Fodor Tamás: "Pozitív hozadéka is van a szűkösségnek"

Fodor Tamást, a Stúdió K alapítóját kérdezte tartalmi partnerünk, a Fidelio.

A színész-rendező mesélt az idei POSzT versenyprogramjában szereplő I. Erzsébetről, és azt is elmondta: nem lát valódi kultúrpolitikát a mai Magyarországon, másodrendű emberek kaptak döntési lehetőséget, akiknek nincs sem szakmai, sem emberi tekintélyük.

A Fidelio cikkéből:

Az idei POSzT versenyprogramjába beválasztott I. Erzsébet című előadásról - melynek címszerepét alakítja - Fodor Tamás elmondta, a darab a Vádli Alkalmi Színház Társulásnak a reflexiója a világra, amelyben mindenképpen fontos szerepet tölt be a színház, mint média. "Ha a színház szabad, akkor a világ is szabad. Ha a színházat retorziók érik, vagy olyan ideákat, mintákat tűznek elé, amiket teljesíteni kell, akkor megpróbál kibújni a kötelezettség alól, de ennek tragikus a vége. Ugyanakkor a színház képes a fonákjáról nézni a világot. Ez a kettősség jellemzi az I. Erzsébetet, amelyben egy fiktív társulat eljátssza egy politikai kaland végét, amikor egy másik uralkodó, Jakab veszi át a hatalmat. Erzsébet pávatáncot jár, amelyben a saját politikai családjának és az aktuális világpolitikai helyzetnek is képes megfelelni. Érdekes feladat egy színész számára egy ilyesfajta kvázi reálpolitikus bőrébe bújni, megkeresni magában, hogy ő mit tenne hasonló helyzetben" - mesélte Fodor Tamás.

Hozzátette, Szikszai Rémusz azt kérte, ne törekedjenek feltétlenül arra, hogy nőket ábrázoljanak, hiszen a ruha maga ábrázolja a nőt. "A színházban a felfedezés a jó. A felfedezés egy nagyon érdekes kaland, ami új nézőpontból mutatja meg a megszokott tájat. A nézők pedig ráismernek arra, amit addig nem vettek észre" - fogalmazott Fodor Tamás.

Fodor Tamás az I. Erzsébet címszerepében (Fotó: Puskel Zsolt)

"A Caligula helytartója, a Képmutatók cselszövése és az I. Erzsébet olyan, mint egy trilógia a hatalom és az alkotószemélyiségek viszonyáról. A Caligula az alattvalói hűség határairól szól, hogy hol az a pont, amikor az ember elveszíti a szabadságát. A Bulgakov-darab a lojalitás határát taglalja, azt, hogy mikor megy át a megalkuvás alattvalóságba. Az I. Erzsébetben pedig arról van szó, hogy meddig nyújtható a határ, amíg a fennálló hatalom természetéről még szabad beszélni, és mikortól lesz olyan erős az elfojtás, hogy agyonnyomja azt, aki megpróbál kompromisszumok árán is életben maradni. Tragikus látomása az előadásnak, hogy a régi helyébe lépő új hatalom már nem elégszik meg a megalkuvásokkal, hanem gályára küldi a színészeket. Rémusz, vélhetően a társulatvezetői gyakorlatom miatt, olyan szerepeket oszt rám, amelyekben a felelősséget viselem. Úgy tudom, következő előadásunkban, a Rosencrantz és Guildenstern halottban a Színészkirályt játszom majd" - árulta el Fodor Tamás.

Fodor Tamás az interjúban arra is kitért, hogy nem lát valódi kultúrpolitikát a mai Magyarországon. "Másodrendű emberek kaptak döntési lehetőséget, akiknek nincs sem szakmai, sem emberi tekintélyük. Nem autonóm személyiségek, a felsőbbség bólintására várnak. Illyés Gyula szavaival élve: magánszorgalmú kutyák, akik többet lihegnek és csaholnak, mint amennyi hasznot hajtanak. (...) A kiéheztetés felé hajlik a kultúrpolitika. Aki gazsulál, az pályázat nélkül is több pénzt kap. Lásd Markó Iván. A Magyar Művészeti Akadémiába vagy egzisztenciális függőség miatt lépnek be, vagy azért, mert eljutottak a gondolkodásnak arra a fokára, hogy szél ellen nem tudnak... Pozitív hozadéka is van ennek a szűkösségnek: megerősödik a független gondolkodás. A művészetet nem tiltja a hatalom, csak a létezését nehezíti meg. Félő, hogy lassan-lassan hódít az öncenzúra. A független szcéna esetében szerencsére még nincs politikai, szociológiai értelemben vett önkorlátozás" - mondta Fodor Tamás.

A teljes interjú a Fidelio.hu-n olvasható.

Fidelio Színházi Est: I. Erzsébet

A produkció április 29-i előadása után közönségtalálkozó keretében kérdezhetik az alkotókat a Fidelio szervezésében.