajátosságokhoz igazodnak, szókimondó, szellemes párbeszédek, pazar nyelvi játékok. Az, hogy még mindig pironkodunk, problémahelyzetbe kerülünk a lecsupaszított igazság előtt, az csak élő kultúránk erőltetett szemérmességéről szól, s miközben nagyokat bólogatunk a drámai helyzet igazságán, megriadunk a nyelvezettől, s folyamatosan igazodni kényszerülünk az átlagbefogadói prüdériához. Ebből a szempontből, azt kell mondanom, hogy mi magunk is megrekedünk valahol féluton, az arisztophanészi diszkurzus és a kőszínházi környezetünk által tolerált megfogalmazások között.

- Az első olvasópróbán elhangzott, hogy munkamódszere különbözik az általában bevettől abból a szempontból, hogy nem elejétől a végéig halad. Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Munkamódszerem a megszokottól talán annyiban különbözik, hogy nem egy szabályos szerkesztési elvet követve rendelkezem le jelenetről-jelenetre a darabot, hanem, fenntartva magam számára is a felfedezés örömét, előbb több sarkából is "kikezdem" a szöveget, alkotó társaimmal együtt ízlelgetem, és addig nem rakom össze, míg le nem tisztul mindannyiunk számára a játékból származtatott színpadi forma. A költői színház állapotrendszerét követem, melyben az érzelmi töltés fölülírhatja az előszerkesztet

Arisztophanész – Zalán Tibor: LÜSZISZTRATÉ

Lüszisztraté: TÉBY ZITA

Kaloník, más néven Klió: KISS ZOLTÁN

Mürrhiné: DANYI JUDIT

Lampitó: CSOMBOR TERÉZ

Akrosztichón: SIRKÓ LÁSZLÓ

Diktalósz: KÖRTVÉLYESSY ZSOLT

Polifón: POROGI ÁDÁM

Fellegvárelnök: FAZAKAS GÉZA

Kinesiás, Mürriné férje: PÁL ATTILA

Nő 1: DECSI EDIT

Nő 2: DOBÓ ENIKŐ

Nő 3: MAGYAR ÉVA

Nő 4: FEJES SZANDRA

Elnök mamája: JABLONKAY MÁRIA

Kapuslány: HAJDÚ MELINDA

Hirnök: SZOKOLAI PÉTER

Követ: KISS JENŐ

Légiós: ARADI IMRE

Szereplő: BÁNYAI MIRJAM LÉNA, CZEGLÉDI ÁKOS,KISS ESZTER, PUSKÁS GYULA, VÁRI JÁNOS,SZÉLL DALMA

Rendező: SZABÓ K. ISTVÁN

Díszlettervező: KISS BORBÁLA

Jelmeztervező: FLORINA BELLINDA BIREA

Dramaturg: NÉMETH VIRÁG

Koreográfus: BARTA DÓRA

Zeneszerző: CÁRI TIBOR

Zenei vezető: KÁROLY KATI

Ügyelő: DOMJÁN SÁNDOR

Súgó: PATYI SZILVIA

Rendezőasszisztens: VÁRI JÁNOS

Rendező: SZABÓ K. ISTVÁN

Bemutató: 2014. április 11-én, pénteken este 7 órakor a Katona József Színházban.

Az előadás hossza 90 perc.