Ladjánszki Márta 40 - Retrospektív estsorozatot indít az L1

Ladjánszki Márta táncos, koreográfus, az L1 Egyesület művészeti alelnöke idén ünnepli 40. születésnapját és pályája elindulásának 20. évfordulóját. Ennek kapcsán indít estsorozatot az L1, amelynek keretében filmvetítésekkel és beszélgetésekkel idézik fel Ladjánszki eddigi munkásságát.

A független táncművészeket támogató L1 Egyesület hivatalos megalakulása óta (2002) Ladjánszki Márta művészeti vezetőként tevékenykedik, és 2011-től kiemelten az ő elgondolásait, művészeti irányvonalát is igyekszik segíteni az egyesület.

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Ladjánszki Mártáról

Ladjánszki Márta pályája húszéves korában indult el célirányosan. Ma már a magyar kortárs táncélet kiemelkedő alakja alkotóként, előadóként és nem utolsó sorban önkéntesen vállalt tehetségkutatóként kül- és belföldön.

2014-ben ünnepli 40. születésnapját, az L1 Egyesület ezt szeretné egy rendhagyó előadássorozattal megünnepelni, ahol visszaemlékeznek Ladjánszki Márta 20 éves szakmai múltjára. A 20/40 című est-sorozat keretében lesznek beszélgetések egykori alkotó- és előadótársakkal, korábbi előadások vetítése, illetve élő produkciók is.

Új koreográfia a Trafóban

Ennek első stádiuma 2014. április 29-én, kedden (a tánc nemzetközi világnapján) kerül megrendezésre a Trafó - Kontra Klubban. 15:30 és 21:30 között a táncos-koreográfus 20 éves munkássága alatt bemutatott előadásokból idéznek fel néhányat vetítés formájában, majd 22 órától Ladjánszki Márta legújabb koreográfiájának munkabemutatójára kerül sor.

Mi a tervezett program?

15:30-21:30: Vetítés

Buka táncfilm (2007) - Csernák Boldizsár, Lajti Balázs, Ladjánszki Márta közös alkotása (13 perc)

EGY Józsefvárosi Pódium (2000) - I. Szóló Fesztivál 1. díjas darabja, Műhely Alapítvány különdíja (11 perc)

KETTŐ (2000) - Trafó/Inspiráció 00 (15 perc)

SZUKA (2001) - Trafó/Pólusok koreográfusok estje (24 perc)

MAJDNEM 3 (2002) - L1 Táncművek (Berger Gyula és Ladjánszki Márta darabja) - trilógia első állomása (35 perc)

Lankadó extázis (2007) - Bakelit MAC (80 perc)

silent witnesses (2007) - Bakelit MAC/BÖF (50 perc)

helyzetjelentésM - give a hug (2009) - L1 Táncművek (75 perc)

22:00-23:00: UNTITLED munkacímen műhelymunka-bemutató a Trafó Stúdiójában

koreográfia: Ladjánszki Márta, tánc: Benjamin Jarrett, zene: Varga Zsolt

Ladjánszki Márta így vall eddigi pályájáról:

KOSZTÜMÖM A TESTEM

Kerestem, mindig is kutattam a test pőreségének fogalmát, és elkezdtem hinni a test formáiának igazságában. Észrevettem, hogy sokszor a kosztümmel ügyesen lehet elrejteni, palástolni, megmásítani alkati jellegzetességeket, de az én szememben inkább úgy tűnt, homogenizál a kosztüm létezése és arra vágytam inkább, hogy a test önmagáért beszélhessen. Ezért lassan, de biztosan el-levetettem a kosztümöt és a bőr felületével, színével, a bőrben lévő hússal és az egész testet kitöltő érzelmekkel foglalkoztam.

Nagy inpsirációt adott a performerek világa mellett a butoh műfaj megismerése, még akkor is, ha később, találkozva személyesen is ezekkel a stílusokkal, rá kellett jönnöm, hogy nekem a test fedetlensége más miatt kell.

Nem provokálni, nem kiabálni, nem mutogatni, nem riogatni vele - mindössze bízni benne, és a lehető legközelebb engedni a befogadás és átadás élményét előadó és néző között. Mintha megszűnne az előadó bőre által szabott határ és kitágulna a tér, érzékelésünk sokkal intenzívebbé válik, s ha a néző részéről is sikerül egy ehhez hasonlóan nyitott állapotot létrehozni, teljes lesz az átjárhatóság ember és ember között.

MELL

Nő vagyok, s elég hamar fontossá vált a mell szerepe előadó- és alkotóművészi életemben. Komolyan akkor kezdtem foglalkozni a test(em)mel(l), amikor több éven keresztül alkotója és társalapítója voltam a kompMánia táncszínházi együttesnek. Testközelbe kerültem a vállalt és bizonytalanságba taszító nemiség problémájával, állandóvá vált a biszexualitással foglalkozó témák körüljárása, és megszületett bennem a felfedezés, hogy a szexus nem feltétlenül az elsődleges nemi jelleghez köthetö - inkább egy túlfókuszált állapothoz.

Emellett megérintett a mellrák témája is, ami a családomban ütötte fel a fejét, így elkezdtem foglalkozni a csonkultság, tökéletlenség, mell-nélküliség problémakörével is.

Nyitott megismerés és tapasztalás volt számomra a folyamat, amit egy előadásra készülve éltem át, de nem feltétlenül ezt akartam egy az egyben a nézőkkel is láttatni. Így született meg első önálló szólóm után a KETTŐ című duettem, aminek markáns részét képezte egy, a darab (térbeli és időbeli) középpontjába helyezett mell-szaggató szólóm, amit hagytam, hogy mindenki maga és úgy értelmezzen, ahogy neki tetszik.

Számomra inkább vezeklés volt, s mindemellett határaim feszegetése, átváltozás, átlényegülés.

TEST

A fenti előadás után, amit még a 2000-es évben készítettem, és ami talán az EGY utáni nagy kiugrásomat jelentette hazai és nemzetközi téren is, folyamatosan fogva tartott saját és mások testének megismerési vágya, feltérképezése, megmutatása is (amennyiben a ruhanélküliség indokolt volt).

Szólóelőadásaim után elkezdtem partnereket hívni az előadásaim létrehozásához, előadásához és a LANKADÓ EXTÁZIS (ami inkább a szakmabeliségbe vetett hitemet, mint egy fallikus szimbólumot akart költői képként megjeleníteni) után még ugyanazon évben (2007) olyan közelségbe kerültem két zenész-társammal, hogy egész estét betöltő előadásra készültem velük. Tudtam, hogy egyetlen határozott, képi kiindulópontja (s egyben végpontja is) lesz: a teljes meztelenség és el nem takarás, őszinteség, nyitottság, lágy közelség. Így született meg SILENT WITNESSES című triónk http://martaatwork.com/silent-witnesses , ami két fő témát mutatott meg: a teljes egységet és a teljes naturalitással a testet magát.

Egy őszinte, nemiséget túllépő, hármas egységre támaszkodó előadás jött létre, amit a mai napig öröm látnom.
A nézőket körbe ültettük, egy egyszerű bevonulás, vetkőzés, majd a végén felöltözés és kivonulás fogta keretbe a körben történteket tabuk nélkül, nyitottan és nem fenyegetően.

Nagyon érdekes élményünk volt, amikor a naturista egyesület (hallva a testet dicsőítő táncszínházi aktivitásomról) megkeresett és "kibérelt" egy előadást, ahol ők is meztelenül nézték végig az eseményeket.

Vajon gondolt-e már bárki is arra, mi történik, ha annak a teste is meztelen, aki néz? Csupán csak fiziológiáját tekintve, hőt termel, s mivel a ruha nem fogja azt fel, sokkal intenzívebb energiaszinten indul meg a kommunikáció a nézők és az előadó(k) között. Hőt termelünk, s ezen hő egy levegővétellel még közelebb tud minket egymáshoz szorítani. Minket, előadókat, hiszen testünk még intenzívebben bocsájtja ki a hőt, s csúszik egymáson (technikailag igencsak nagy kihívást okozva), és a nézőket is.

Ebben az előadásban ébredtünk rá arra a tényre is, hogy a három előadó (két férfi és egy nő, két zenész és egy táncos képében) bőrének színe teljes mértékben különbözik. Ha azt hisszük, mindannyian fehér emberként fehér bőrrel bírunk, hát mi már tudjuk, hogy nem így van, egyikőnk inkább kreolos, másikunk inkább sárgás, harmadikunk inkább rózsaszínes bőrtípussal máris - a testek egységét megtörve - egyediségről árulkodott. És ez volt benne a szép.

ÁTMENET

De senki ne higgye, hogy munkámat csak és kizárólag a test megmutatása motiválja, viszont tény, hogy úgy gondolok rá, mint munkaeszközöm, kifejező eszközöm és az a konténer, amiben teljes valóm jelenlegi állapotomban létezik, létezni tud és akar.

SZOKNYA

És elérkezem pályafutásom jelen állomásához (2013), ahol nemrég megvalósult új táncelőadásunkra készültünk és kiindulópontunk egy sűrün ráncolt posztó szoknya, megannyi alsószoknyájával, amit gazdagon díszitett, mégis egyszerű gyöngy nyakdísz egészít ki. A széki viselet két alapdarabja. A páratlan szépségű letisztult kelme váratlan vándorútra indult alkotó fantáziánkban, és most olyan új ösvényekre csalogat, amelyek tisztaságukkal, belső rendjük vonzó ismeretlenségével kutatásra, megismerésre, analízisre és újjáalkotásra bíztattak. A széki szoknya perdülése így suhintotta meg vibráló elménket és tett kíváncsivá, hogy elmélyedhessünk a hagyomány, az egykor mindenki számára értelmezhető szokások, a körtánc, a "pörgés" mitológiájába, és saját jelenidőnkön, félig természeti-félig urbánus lényünkön átszűrve, mai nyelven újrafogalmazhassuk.

Forrást és inspirációt láttunk a tárgyakon keresztül (szoknyák, hímzett gyöngyös nyakékek) a hagyományban, amit a kortárs kultúra által dekódolható nyelvezeten kívátunk bemutatni. Kutatómunkánk, majd az azt követő alkotói folyamat legfontosabb eszközének az analízist választottuk, hogy az általunk biztos kézzel (és lábbal) használt klasszikus és kortárs technikákat, elméleti, művészetfilozófiai megközelítéseket jó eséllyel tudjuk végül szintetizálni egy számunkra eleddig ismeretlen, de annál gazdagabb ösztön-, forma- és jelentésvilággal. A hagyományok kutatását egyedi, technikailag új hatásokkal test- és emberközelivé tettük. Nem akartuk pusztán leutánozni azt, hanem saját értelmezésünkön át tükrözni. Nem kívántuk felidézni, sokkal inkább továbbgondolni a szinte már hungarikummá vált széki táncformát, ruhadarabot, kötődést.

Ez a munka a SZÉKI LUCA címet kapta és 2013. június 10-11-én került bemutatásra egy szóló első rész és egy csoportos második rész együttes jelentésében.

Színház.hu