A Csiky Gergely Színház és a Pesti Magyar Színház közös produkciója a Tél. Jon Fosse kétszereplős darabja a kaposvári bemutató után, május 3-án a fővárosban látható Bérczes László rendezésében. A Férfi szerepét alakító Őze Áronnal olvashatnak villáminterjút, amely a próbaidőszakban készült.
Mennyire hideg a Tél?
Ez a Tél rendkívül meleg, ugyanis két ember találkozásáról, egymásra találásáról szól. Kapcsolatról, amely egy férfi és egy nő között születik meg csupán azzal, hogy összetalálkoznak. Egy nagyon elemező, cizelláló és pontosságra törekvő próbafolyamatot élek meg Mészáros Sára partnereként, Bérczes László vezényletével. Ma sajnos nagyon ritka az ilyen műhelymunka, pedig fontos lenne ennyire szétbontani, elemeire szedni, s újra felépíteni egy darabot.
Melyik szakaszában tartanak a próbafolyamatnak?
Nem tudjuk még, milyen lesz az eredmény. Jon Fosse a darabjait központozás nélkül, tőmondatokban, tőszavakban írja meg. Saját magunknak kell kibányászni, s megfejteni, hogy a szereplő miért mondja azt, amit éppen mond. Hogy egy szó vagy egy mondat mögé kérdőjelet vagy felkiáltójelet teszünk, az megváltoztatja az egész jelenetet. Végig jelen van a színpadon egy hógömb. Ez a gömb tele van melegséggel, hol lassan, hol gyorsan kavarognak a hópelyhek. Mindannyian egy ilyen hógömböt keresünk, hogy valakivel megteremtsük a biztonságunkat.
Fotó: Memlaur Imre
Milyen érzések kerülnek előtérbe?
Tömény költészet a darab, tele érzelemmel, érzéssel és humorral. Előkerülnek a csiki-csuki játékok férfi és nő között. Néha elbeszélnek egymás mellett, hol gyávák, hol bátrak, váltakozik hogy mikor ki a gyenge,és ki az erős. Kavarognak az érzések, akár a hópelyhek, s ha ez a forgatag megáll, megáll az élet. Az az érzésem, hogy az egész mű egy több órás dadogás. Megfigyeltem, hogy az életben is így beszélünk, ahogy azt Fosse leírta. Csupán egy-egy szóval válaszolunk egymásnak, kivéve, ha nem előadunk, vagy tájékozatunk. A dialógjaink bizony ilyen szaggatottak. S egy szó száz különféle jelentéssel bírhat.
Egy rendező van és két színész. Mennyire közös a munka?
Ahol Bérczes László dolgozik, ott színház van. Egy tatai diákszínjátszó táborban találkoztam vele először, ahol ő mesterem lehetett. Azóta nem dolgoztunk. Megadatott. Játszótársam Mészáros Sára a kaposvári színház tagja. Vele, tehetségével és női érzékenységével most találkoztam először. Bérczes egyetlen szót sem enged tovább menni, amiről nem tudjuk, hogy miért mondjuk, és mit akarunk vele. Provokál és manipulál, mint egy jó szándékú gonosz ördög.
A darab szereplői jellemek, tulajdonságok vagy létező személyek, akiknek múltjuk, jelenük s jövőjük van?
Saját tapasztalatból összeállított figurák. Felépítettük együtt ezt a két embert. A kezdettől tisztáztunk mindent, hogy kik, honnan jönnek, milyen céljaik vannak, milyen életszakaszban találkoznak. Sára is és én is mindent tudunk erről a két emberről, de a néző ebből csupán annyit érez, hogy kerek a történet. Ez a tudás, a mi háttértudásunk, amit saját életünkből építettünk fel.
A pályája során nagyon sok kétszereplős darabban játszott, játszik. Megtalálják Önt ezek a darabok vagy keresi őket?
Ők találnak meg. Hallatlanul izgalmas az ilyen játék, s rendkívül nagy felelősség is, hiszen csak egymásra számíthatunk. Ebben a térben pusztán színház van. Nincsenek kellékekkel, díszlettel elfedett sutaságok, szárazjéggel eltakart bakik. Csak ketten vagyunk, és csak egymásra számíthatunk. Igazi játék akár az életben vagy egy hógömbben. Ha két ember találkozik, s ha ez egy igaz találkozás, akkor történjen bármi, minden megoldható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.