Gothár Péter: "A látottak feldolgozása házi feladat"

Gothár Péterrel beszélgetett a HVG az Ahol a farkas is jó című, legújabb rendezése kapcsán. Lapszemle.

Röviden az előadásról:

1953 októbere és 1954 augusztusa között öt tizenéves lány tűnt el Törökszentmiklóson. A játszóterek elnéptelenedtek, a gyerekeket nem engedték egyedül iskolába, voltak, akik vérváddal illették a zsidókat, mások titokzatos CIA-ügynököket gyanúsítottak a kislányok elrablásával. Nem sokkal később a húsz éves Jancsó Piroskára terelődött a gyanú. A lány először azt vallotta, hogy az áldozatokat a helyi orosz helyőrség katonái erőszakolták és gyilkolták meg. Később azt állította, hogy a kéjgyilkosságokat egyedül követte el, majd saját anyját vádolta bűnrészességgel. A bíróság halálra ítélte. Ebből a történetből, Rubin Szilárd Aprószentek című írása alapján született az Ahol a farkas is jó című darab a Katona Kamrában, Gothár Péter rendezésében.

A HVG cikkéből:

A kérdésre, hogy áldozatként vagy gyilkosként tekint a főszereplő Jancsó Piroskára, a rendező így felelt: "Ilyen döntéseket nem szabad előre meghozni. Megöltek három, négy, öt gyereket, csak ennyi biztos – itt kezdődik az előadás – a tettes kiléte máig bizonytalan. A történet idején is feszült a diktatúra, 'kis gyilkosságok' és nagy frontok értékelésekor nem az elemi társadalmi normák érvényesülnek. Ilyenkor elszaporodnak a sokértelműen elnevezett 'emberellenes' ügyek, a hatalomnak pedig, hogy rátermettségét bizonyítsa, érdeke gyorsan és látványosan ítélkezni. A máig kibogozatlan szálak csomóban ottmaradnak a szőnyeg alatt" - fogalmazott Gothár Péter.

Fotó: Fülöp Máté, hvg.hu

Arról, mekkora a színház szerepe abban, ha a néző azonosul egy gyilkossal, Gothár Péter elmondta: újabban szokás visszamenőleg drukkolni a gyilkosnak – az előadásban viszont másról van szó. "A színháznak ma kiemelten dolga, hogy igaz legyen. A színészek ne hazudjanak az elszálló szavakban, érzelmekben, sem a seggrázásban. Ha a néző esetleg megrendül egy előadáson, a látottak feldolgozása, a feltett kérdés megválaszolása már az ő dolga. Házi feladat. A színház elérte célját, és immár közhasznú: a nézőt gondolkodásra bírta" - tette hozzá a rendező.

"Lebbentsük fel végre a fátylat: a Katona műhelye lényegében egy túlfűtött alagsori helyiség olajos satupadokkal, ahol addig izzítjuk, szorongatjuk egymást, míg a társadalom nagy kérdései színpadra nem kerülnek. A helyzet az, hogy a társulat olyan emberek együttléte, akik nyitott szemmel járnak, és lényeges dolgokról egyformán gondolkodnak – ez az összetartó erő. Egy színház akkor tudja megőrizni tisztánlátását, ha az igazsághoz, a társadalom nagy kérdéseihez elkötelezett, és semmiféle politikai függőség nincs mögötte" - hangsúlyozta Gothár Péter.

A rendező arról is beszélt, hogy most olyan finanszírozási szisztéma működik, amelyben egy színház sem engedheti meg magának, hogy ne legyen tele minden este. "Ma csak olyat lehet játszani, amire biztosan jönnek" - mondta Gothár Péter.

A teljes interjú itt olvasható.