Jövedelmező állás - Csákányi Eszter újra Kaposváron játszik

Április 11-én mutatta be a kaposvári színház Osztrovszkij: Jövedelmező állás c. színművét Méhes László rendezésében. Az előadásban újra a kaposvári színpadra lép Csákányi Eszter, aki közel 20 évig volt a társulat tagja.

 A kaposvári színház ajánlója:

Örök kérdés: kit mi tesz boldoggá? A pénz boldogít? Nem. De a hiánya keserves, igaz? Főleg, ha körülöttünk mások meg dúskálnak benne. Pláne, ha a feleségünk szeretne egy új ruhát. És szorosan ehhez kapcsolódik a másik kérdés: mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy sok pénzünk legyen? Hajlandóak vagyunk feladni elveinket, és akár letérni a becsület útjáról? És ha közelebbről megnézzük: azok, akik ezt megtették, és hozzánk képest dúskálnak a jólétben – boldogabbak? talán igen, talán nem. Osztrovszkij darabját még a bemutató előtt betiltották, mert a cenzúra szerint a hivatalnokokról szólt. De a darab nem áll meg itt: mindannyiunk kérdéseiről, döntéseiről szól.

Csákányi Eszter az előadásról:

"Egy szerepre tértem vissza abba a városba és abba a színházba, amit a bölcsőmnek tartottam, és mindig is az marad nekem. Nagyon jólesett a felkérés. De az érzelmi kötődés mellett az is fontos szempont, hogy milyen kollégákkal és milyen darabon dolgozunk együtt. Osztrovszkij Jövedelmező állását nagyon jó anyagnak tartom, régebben is a szívem csücske volt. Olyan szöveg, ami minden korban elképesztően aktuális; akár ma is írhatták volna. A figurám is izgalmas munka: Kukuskinné szerepe nem evidensen az én karakterem, sőt, távol áll tőlem, ezért nem kis kihívást jelent számomra. Egyáltalán nem tartom magamat hideg, számító, érdekközpontú embernek, és iszonyúan érdekel, hogy hogyan tudom előhozni magamból ezeket a vonásokat. Kukuskinné szívtelen, korrupt nő, és bár ő nagyon jó szülőnek tartja magát, de igazából borzalmas anya.

Ugyanakkor biztosan neki is megvan a maga története, ami miatt ilyenné lett – ezt megtalálni az igazi feladat. Ő maga nem is tudja, hogy milyen kegyetlen a lányaival, ő csak célirányosan halad előre: eldöntötte, hogy a gyerekeinek (és velük együtt persze magának is) jó sorsot akar. És ezt a pénz adja meg. Ezért nem figyel arra, hogy a gyerekei érző emberek vágyakkal, álmokkal, akik most nyílnak az életre, tele kíváncsisággal, kérdésekkel. Ez őt nem érdekli, mert az anyagi boldogulás fontosabb számára.

A darabban a család jelenetei képviselik a komikusabb vonalat. Imádok komédiázni, a nevettetést a legnagyobb művészetnek tartom, de ebben a darabban nagyon kell vigyáznunk az arányokra; arra, hogy ne menjünk el egyértelműen a nevetés felé. Ezért a karakter szigorúságát, kíméletlenségét, a félelemkeltés eszközeit keresem – a komikum mellett. Az érdekel a figurában, hogy mikor és hogyan tud fájdalmasan humoros lenni, és mikor kegyetlen és kérlelhetetlen. A fontos, hogy igazi legyen. Ez a karakter létezik, nagyon is valós. Ha jól belegondolunk, sok ilyen embert ismerünk: akiknek a pénz annyira fontos, hogy képesek az anyagi boldogulásnak alárendelni sok minden mást: érzéseket, lelkiismeretet, becsületet. Ha megkérdezel ma kisgyerekeket is akár, hogy mik szeretnének lenni, a legtöbben jól fizető, menő állásokat mondanak, mintha beléjük lenne nevelve a pénz, az érdekek fontossága. Ez nagyon szomorú. A Jövedelmező állás egy nagyszerű tanmese erről."

További alkotók az előadásról:

„Vannak olyan emberek, akiknek a hatalom a cél, és vannak olyanok, akiknek az élet a cél. Ezt a két világot ütközteti az előadás. Az utóbbinak Zsadov az egyetlen képviselője. Ő egy nagyon egyszerű ember, és nem az a fajta, aki befogja a száját, és mivel konok is, nem tudja elfogadni a többiek által képviselt világ szabályait: mindenkinek elmondja a saját elveit. Ezekből nem akar lejjebb adni, nem tud és nem is akar túllépni rajtuk. Nem feltétlen forradalmár, vagyis nem akar uralkodni a többi emberen, nem akar valamilyen tömeg élére állni, vezetni azt. Csak ő maga így akar élni. Abban a korban, mikor Osztrovszkij megírta ezt a darabot, valóban forradalomhoz vezetett az, hogy sokan másképp képzelték el a rendet vagy az igazságosságot. Minden, ami most van, forradalmaknak köszönhető, és mégis minden elromlik egy idő után" - fogalmazott Fándly Csaba.

„Ami igazán megdöbbentő, hogy ez az Osztrovszkij nevű zseni tőlünk időben és térben is távol, a 19. század közepén Oroszországban olyan pontosan ismerte az emberi lélek rezdüléseit és az emberi közösség működését, hogy 2014-ben itt és most magunkra ismerhetünk. És ami a legszörnyűbb, az ebből fakadó következtetés: ha 1857-ben tudhatta, mi lesz 2014-ben, akkor reménytelen a helyzet, hiszen ugyanez lesz érvényes száz év múlva és ötszáz év múlva is [...] Kétféle világban élünk: az egyik az, amit jó esetben otthon tanulunk, azaz „Édes fiam, ne lopj, ne hazudj, ne csalj..." – tehát az erkölcsi alapon működő világ törvényei. A másik az, amivel találkozunk: ez a világ a logika és az erő mentén működik. Pontosabban ez működik, a másik csak a vágyainkban létezik. A hatalom és az erő által érvényesített pragmatikus világban a pozitív erkölcsi-érzelmi kategóriák értelmezhetetlenek" - hansúlyozta Méhes László rendező.

Az alkotókkal készült beszélgetések az előadás műsorfüzetében teljes terjedelemben olvashatók.

Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij:

JÖVEDELMEZŐ ÁLLÁS
komédia

 Fordította: Morcsányi Géza

ARISZTARH VLAGYIMIROVICS VISNYEVSZKIJ Kovács Zsolt

ANNA PAVLOVNA, a felesége Varga Zsuzsa
VASZILIJ NYIKOLAJICS ZSADOV, Visnyevszkij unokaöccse Fándly Csaba
AKIM AKIMICS JUSZOV, hivatalnok Hunyadkürti György
ONYISZIM PANFILICS BELOGUBOV Karalyos Gábor m.v.
ANTON, inas Gyuricza István
POLINA Sipos Vera m.v.
JULINYKA Grisnik Petra
KUKUSKINNÉ Csákányi Eszter m.v.
MIKIN Tóth Géza
DOSZUZSEV Kőrösi András
GRIGORIJ Lugosi György

Díszlet: Rózsa István

Jelmez: Horváth Kata
Dramaturg: Keszthelyi Kinga

Világításterv: Memlaur Imre
Zene: Csíkvár Gábor és Fándly Csaba

Súgó: Csorba Mária
Ügyelő: Székely György, Szűcs László

Segédrendező: Váradi R. Szabolcs

Rendező: Méhes László

Bemutató: 2014. április 11.

Csiky Gergely Színház