Több mint egy évtized után elhagyja a Tisza-parti várost Székhelyi József színész, a Szegedi Nemzeti Színház volt igazgatója - számolt be a Délmagyar.
"A publikum támogatása nélkül a mai ínséges időkben bármelyik színház megroppanhat. A rossz előadásokért a közönség előbb-utóbb benyújtja a számlát. Pedig a miniszter pártfogoltjaként is lehetne pazarul csillogni. Hogy mást ne mondjak, Moliere a Napkirály pártfogoltja volt, és pazar tehetséggel tündökölt. Én ugyan nem merek már Szegeden előadásokat nézni, mert a végén még azt olvasom az újságban, hogy a szünetben én hajkurásztam haza a távozó nézőket, de hallom, hogy mi történik. Olyan barátaim, akik nem régen, csak 50-60 éve családilag bérlői a szegedi színháznak, azt mondják: befejezték. Pesten, a Wesselényi utcában és körúton, csaknem minden Madách Színház-i előadás alatt, amelyben játszom, két-három Tisza Volán-os különbusz parkol. Személy szerint boldog vagyok, amikor a művészbejárónál tucatnyian megvárnak a szegedi csoportból, és ölelgetnek, de közben sírógörcsöm van a kétségbeeséstől, mert azt hallom, hogy a Tisza partján csapatostul megszöknek a nézők az előadásokról" - nyilatkozta Székhelyi József a Délmagyarnak.
Fotó: nol.hu
"A Madách Színházban sokféle produkcióban, sokféleképpen számítanak rám, de a jövés-menés mostanra felőrölt, elfárasztott. Tovább nem tartható fenn, hogy kimaradok a kislányom életéből és a városéból is. Szegedet öreg szerelmesként továbbra is imádom, de be kell látnom: sem fizikailag, sem anyagilag nem vállalható tovább az ingázás" - mondta Székhelyi József. A színész elárulta, nagy veszteségek árán sikerült eladni újszegedi házukat; a Tisza-part helyett a Duna partján, Tököl, Szigethalom és Szigetszentmiklós csücskében találtak egy másik házat, oda költöznek majd.
"Azt gondoltam, folyamatosan lesz majd dolgom a szegedi színházban, de rosszul képzeltem. Az elmúlt években szinte persona non gratává váltam a teátrumban, amit nehezen viseltem. Döntésemet nemcsak szakmai hiperaktivitásom támasztja alá, hanem az is, hogy a Kárász utcán, a közértben, a patikában, a fagyizóban és a Tisza partján nagy fájdalom az engem kedvelő szegediek kézszorítása közepette naponta meghallgatni a panaszáradatot. A családomat is jelentette nekem a szegedi színház, és ha az ember a családjáról rossz híreket hall, az borzasztó" - fogalmazott Székhelyi József.
"Minőségi feladataim vannak: rendeztem a rádióban, Nagy Sanyival és Balla Eszterrel tervezek egy furcsa színdarabot a Madách stúdiójában; felkérésem van a Rózsavölgyi Szalonban, a Spinozába hazajárok, a Madách Színház négy produkciójában is játszom, jövőre talán lesz újabb feladatom is. Közmegbecsülés övez abban a teátrumban, ahol előző életemben csaknem húsz éven át voltam tag. Ez roppant pozitív élmény. Az élet hosszú, remélem, kedves szegedi kollégáimmal nem végzetesen szakadtunk el egymástól, itt-ott a mesterségünkben még összefutunk" - búcsúzott Székhelyi József.
Forrás: delmagyar.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.