Keleti Éva fotóművészt, számos emlékezetes színházi pillanat megörökítőjét kérdezte pályájáról Rónai Egon az ATV-ben.
Keleti Éva elsőként pályája kezdetéről mesélt az ATV műsorában: "Egy szerelmi kapcsolatban is eljöhet az a pont, amikor az ember azt mondja: a másikkal fogom leélni az életem. Nekem is van egy ilyen "eljegyzési pillanatom", ez Tímár Józsefhez kötődik. Már nagyon beteg volt, amikor módomban állt végigkövetni, hogy készül Az ügynök halála főszerepére. Emelte azt a két táskát, én meg kattintottam. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok, mégis úgy éreztem, hogy többet lehet a fotográfiával tenni, mint amit gondoltam. Azokon a képeken rajta van egy színész, aki csatára készült, egy haldokló, aki még el akart játszani egy szerepet, és azt mondta magában: 'ma este kell, hogy még sikerüljön". Ez a két táska, amit Tímár emelt, ma már szimbólummá vált, a Nemzeti Színház előtt látható szobor is így örökíti meg. A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük" - fogalmazott Keleti Éva.
Tímár József
"Az én pályám egy nagyon szerencsés időszakban teljesedett be, akkor, amikor a technika átállt, és elkezdődött az érzékeny film korszaka, amikor nem kellett már hosszan beállni, el lehetett kezdeni játszani a színházi előadással, tehát meg tudtam mondani mi a véleményem. A fotográfiával el tudtam mondani, hogy jó vagy rossz előadást láttam-e, szeretem-e a színészt, és például egy olyan színésznek, aki kis szerepet játszott, én adtam lehetőséget azzal, hogy megörökítettem" - számolt be Keleti Éva.
A fotóművészt arról is kérdezték, milyen viszonyt ápolt a színészekkel. "Én szeretem a színészeket, és az összes alanyomat, akivel szembekerültem. Nem volt olyan színész, akivel ne találtam volna meg a hangot vagy a hiúságán keresztül, vagy az eszénél fogva, vagy az előadás utáni beszélgetésben. Azt a bizonyos hét fátylat, ami egy ember lelkét borítja fel lehet lebbenteni, el lehet jutni a negyedikig, ötödikig. Erre a legjobb példa Básti Lajos, akitől rettegett a szakma - engem mégis beengedett a magánéletébe. Kezdő fotósként rettegve mentem a Katona József Színházba, ahol játszott, letettem az állványomat, ő pedig szólt: "kislány, maga onnan nem fog fotózni engem". A filmesek elhitették vele, hogy az áll jól neki, ha alulról fényképezik, ugyanis egy műtét nyoma látszott az orrán. Végül megengedte, hogy két beállításból készítsek képet. Másnap elvittem hozzá a kész fotókat, és miután az én képem tetszett neki jobban, kenyérre lehetett kenni" - árulta el Keleti Éva.
Básti Lajos és Tolnay Klári
"Minden képhez van történetem. Amikor az ember előveszi a fotográfiáit felbugyognak benne ezek a régi történetek. Ahogy öregszem, úgy emlékszem minél többre, rákényszerítem magam, hogy ne feledjek"- nyilatkozta Keleti Éva.
Forrás: Színház.hu, ATV
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.